Ami éppen eszembe jut

Na, már csak 2 hét van hátra a hazautazásunkig, alig várom már, hogy kiszakadjak innen egy kis időre. Azt már előre elmondom, hogy elég csapongó lesz ez a bejegyzés, ami éppen eszembe jut, arról írok, ami nem, arról nyilván nem. :P :D

Szóval már csak két hét. Néhány hete volt ugye az a nagy vihar itt Dél-Angliában, ami eléggé megnehezítette a közlekedést, mondjuk azt nem tudom, hogy a légiközlekedésben mennyire voltak fennakadások, de mostanában pedig elvileg elkezdődik az elmúlt nem is tudom hány évtized leghidegebb tele. Azt majd meglátjuk, hogy ebből mennyi valósul meg. Csak jussunk haza, a többit leszarom! Bár mondjuk "méltó" befejezése lenne ennek az évnek, hogyha törölnék a járatunkat 20-án, és nem is tudnánk hazamenni... De inkább ne is gondoljunk erre, mert még jobban elmegy a kedvem az írástól...

Korábban már bizonyára említettem, hogy a szobámban lévő szekrény elég fostos állapotban van. Ez azt jelenti, hogy már akkor sem volt feltéve az egyik ajtaja, amikor ideköltöztem, illetve azután nem sokkal az egyetlen fiók (ami azért elég nagy, így sok minden fér el benne) is szétesett, és akárhányszor összeraktam utána, mintha mi sem történt volna, néhány nap vagy óra múlva ugyanúgy szétcsúszott, így nem lehetett semmit sem tárolni benne. Múlt héten vagy azelőtti héten mondta az anyuka, hogy nézzem meg az IKEA, vagy a Marks&Spencer honlapján, hogy milyen szekrények vannak, és akkor utána vesznek egy újat. Ki is néztem párat, amiknek a hét elején el is küldtem a linkjeit az anyukának, és pont most mondta, hogy tegnap este az apuka meg is rendelt egy újat. Semmi további információt nem mondott, úgyhogy meglepetés lesz, hogy melyiket vették meg. A mostani szekrény a Marks&Spencer-ből van, és találtam is méretre szinte teljesen ugyanilyet, úgyhogy elképzelhető, hogy azt vették meg. Jobb lenne egy nagyobb, amit egy kis átrendezéssel be is lehetne tenni a szobámba, de már egy új, NEM TÖRÖTT szekrénynek is örülni fogok! Csak érkezzen meg!

Visszatérve erre a karácsonyi-szilveszteri szünetre, "telelésre". Tudom, hogy a családomból (legalább) apukám, illetve Judit családjából a húga olvassa a blogomat, ezért előre is elnézést kérek, amiért ezt írom, de én legszívesebben nem haza mennék most erre a bő 2 hétre, hanem valahova nyaralni Judittal, kettesben. Valami jó kis meleg, tengerparti időjárás, mert ez már nagyon hiányzik! Ehelyett jöhet a "fantasztikus" hideg, nem is beszélve a várható közlekedési fennakadásokkal (remélhetőleg a repülővel semmi sem lesz!).

Mostanában tiszta hülye vagyok! Hogy miért? Mert alig alszok, így napközben, legfőképpen délutánonként - amikor eljön a holtpont - olyan vagyok mint egy holdkóros vízi hulla. És ez teljesen az én hülyeségem, mert simán lefeküdhetnék 10-11 óra között valamikor, de az kb. ki van zárva, mert jó, ha éjfél körül lefekszek, de még általában akkor sem! Tudom, nem sok értelme van ennek, de mindig úgy vagyok vele, hogy majd hétvégén kipihenem magam. Na igen, de mostanában ez sem szokott megtörténni. Ha itthon alszok pénteken este, akkor szombaton reggel persze, hogy már 7-8 között a gyerekek hangjára ébredek, bár még maradok ágyban, de már nem ugyanaz, mint mikor rendesen alszik az ember. És ugye vasárnap sem tudok addig aludni, ameddig akarok, mivel 9-től kellek, így 8.30-kor legkésőbb fel kéne kelni. És mivel ugye elég keveset tudunk találkozni Judittal (még ugye hétvégén is, hétközben pedig szinte soha sajnos :S), így általában szombaton is megpróbálok viszonylag hamar felkelni, hogy ne menjen el "feleslegesen" 1-2 óra alvással. Úgyhogy igazándiból annyira szükségem van arra, hogy sorozatban kialudjam magam, hogy arra már nincsenek szavak!

Múlt pénteken egyébként végre ottaludtam Juditnál, de este még elmentünk vacsizni Golders Green-be, a L'Artista-ba. Itt volt az első igazi randink :P, és már azóta is voltunk itt néhányszor, meg vagyunk elégedve a hellyel. Ahogy a nevéből lehet sejteni, olasz a hely, így különféle tésztákat és pizzákat ajánlanak elég jó áron. Judit Lasagne-t evett, míg én Rigatoni Picchio Pacchio-t rendeltem, ami ilyen bolognai szószhoz hasonló hússal, ami a paprikától egy picit csípősebb volt, és tésztával volt, elég nagy adag. Nagyon finom volt. :)

Egyébként ha már szóba került a karácsony, meg kell mondanom, hogy én szeretek ajándékozni, így most is elég sok meglepetéssel megyek haza. Már csak azt remélem, hogy mind a bőröndök jelentette-, mind a súlykorlátba bele fogok férni. Bár az elég nagy segítség lesz, hogy kb. 1 hete, vagy most hét elején, már nem is tudom, olvastam Facebook-on, hogy mostantól a Ryanair-en az eddig megengedett kézipoggyászon (ami 55x40x20 cm-es és max. 10 kg lehet) FELÜL EGY PLUSZ KISEBB TÁSKA (35X20X20 CM-ES MÉRETŰ) IS FELVIHETŐ AZ UTASTÉRBE EXTRA KÖLTSÉG NÉLKÜL!  Mondjuk a hely szűke miatt a nagyobb kézipoggyászból mindösszesen csak 90 (!!!) fér el az utastér feletti tartókban, ezért a többi extra díj nélkül a feladott poggyászoknál fogják szállítani. Ami azért elég szar. Egyrészt ugye ugyanúgy várni kell a csomagodra (amire amúgy nem kéne, és nyilván a nagyobb értékeket ebben (vagy a kisebb táskában) tárolnád), másrészt plusz egy táska, amiből a reptéri dolgozók lophatnak... Ebbe nem megyek bele jobban, de hogy egyre jobban félek ettől is, hogy egyszer valamit kilopnak belőle, az biztos. Mondjuk az is biztos, hogy akár otthon, akár itt történne velem ilyen, úgy kiverném a balhét, hogy azt megemlegetnék, az tuti! Mondjuk ezt elkerülendő jól kell helyezkedni, hogy minél hamarabb felszállhassunk a gépre!

Előre magamnak/magunknak egy GYEREKEKTŐL, GYEREKHANGTÓL MENTES karácsonyt és egy sokkal boldogabb új évet kívánok magunknak! De még addig csak írok majd bejegyzést.