Mozik, kajálások

Na, akkor ismét a blog. :) Ahogy már korábban írtam, múlt hét (vagyis 12-én) szombaton eléggé mélyponton voltam úgy teljesen, és az azóta eltelt 1,5 hétvégéről még nem is írtam. Úgyhogy most erről lesz egy rövid beszámoló. :)

Természetesen a szokásoknak megfelelően vasárnap délelőtt ismét kellettem a családnak, így 9-12 között a gyerekekkel voltam itthon. Azért itthon, és azért nem mentünk egyáltalán a parkba, merthogy esős idő volt aznap, így felesleges lett volna kimenni csak azért, hogy szarrá áztassuk magunkat. Eljátszogattunk, majd miután a szülők befutottak, én indultam is North Finchley-be. Megbeszéltük Judittal, hogy az ottani Vue Cinema-ban nézzük meg a Prisoners című filmet. De előtte még persze beszereztünk rágcsálnivalót a mozira, nehogy már ott vegyünk drágán bármit is. :P :D Szóval a film. A történet maga annyira nem nagy szám, viszont Hugh Jackman brutálisan nagyot alakít a filmben. Már az ő színészi játékáért érdemes megnézni. Egyébként a rövid története az, hogy azt hiszem hálaadáskor (de ha nem is pontosan akkor, akkor egy baráti családi összejövetelkor) a két család legkisebb lányai eltűnnek, és az ő eltűnésük ügyébe nyomoz a nyomozó (Jake Gylenhall), valamint a maga "nyomozását" végzi az egyik apuka (Hugh Jackman) is. Nem bántuk meg, hogy elmentünk megnézni moziban.

A mozi olyan 5 körül befejeződött, így már lassan vacsoraidő volt. A mozival szemben lévő éttermek közül a Nando's-ba ültünk volna be legszívesebben, azonban abban annyian voltak, hogy még a várópad is tele volt, sőt, már kint állt a sor vége. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy nem itt eszünk. Végül eszembe jutott, hogy a Finchley Road-on lévő O₂ Centerben is van egy Nando's, de legalábbis ha mégsem, akkor többféle étterem, amelyek közül valamelyik majd csak elnyeri a tetszésünket. :) De volt ott Nando's, úgyhogy végül ott vacsiztunk. És nem bántuk meg. ;) Egy kellemes napot töltöttünk együtt, nagyon hiányzott már ez!

A hétközbeni legfontosabb eseményről, vagyis az új telefonom megvételéről már korábban beszámoltam, így arra ismét nem vesztegetem a billentyűzetet. De annyit azért mégis leírok, hogy eddig k.rvára bejön a telefon. Igaz, hogy még egy kicsit mindig nagy, de már egyre jobban kezdem megszokni. Nagyon meg vagyok elégedve a választásommal. :)

És akkor egy huszárvágással már pénteknél is tartok. :D :P Mivel nem találkoztunk Judittal ekkor, de nem akartam itthon maradni, úgy döntöttem, hogy ennek nem lehet más vége, mint ismét mozi. Leszarom én, ha egyedül kell mennem, nem igazán érdekel, elmegyek én úgy is. Voltam már így nem egyszer, nem kétszer, és még leszek is még. :) Most nem North Finchley-be, hanem Wood Green-be mentem, mivel ott két mozi is van, igaz már korábban kinéztem a filmet, amit meg akartam nézni, és mivel az eső sem esett, így úgy döntöttem, hogy szépen elgyalogolok én oda, minek pazaroljam az Oysterről a pénzemet?! Így is tettem, jó is volt már egy kis testmozgás, és még elég friss is volt a levegő, úgyhogy tényleg kellett már. A film egyébként az Escape Plan című Sylvester Stallone-Arnold Schwarzenegger főszereplésű mozi volt. Maga az ötlet, illetve az, hogy gyermekkorom két nagy akcióikonja egy filmben szerepel, jó volt, de amúgy semmi extra nem volt a film. Tipikusan egyszer nézhető kategória.

Másnap elég hülye idő volt, hol esett, hol elállt az eső, de úgy döntöttünk Judittal, hogy Camdenben találkozunk, mivel még ajándékot akartunk venni Dominikának, akinek holnap lesz a születésnapja, de vasárnap volt a szülinapi összejövetele. :) Camdenben nem igazán jártunk sikerrel, illetve az eső is áztatott minket, így ismét North Finchley-ben kötöttünk ki. A magyar boltból vettünk neki édességeket, illetve még egy-két apróságot máshonnan, úgyhogy végül is sikerrel jártunk. :) Mivel ezen a hétvégén, egészen pontosan vasárnap napközben a hostszüleim az apuka unokatestvérének az esküvőjére mentek, így vasárnap nem kellett délelőtt segítenem, hanem napközben, illetve szombat este sem szitteltem, így akkor ott tudtam aludni Juditéknál. :) Mikor odaértünk hozzájuk szombat este, leültünk a konyhába beszélgetni a családdal, akik ahányszor csak odamegyek, állandóan kínálgatnak piával. :P :D Most is, ahányszor mentek a hűtőhöz, hozták ismét a pezsgőt, és újratöltötték a poharamat/poharainkat. :D Kedvesek. :) Legalább 4-5 pohár pezsgő lecsúszott.

Vasárnap 12.15-től kellettem a családnak, mivel 12.30-kor szeretett volna elindulni a két szülő, ami persze nem jött össze. Én vissza is értem 12.10 körül, majd ők is befutottak, aztán a nagyfiú egyik barátja is, majd lefektettem aludni a két kicsit, és ha legalább már így jött ki, akkor megnéztem a hétvégi Juve-meccset (bárcsak ne tettem volna, mert 2-0-ás előnyről "sikerült" 4-2-es vereséget szenvedni a Fiorentinától -_-), aztán már ébreszthettem is fel a két kicsit, így gyakorlatilag 1,5 órát kellett velük lennem. Mint utóbb kiderült, az esküvőn 70 éves (!!!) volt a vőlegény és 61 az ara. WOW. Buddhista szertartás volt, meditációval, meg mindennel, így nem is csodálkozom, hogy nem vitték a gyerekeket. :D :P A lényeg a lényeg, hogy 5 óra után néhány perccel hazaértek, aztán én két percen belül már indultam is, mert Dominika vacsija 4-től kezdődött, így jó későn értem oda, de legalább mentem, ez a lényeg! :) A dollis hill-i magyar étteremben volt az összejövetel, így egy jó kis magyar marhapörköltöt ettem nokedlivel! :) És külön meg kell említeni az uborkasalátát, ami nagyon finom volt. Jó volt így lezárni ezt a hétvégét. :)

Szóval elég jó volt ez a 1,5 hétvége! :) Egyébként ma már reggel 6 után néhány perccel kezdtem, mert az apuka Görögországban volt üzleti úton, míg az anyuka már 6 körül elment, mert mennie kellett Manchesterbe, és hát persze, hogy felébredtek az ikrek, mikor ment el... Így jöttek engem boldogítani. :P :D De legalább este és délután annyira nem kellett megszakítanom magam, így egész tűrhető volt a nap. :) Csak így tovább, hét. :P