2013. május 3., péntek

Frusztráció és türelem


A címben szereplő két szó uralja mostanában a mindennapjaimat. Vagyis pontosabban az első megvan, a másodiknak pedig meg kellene lennie, néha úgy érzem, hogy itt van, máskor meg, hogy olyan távol, hogy nem igaz. Természetesen ez a térdfájással függ össze.

Elmondhatatlanul frusztrál, hogy mostanában alig megy úgy valami, ahogy szeretném, neadjisten, elterveztem. Április 25-én ismét nekikezdtem a futásnak. Még egy táblázatot is kreáltam, amiben majd a terv szerint azt vezettem volna, hogy melyik nap, mennyit és mennyi idő alatt futok, hogy lássam a várható fejlődést. Most már körülbelül 2,5 hete jó idő van, ebből én kétszer tudtam elmenni futni, mert a második óta "boldogít" ez a rohadt térdfájás. Hihetetlenül dühít, hogy mindig van valami gebasz a lábammal, és mindig akkor, amikor jó idő lenne, és végre lehetne ide-oda, kinti programokat csinálni. Ugye tavaly június elején volt a bal bokaficamom, amiből kb. 1,5 hónap alatt jöttem ki, vagyis azután már nem fájt egyáltalán a bokám, mikor futottam.

Az elmúlt két hétben gyakorlatilag semmit nem jelentett, hogy akárhogyan is próbáltam a bal lábamra helyezni a testsúlyomat, amennyire csak lehetséges, de azért mégis ugyanannyiszor kell használni a jobbat is, mint a másikat, így ez nem nagyon volt megvalósítható. Főleg a lépcsőzések fájtak, de kegyetlenül, így miután reggel felkeltem, és lementem a fiúkhoz, utána már csak akkor jöttem fel ismét, miután hazaértem a school run-ból, de akkor is egyszer voltam fent, mert utána lepakoltam, ami kellett (laptop, telefontöltő, meg ilyenek), és a konyhában elvoltam.

Itt van a valóban napos, meleg idő, és én nem tudom élvezni. Kénytelen vagyok ilyenkor is bent lenni, és próbálni nem megerőltetni a jobb lábamat, térdemet, mert ha elkezd fájni, az utána egy darabig elég szar érzés. Most, hogy kénytelen vagyok a lehető legtöbb "ülőmunkát" végezni, próbálok olyan dolgokat csinálni, amire oda kell koncentrálni, mint cikkfordítás, számítógépes játékok :P, mert amúgy állandóan csak gondolkoznék, de mindenen, és csak még jobban felidegesítem magam, hogy így jártam.

A türelem, ami leginkább hiányzik mostanában belőlem. Ez alá bőven alájátszik, hogy a fiúk is állandóan felidegesítenek (de nem csak engem, hanem bármelyik felnőttet), így velük nagyon ritka a nyugodt pillanat. Illetve ahogy mondtam, hogy az elmúlt időszakban nem igazán sikerülnek úgy a dolgok, ahogyan akarnám, így eléggé lelomboz, ha valami szarul megy, vagy nem úgy, ahogyan szeretném. Például bármelyik reggel felkeltem a héten, nem fájt a lábam, viszont utána egy idő után, miután valamennyit gyalogoltam, általában egyáltalán nem vészes távolságokat, elkezdett fájni. Volt, hogy lassacskán kezdtem el érezni, hogy itt mindjárt fájni fog, máskor pedig hirtelen belenyilallt. :S Elhihetitek, hogy ilyenkor nem röhögtem a gyönyörtől... -.-

Igazándiból úgy általánosságban változtam egy kicsit, és ilyen szempontból nem a jó irányba, mert türelmetlenebb lettem. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka, de remélhetőleg valamikor, inkább előbb, mint utóbb visszaváltozok az igazán türelmes Tamássá, aki szinte mindig is voltam. Legalábbis ez a célom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése