Pénteken úgymond
bébiszitteltem, de ez mégsem volt teljesen igaz, mert noha itthon voltam, a
nagybácsi végül mégis át tudott jönni délután, és maradt késő estig, mivel
megvárta az anyukát. Közben volt egy jó kis veszekedése a nagyfiúval, merthogy
ő (mármint a nagyfiú) konkrétan semmit, de tényleg semmit nem csinál itthon
azon kívül, hogy hazajön, és beül a laptopja elé, és azon a Minecraft nevű
játékkal játszik az interneten.
Ez a játék nagyon gagyi,
ilyen kockából álló “pályákon” kell bányászni (mine = bányászni) különböző
anyagokat, viszont a grafikája egy 10-es skálán -10... Legalább 15-20 évvel
ezelőtt lehetett ez a grafika menő. És ehhez képest nagyon népszerű itt,
Angliában, mint kiderült, Nóri “fia” is ezzel játszik... És a “legjobb”, hogy a
két kisebb fiú meg mindig a nagyot nézi, mikor játszik. Illetve még nemcsak,
hogy játszanak ezzel a játékkal, hanem videókat néznek YouTube-on nonstop. -.-
Nem tudom, de szerintem ehhez a játékhoz mi, felnőttek már túl intelligensek
vagyunk, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mit lehet ezen ennyire szeretni.
És a nagyfiú teljesen függő. Néha még a kajálást is kihagyja, mondván nem éhes,
csak hogy játszani tudjon... Aztán ha merünk neki szólni, még neki áll feljebb.
Tudom, hogy rosszindulatú leszek most, de úgy elrontanám a laptopját (de úgy
igazándiból), hogy nem tudjon játszani, és kénytelen legyen mast csinálni :P
:D.
Úgyhogy nem mentem sehova pénteken este, sőt, szombaton nap közben sem, ugyanis az anyuka kénytelen volt bemenni a suliba dolgozni, úgyhogy engem ért a megtiszteltetés :D, hogy itthon lehettem a fiúkkal. Elvoltak magukban, egy-két hangosabb szón kívül nem volt semmi extra. Szépen nyugodtan felkeltem délelőtt, aztán lassan csináltam nekik ebédet, majd 4-kor indultam Melindához. Útközben Turnpike Lane Station-nél még beugrottam Gáborhoz az Activity-ért, aztán mentem is London Bridge-hez. Itt találkoztam Nórival és Szandival, majd innen vonattal mentünk tovább Petts Wood-ba. Meglepő módon mindannyian időben odaértünk a London Bridge-hez! :O
A vonat nem vár...
BL-döntő 11-es párbaj
Mintha alám öntötték volna :D :P
6-an gyűltünk össze
Melindánál, Réka és Laci volt még a hiányzó kettő. Szabad volt a ház, a család
elment valahova Melindától. Háttérzajnak ment a BL-döntő, amiből kb a
büntetőpárbajt láttam :D :P. Játékvonatoztunk :D, Wii-ztünk Lacival, majd
iszogatás, kajálás, és a végén az Activity J Marha jól éreztem magam (igaz az este végére nem
emlékszem… :P :D). Meg kell mondjam, hogy a központba tartó buszút nagyon rossz
volt nekem, majdnem meglátogatott Vuk... :P De szerencsére nem. Aztán ott
elváltak útjaim a többiektől, mert ők a Piccadillyhez mentek buszhoz, én meg a
Tottenham Court Road-ra. Egész jól eljutottam a 134-eshez, viszont sikerült úgy
bealudnom, hogy egészen North Finchley-ig elmentem, és ott is csak az egyik
utas ébresztett fel, hogy már North Finchley-ben vagyunk, ébredjek :D :P.
Úgyhogy onnan hajnalban hazabotorkáltam, füldugó be, ruha le, és kb 1 perc
alatt már aludtam is :D
Na, ez mi lehet?!
Másnap telefonra keltem,
és hát mondjuk úgy, hogy nem voltam jól :S A laptopot az ágyra átcipeltem, de
közben időnként el-elaludtam, hááát, nem éreztem magam a legjobban és nem
voltam a legfrissebb... Úgy volt, hogy 4-től is lesz programom, de végülis nem
csináltam, inkább pihengettem itthon. Aztán 5 előtt néhány perccel – ahogy
terveztem – indultam is Clapham-be, ahol ismét Dumaszínház volt. Hihetetlen, de
igaz: ismét időben voltam, és azzal a metróval mentem, amit kinéztem előtte
neten, úgyhogy teljesen meg voltam magammal elégedve.
Ahhoz képest, hogy
eredetileg úgy volt, hogy csak Nóri, Melinda és én megyünk, a végére 7-en
lettünk J, ugyanis még szombaton este/éjszaka kiderült, hogy Nóri
nyert két jegyet, úgyhogy azokat olcsóbban tovább adta, plusz még Réka és Laci
is jöttek. A menet a szokásos volt, azaz kapunyitás nagyjából 7 körül, ismét
csak sikerült az első sorba ülni ;), aztán jött a vacsi, én rakott krumplit
ettem, illetve – rutinos versenyzőként – még azelőtt mentem sütit venni,
mielőtt elkezdtem volna enni a rakott krumplit, úgyhogy én még tudtam venni
somlóit és islert.
A mostani fellépők
Janklovics Péter, Beliczai Balázs és Kovács András Péter voltak. Először
Janklovics jött, majd Beliczai, aztán egy szünet jött, ami alatt én felhívtam a
Meliza London vezetőjét, sofőrjét, ugyanis kb egy hete ismét csak nyertem
jegyet, ezúttal a most pénteki Ákos-koncertre :P :D, igaz ezúttal csak egyet,
de én még egyedül is elmegyek, ha úgy lesz J. Úgyhogy sikeresen megtaláltuk egymást, átadta a
jegyet, pózoltam egyet vele (mihelyst fenn lesz Facebook-on, mutatom), aztán
vissza a pole pozícióba. Kovács András Péter következett, ő zárta az estét.
Egyszerűen fenomenálisak voltak mind a hárman, az eddigi 4 londoni dumaszínház
közül, amin voltam, toronymagasan ez volt a legjobb!!! Egyszerűen kiröhögtük az
agyunkat :D :P. Sőt, mind Beliczai, mind KAP is kiszólt nekünk a nézőtérre,
ezért is marha jó az első sorban ülni J. Már alig várom a következő Dumaszínházat, igaz az
biztos, hogy nem mostanában lesz, mivel ez volt az utolsó erre a szezonra. A
végén ismét lehetett „humoristát simogatni”, de azt most nem vártam/vártuk meg,
ugyanis elég fáradt voltam, így nem akartam megkockáztatni, hogy lekésem az
utolsó metrót, és buszozhatok haza valahogyan... Úgyhogy inkább a biztos
metrózásra mentem, de így is 1 óra 20 perc volt haza az út.
A kevés alvásnak
köszönhetően ma délelőtt eléggé be voltam lassulva, a kávémat is nem is tudom,
hogy mennyi ideig kortyolgattam, de a végén már biztos, hogy hideg volt. Aztán
ebéd után összepakoltam a konyhában, majd alaposan kitakarítottam már a
szobámat, aztán lassan el is jött a 3 óra, és ezzel a jobb idő is!!! Ugyanis –
ha hinni lehet az időjárás-előrejelzéseknek – ezen a héten nagyszerű időnk lesz
Londonban, napközben akár 25 fokig is felkúszhat a hőmérő higanyszála! Végre,
erre vártunk már március vége óta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése