Tegnap végül is itthon
töltöttem a napot, mert nem sikerült összehozni a talit Nikivel (nem válaszolt
az sms-emre...), de azért reggel még elmentem a Sainsburys-be, mert este
mentünk (mint utóbb kiderült) Edgware-be, Reni szülinapját ünnepelni, úgyhogy
venni kellett egy-két dolgot. De ezt leszámítva itthon evett a fene.
Délután az anyuka hamar
hazaért, ugyanis ment találkozni valakivel, aki segíthet önkormányzati lakást
(???, nem tudom, mi a magyar megfelelője) keresni, szerezni, ahol kevesebb
lenne a lakbér, mivel az anyuka egyedül neveli a 3 fiát, ezért már azóta járna
neki, mióta elváltak a férjével (3,5 éve kb), aki a válás után megtartotta a
lakást, ahol laktak -.-. No comment. Még az a szerencse, hogy az anyukának volt
pénze, így ki tudtak venni egy lakást egyből utána a fiúkkal. De azért, hogy
több, mint 3 év kelljen, hogy egyáltalán belekerüljön a rendszerbe, azért az
nem semmi! Barnet-be ment valahova, és a lakás, amit majd egyszer a jövőben
ajánlanak neki, bárhol lehet a Barnet Council hatáskörén belül, tehát akár East
Finchley-ben (ez lenne a legjobb minden szempontból), akár High Barnetben, vagy
akár még kintebb... De ez még a jövő zenéje.
De még ezelőtt történt, hogy megyek a fiúkért a suliba, vagyis jobb kifejezés lenne, hogy mentem volna, amikor is leszállok az első buszról North Finchley-ben, és várom a másodikat, a 263-ast. Nézem a telefonon, hogy hány perc múlva ér a megállóba, 3 perc, tökéletes. Ekkor kb 15.10 volt az idő, tehát teljesen időben voltam. Aztán várunk-várunk, már több mint 10 perc is eltelt, de még csak nem ért oda a busz. Ekkor megláttam, hogy mintha az előző buszmegállóban állna egy busz, ami remélhetőleg a miénk, de még mindig nem mozdult. Többen is kiálltunk az útra, hogy hátha látunk valamit, és hát ekkor tudatosult bennünk, hogy a busznak balesete volt :S, mert noha a busz normálisan, a menetiránynak megfelelően állt az úton, egy autó viszont keresztbe előtte... És mivel nem tudtam, hogy a többi busz egyáltalán el tud-e jönni mellette, ezért úgy döntöttem, hogy – noha marhára késni fogok -, Finchley Central-on keresztül megyek busszal, majd metróval, majd gyalog. Végül 15.47-re értem a fiúk sulijába, természetesen már bent voltak a recepciónál, de semmi morgás nem volt, csak vártak rám. J Hát, előfordult már, hogy késtem véletlenül :P
Ahogy említettem néhány
bekezdéssel feljebb, az anyuka hamar hazajött, így el tudtam menni futni még
délután, a kaja előtt, ami azért jó volt. (Mostantól ismét megpróbálok minden
nap, legalábbis minden hétköznap elmenni futni) Utána zuhany, és noha nem
szándékoztam itthon enni, végül mégis ettem néhány falatot, mert már nagyon
éhes voltam, de tényleg csak azért, hogy kibírjam estig, a tényleges vacsiig.
Időben elindultam, igaz
a buszhoz már futnom kellett, ugyanis mikor kiléptem a házból, láttam, hogy
csepereg az eső, így gyorsan vissza kellett lépnem az esernyőért, és így a vége
futósra sikeredett :D De elértem a buszt, úgyhogy időben, sőt hamarabb (!!!)
odaértem, mint a megbeszélt időpont! Fejlődök?! Aztán befutott Edgware-be Gina
is, majd bementünk egy boltba (ahol a magyar termékeket vettük még szombaton),
aztán ő vett néhány dolgot, majd egy kicsit vártunk, mielőtt Reni is befutott
az állomásra.
Utunk egy olasz
pizzériába vezetett, ahol a lányok már voltak egyszer korábban. Helyet
foglaltunk egy asztalnál, majd felköszöntöttük az ünnepeltet, és átadtuk az
ajándékokat! J
Aztán nagy nehezen
sikerült kiválasztani, hogy milyen pizzát együnk, a lányok a Calzone fedőnevűt
ették, míg én Americana-ra szavaztam.
Még reggel vettem egy
epres sajttortát, amit valahogyan át akartunk adni Reninek, természetesen már
meggyújtott gyertyákkal a tetején, és hát nagy segítségünkre volt egy másik
asztal, ugyanis annál az asztalnál is volt egy szülinapos, akit az étterem
pincérei nagy csinadrattával felköszöntöttek: bekapcsolták a „Happy Birthday”
számot, és mellette nagy hangot csináltak, aztán megtapsolták az ünnepeltet.
Úgyhogy ezután már csak azt kellett megoldani, hogy valahogy a lábam mellett
lévő táskában lévő sajttortát nem olyan feltűnően odajuttassam a pincérnőknek.
Ezt úgy oldottam meg, hogy kimentem a mellékhelyiségbe, majd visszafelé jövet
megkérdeztem, hogy megoldható-e, és persze az volt, úgyhogy nem sokkal ezután
ki is hozták a tortát ugyanazzal a felhajtással, mint korábban J
Egy jó este volt!
Ma a két kisebbik fiú nem ment suliba, mivel most van Angliában, vagyis az Egyesült Királyságban a polgármester-választás, így Londonban is, és az ő iskolájukat átalakították szavazóhelyiségnek, úgyhogy itthon maradtak. De mivel az idő megint esős, esőbe hajló volt így nem mentünk sehova, hanem itthon filmeztünk, illetve ők játszottak a számítógépen. Reni eljött takarítani, én szóban segítettem neki :D:D, majd megebédeltünk a fiúkkal. Egyébként sokkal nyugodtabb a légkör, amikor csak a két kisebb van itthon, és nem kell reggel sietnünk sehova, hanem van idő lustálkodni egy kicsit. Ma még egy hangos szót, veszekedést nem hallottam!!! Maradjon is ez így :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése