Tetűszar

Ha nem tudnám, hogy hol hagytam abba a blogolást, most jöhetnék azzal, hogy megint sajnálom, hogy nem írtam egy ideje, és hogy közel sem biztos, hogy mindent le tudok majd írni, ami a legutóbbi bejelentkezésem óta történt. Hát, most a legutóbbi bejegyzésem szellemében folytatom tovább, és két problémáról fogok értekezni.

Na jó, a kedvem azért lényegesen jobb, mint volt mondjuk múlt szombaton. :D Csak kellett a "jó" bevezetés, hogy mindenképpen rákattintsatok a Továbbra. Na nem mintha amúgy nem olvasnátok el, ha már idetévedtek az oldalra. :) Szóval mi lehet az a két dolog, probléma, amiről beszélni fogok?! Hmmm...

Lássunk neki. TETŰ! :P Az időben vissza kell mennem kb. szeptember elejére, vagy közepére, hogy a tetű első megjelenéséről írjak. Ekkor egyik nap (már tényleg fogalmam nincs, hogy hétköznap vagy hétvégén történt ez, de igazándiból teljesen lényegtelen a történet szempontjából) mondja az anyuka, hogy a nagyfiúnak "Lice"-ja van (lice=tetű). Tudni kell, hogy mindhárom fiúnak elég hosszú haja van/volt (legalábbis az én normáim szerint hosszú, azért itt elég normális, hogy a fiúknak is hosszabb haja van, nem olyan rövid, mint mondjuk az enyém), ami azért  - valljuk be - elég jó táptalaj a tetűnek, mivel van hol megragadnia. A nagyfiú valószínűleg egyik osztálytársától kaphatott meg néhány tetűt (vagy igazándiból nem tudom, hogy hogyan terjed, így csak tippelek, illetve az anyuka is ezt tippelte), ami aztán több napon keresztül "boldogította" őt. Az anyja minden nap valami csakis tetűre készített készítménnyel benedvesítette a fiú haját, aztán szépen lassan, alaposan kifésülte a hajából a tetveket. Az elmondása szerint neki még nem is volt vészesen sok a hajában. Menni akartak egyik hétvégén fodrászhoz, kb. azután néhány nappal, hogy kiderült, tetves a gyerek, de mivel a fodrász látott a hajában még néhány tetűt és tetűtojást, ezért nem vágta le a haját. :P :D Aztán amikor már nagyjából eltűntek a fiú hajából a tetvek, jött a folytatása, mert mint kiderült, az anyukára is átmászott néhány. :P :D Már ekkor is csak mosolyogni tudtam, hogy azért már ilyet! :D Néhány hét után ismét előjött a fiú hajában, úgyhogy ugyanezek a procedúrák lezajlottak, és azóta egyszer sem kellett fésülni azzal a tetűs löttyel nedves haját.

Na, vajon mi lesz a történet folytatása?! :D :P Tetves lettem... Na jó, nem, csak vicceltem, hogy jobb kedvetek legyen :P :D Múlt héten péntek délután, miután az anyuka visszajött a fiúkkal a könyvtárból és még nem tudom hol voltak, lényegtelen, majd ágyba tette őket, utána mondta, hogy el se tudja képzelni, hogy eddig hogy nem vette sem ő, sem a férje észre, hogy az ikrek haja is tele van tetűvel! Mindkettőnek! Úgyhogy ezek után vajon mi lehetett anyuka délutáni programja? Hát persze, hogy a fiúk hajának, fejének a tetvek utáni átkutatása. :D Igazi vicces munka. :P Ahogy már fentebb írtam, mindhárom fiúnak azért nem rövid haja volt, úgyhogy mire befejezte a két kisfiút, legalább 2 óra is eltelt a kezdés óta. És ami a legdurvább, hogy a sötétbarna hajú kisfiúnak kegyetlen sok tetű volt a hajában/fején... Ami azért egy kicsit elgondolkodtató szerintem. Úgyhogy ezek után két lehetőségük volt: ad1) másnap ismét aláveti a két fiút a cseppet sem fájdalommentes fésülésnek, ad2) nagyon rövidre levágatja a hajukat. Na, szerintetek melyiket csinálták? Győzött a józan ész, és a 2-es pont lett a nyerő. Szombaton délelőtt elvitték a fiúkat a fodrászhoz, és én aznap délután, mielőtt kezdtem szittelni, láttam meg a végeredményt. Elmondhatom, hogy most már úgy néznek ki a fiúk, mint akik kisiskolások. "Öregíti" őket a rövidebb haj. :P :D Most kb. majdnem olyan rövid hajuk van, mint nekem. :) Hát, egy picit sem voltak furcsák, illetve még néha most is azok, mert azért még csak 3,5-4 nap telt el azóta, de már kezdjük megszokni a rövid hajukat. :)

Na, ha a tetű lett az egyik téma, vajon mi lehet a másik?! Súgok: segít a cím. ;) Igen, a kakilásról lesz itt szó. Közelednek az ikrek a 4. születésnapjukhoz, de teljesen különbözőek, és itt most nem csak a külsőjükre, a természetükre gondolok, hanem a kakilási, pisilési szokásaikra is. A sötétbarna hajú kisfiú már egész jó, ő már simán pisil és kakil a wc-n is, de néha azért még a bilibe is megy egy-egy adag. :P Na de a másik, a világosbarna hajú! Ő kakilni csakis pelenkába!!! Például most hétvégén, amikor elmentek sétálni a szülőkkel és egy baráti családdal, akkor az út közepén mondta az anyjának, hogy adjanak neki egy pelenkát, mert neki kakilnia kell. Mivel természetesen nem volt náluk, így nem adtak neki. Valahogyan kibírta addig, míg hazaértek, majd miután bejöttek az ajtón, ő felviharzott a szobájukba, és magának (!!!) feltette a pelenkát, így mire az anyja észlelte, hogy a kisfiú nincs lent, majd mire felért, már érezte, hogy mi történt... Szóval ennyire ragaszkodik még a pelenkához. És itt érkezünk el a tegnap délutánhoz/kora estéhez. Én és a nagyfiú még nagyban az asztalnál ültünk, mert vacsiztunk, mikor mi is és az anyuka is látta, hogy a világosbarna hajú kisfiúnak már nagyon kell kakilnia. Ezt onnan lehetett látni, hogy elkezdte levenni a nadrágját, majd a gatyáját, és kérte a pelenkát, de közben fogta a fenekét, hogy ki nem jöjjön az adag. De nem sokáig tudta már benntartani... Leírom a jelenetet: a nagyfiú és én az ebédlőasztalnál eszünk, a másik kisfiú a középső (játszó) szobában játszik, ahol egyébként a bili is van, az anyuka valahol az asztal körül volt, míg a világosbarna hajú kisfiú a nappaliban járt fel-alá, pelenkára várva; de mivel nem jött, és már nem tudta visszatartani, pottyantós wc-nek használta a nappali szőnyegét, és egy jó adagot odatett... :S hát, ezután már nem voltam éhes. De a durva az egészben, hogy mintha sokkolva lett volna a fiú, mert a keze így remegett, meg minden. Tehát ennyire nem ül rá még a bilire sem kakilni! Úgyhogy majd valami jó kis taktikát ki kell találnia a szülőknek, hogy rászoktassák a wc-re.