Magyar hétvége és Juventus bajnoki cím!!!

Ismét egy Magyar hétvégét tartottam, aminek még igazándiból még nincs is vége, ugyanis hétfő Bank Holiday, azaz nem kell dolgozni, úgyhogy akkor is lesznek még programok, de úgy gondoltam, hogy itt az idő, és az energia, és legfőképpen ADRENALIN, hogy írjak egy jó kis bejegyzést a hétvége eddigi történéseiről.

Pénteken délután gyors elgondolásból (és mivel az anyuka fél 6 körül vagy még utána ért haza) úgy döntöttem, hogy rántott húst és krumplipürét csinálok brokkolival. 2,5 kg krumpli meghámozása, megfőzése, összetörése, majdnem 1 kg hús kilapítása, panírozása, kisütése, és közben a brokkoli párolása kb 1 óra 20 percig tartott. Egész jó részidőt mentem, azt hiszem :D :P Mondjuk szeretem, amikor pörögni kell a konyhában, és van mit csinálni. Na jó, nem állandó jelleggel, csak így hébe-hóba, mint például most pénteken is. Természetesen nagy sikere volt a rántott húsnak, ezt kivételesen mind a 3 fiú szereti. Megettem a részem, aztán zuhanyzás, és már indultam is a központba, ugyanis Tündével találkoztam, aki York közelében volt au-pair, olvasta/olvassa a blogomat, és most vasárnap utazott haza végleg, de még egy utolsót akart bulizni Londonban, és én nem állok útjába az ilyen ötleteknek :D.

A Piccadillyn találkoztunk 8.20 körül, mert meglepő módon a buszom (a 134-es) befelé a Tottenham Court Road-ra valami brutális részidőt ment péntek délután (37 perc alatt bent volt!!!), pedig máskor 50-55 perc kell neki legalább csúcsidőben, vagy így esténként, buli előtt. Örültem neki azért :D. A Leicester Square-en sétáltam át, és végre egy kevesebb kordon van, úgyhogy lassan már tényleg átadják az egész teret, mondjuk ideje is lenne már. Úgyhogy mivel kevesebb kordon volt, így nem is volt tömegnyomor, szépen mindenki elfért egymás mellett.

Egy kicsit sétáltunk még, betértünk az M&M’s World-be, aztán elindultunk az O’Neills felé, amelynek a bejáratánál teljesen véletlenül ismerős magyarokba botlottunk! :D J Ezt jobban meg sem lehetett volna szervezni, mi pont beálltunk a sorba, aztán mögénk pedig az egyik ismerősöm, Gabi (sok Gabi ismerősöm van Angliában, de vezetékneveket nem írok :D) és 3 másik ismerőse. Úgyhogy az este további részét velük töltöttük. Ismét jó volt a koncert a fenti részen, és a buli is a szünetben, illetve előtte J. Ahhoz képest, hogy nem akartam túl sokáig maradni, 3 után néhány perccel érkeztem haza :D

Másnap nem aludtam/aludhattam túl sokáig, mert azért még boltba el kellett mennem bevásárolni, mivel délutánra áthívtam néhány barátomat főzőcskézni, enni, iszogatni, aztán majd bulizni, úgyhogy még dél előtt felkeltem :D :P. Igaz, elindulni nem sikerült nagyon hamar, illetve még a középső fiú felköszöntése is feltartott egy kicsit (mert pont akkor indultam volna a Tescóba, amikor díszítették fel a tortát, majd még mielőtt felköszöntöttük volna, még el kellett ugraniuk egy másik szülinapi partyra venni lapot). Ekkor találkoztam az anyuka 3. testvérével, a 4 testvér közül a másik lánnyal, aki a legfiatalabb a testvérek között. Semmi extra, nem is igen beszélgettünk. Megettem a sütit, aztán indultam is utamra, mert menni kellett, hogy időben legyek nagyjából :D :P. Sikeresen megvettem a cuccokat, amik kellenek, így úgy mentem haza, mint egy málhás szamár, úgy meg voltam pakolva :D :P.

4 órát mondtam, hogy 5-6 körül azért mindenki ideérjen, mert ismerem már őket, és ők sem azok a túl pontos fajták :D :P. De azért én 4-kor elkezdtem pucolni a krumplit, de hát néhány darab után csináltam mindent, csak hogy ne kelljen már hámozni, mert amúgy utálok krumplit hámozni :D :P. Szerencsére közben befutott az első madárka, Reni személyében, úgyhogy rögtön át is tudtam hárítani a feladatot :D. Majd szépen lassan a többiek is befutottak, Réka, Laci, Anna, aztán Nóri, Jocó, majd Gina, és legvégül Melinda is. Készült a paprikás krumpli, gyulai kolbászból, amit pénteken vettünk Renivel a hendoni magyar boltból (amit el is felejtettem írni, de ezek alapján kitalálható, hogy ott is voltunk pénteken délelőtt :D). Plusz még Gina csinált palacsintát, úgyhogy megint jól működött a kigondolt terv, azaz én vagyok a Boss, és kiosztom a megoldásra váró feladatokat a többieknek :D :P. (Na jó, azért a hagymát én vágtam össze :P).

A hostcsaládról: most vasárnap volt a középsőnek a szülinapja, ezért szombaton két barátja átjött sleepover-re. A kicsi már szombaton ment az apjához, a nagy az egyik barátjához ment sleepover-re, aztán vasárnap a középsőt és a két barátját az anyuka vitte egy másik szülinapi partyra. Még szombaton délután mindenki itthon volt, mikor a barátaim jöttek, de senkit nem zavart senki, úgyhogy nem volt gond. Meg amúgy is, szerintem már nagyon sokszor mondtam, és le is jöhetett a blogomból, hogy a hostanyukám nem egy parás személyiség, nincs itt drákói szigor, bárki jöhet gyakorlatilag bármikor hozzám bármit csinálni J Aztán olyan este 7 körül elmentek moziba megnézni az Avengers Assemble-t, úgyhogy utána senki sem maradt itthon, csak mi. Jól sikerült a kaja, a pia is :P, és remélem mindenki jól érezte magát! J Remélhetőleg legközelebb már tényleg jó idő lesz, és tudunk végre egy normális barbecue-t csinálni!

Olyan este 10 után indultunk el itthonról erre a magyar bulira a St. Paul’s Cathedral közelébe valahova egy pubba. Eléggé eldugott helyen volt ez a pub, telefonos térkép nélkül nem biztos, hogy könnyen megtaláltuk volna. A pub előtt találkoztunk még Zitával, aki egy kicsit később ért oda, mint mi. Nekünk (Reninek és nekem) nem igazán jött be a buli, mert – mondjuk ki – a zene fos volt! Úgyhogy kb 2,5-3 óra szenvedés után nem sokkal hajnal 2 után úgy döntöttünk, hogy inkább hazaindulunk. Kb 4 körül értünk hozzám, Reni ledőlt egy kicsit, én meg szószerint szenvedtem, a laptop előtt két kézzel támasztottam a fejem, hogy ne aludjak el 6-ig, mert akkor kellett indulnom, hogy a megbeszélt 7.30-ra odaérjük Stratfordba.

Ugyanis most vasárnapra vettünk jegyet a Visa Water Polo Tournament-re, ami egy felkészülési női vízilabda torna volt az Olimpiai Vízilabda Arénában, a magyar válogatott részvételével. 6-kor ezért indultunk is, Reni egy kis alvás után hazafelé, én (fél)kómásan a Tottenham Court Road-on keresztül Stratfordba. Hihetetlen, de igaz! Én értem oda először, a megbeszélt 7.30-as időpont előtt 1 perccel, ugyanis pont elértem a legelső Central Line-t, amivel 7.29-re odaértem. 7-en mentünk (Barbi, Gabi, egy másik Gabi, Réka, Laci, Zsolt és én), kisebb-nagyobb késéssel mindenki befutott.

Az első meccs 10-kor kezdődött, de mivel itt nem voltak foglalt székek, hanem mindenki a szabad székek közül oda ült, ahova akart, ezért azt ajánlották, hogy olyan 90 perccel a kezdés előtt már ajánlatos odamenni. Ugyanis a reptérihez hasonló biztonsági ellenőrzésen kellett átmennünk, majd mehettünk az arénához, ahol még szintén várakozhattunk egy kicsit. Marhára nem volt meleg, mire bejutottunk az arénába, már rendesen lefagyott a lábunk :S A bejárat után kaptunk ilyen „dobolószerszámot”, vagyis egy összehajtott vastag papírt, vagy nem is tudom minek nevezzem, amit bármihez ütve hangot tudtunk generálni.

Én imádom a vízilabdát, viszont ezelőtt én még egyszer sem jutottam el egy vízilabda meccsre, úgyhogy ez volt az első ilyen alkalom (és nem az utolsó!). Egyszerűen nagyszerű élmény! Maga az aréna, a medence, meg minden, nekem nagyon tetszett. Természetesen vittük a magyar zászlót, és azért szurkoltunk is egy kicsi a csapatunknak, akik a 3. Helyért lejátszott meccsen legyőzték a házigazdákat, így a dobogón végeztek.

Az biztos, hogy ebben az arénában is nagyon nagy hangulat lesz az olimpia ideje alatt, főleg a nagy rangadókon majd, amelyek közül remélhetőleg néhányon majd én is (mi is) ott lehetek (lehetünk)! Mondjuk a július 29-ei szerb-magyar férfi meccsen, ami a vízilabda-torna első mérkőzése lesz! De jó is lenne arra jegyet venni! J Jó volt a női vízilabda is, de azért a férfi egy más sportág gyakorlatilag, és alig várom, hogy láthassam a magyar válogatottat!

Miután lement a két meccs (a döntőben az ausztrálok legyőzték az amerikaiakat), indultunk is, én hazafelé, mert azért már ekkor nagyon a holtponton voltam (nuku alvással), így alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Sajnos a buszon nem tudtam olyan jól aludni, mint máskor, így az csak kínszenvedés volt :S Hazaértem olyan 3 előtt egy kicsivel, majd megettem a maradék egy adagnyi paprikás krumplit, majd ágyba is zuhantam.

Estére már csak egy program maradt, amire mindenképpen fel kellett kelnem, mégpedig a Cagliari-Juventus meccs megnézése neten. Nagyon jól alakultak az eredmények, így a Juventus az utolsó forduló eredményeitől függetlenül 6 év böjt után ismét megnyerte az olasz bajnokságot!!! Megkönnyeztem :$ Ebben reménykedtem a 2006-os kizárás óta, hogy végre egyszer visszatér a szeretett csapatom a trónra! Jövőre pedig irány Európa, remélhetőleg a Bajnokok Ligája-döntőjébe is bejutnak, mert az a Wembley-ben lesz... Úgyhogy a meccs óta extázisban vagyok, talán mostanra kapott el valamennyire az álom J.

A holnapi napról majd írok, most inkább elteszem magam.