Anthony Hopkins élőben, kürtöskalács, Alex Cross, DVLA

Itt a "következő" (december 8-11 közötti) napok eseménysorozata.

Azt hiszem még csütörtökön (de lehet, hogy pénteken délután) megkért az anyuka, hogy tudnék-e szombat délelőtt a fiúkra vigyázni, mert a barátjának mennie kell dolgoznia (mert amúgy ő lett volna a soros), és igent mondtam, jól jön a kis pluszpénz. Olyan 9-9.30 körül ébredtem, a két fiú (igen, csak kettő, mert a nagy az egyik barátjánál aludt) már ébren volt természetesen. Összeraktam nekik a PlayStationt, így elvoltak azzal egész nap azután. Ebédkészítésnél feltűnő volt, hogy mindketten segítettek, bár valószínűleg csak azért, mert már éhesek voltak, mivel reggeli nem volt, így kiéheztettem őket :D :P. Úgy volt, hogy 2.30-ra jön a lakatos, ugyanis az első bejárati ajtó, valamint a hátsó ajtó nem igazán működik rendesen, azonban nem bukkant fel a fószer. Később Southgate-ben találkoztam Judittal, majd jöttünk is vissza a házba, és aznap már nem is mentünk sehova.

Vasárnap viszont Réka elhívott minket magához, ugyanis a családja ismét csak elutazott egy hosszú hétvége, így ismét csinált egy vacsit nekünk. De ne szaladjunk annyira előre. Előtte még Judittal bementünk néhány boltba a City-ben, így terméseztesen késve érkeztünk meg Waterloo-ra, ahonnan az aznapi első napirendi pont helyszínére, vagyis a Southbank-en található Winter Festival-ra sétáltunk. Ez azért lényegesen kisebb, mint a Winter Wonderland, illetve különböző játékok sincsenek itt, csak ételt, italt és különböző portékákat árulnak itt. Az idő nem volt annyira hideg, de azért közel sem volt a meleghez, így jobban jártunk, hogy sétáltunk. Ismét találtunk egy magyar kürtöskalácsost, ahonnan vettünk is egyet, de ismét csak nem volt az igazi, ugyanis ez túl volt sütve... -.- Nem tudom, hogy mikor fogunk ismét olyan jót enni, mint amit az erdélyi bácsika csinált Siófokon idén nyáron!!! Na mindegy, azért valahogyan csak legyúrtuk. De még a kürtöskalácsozás előtt nagyban sétálunk Judittal a Waterloo-híd felé, amikor is a fényképezőgépek gyakori kattintgatására és fényeire lettünk figyelmesek. Amikor közelebb mentünk. annyit láttunk, hogy két ember áll (valószínűleg egy kifutón), akiket serényen fényképezett aki éppen arra járt. Aztán megláttam a mögöttük lévő filmplakátot, ami a Hitchcock című filmet reklámozta, így miután az egyik ember őszülő kobakját megláttam, biztos voltam benne, hogy ő nem lehet más, mint ANTHONY HOPKINS!!! Próbáltunk közelebb lopózni, de ugye annyira nagy volt már a tömeg, hogy az is csoda volt, hogy egyáltalán sikerült valamennyire lefényképezni!!! De sikerült! Hihetetlen, hogy van egy képem, amelyen Anthony Hopkins van (eléggé felismerhetően), és teljesen véletlenül botlottunk belé! Mi lett volna, ha tudom, hogy aznap megy oda?! Akkor már tuti, hogy jóval hamarabb odamegyek, hogy még jobb képeket csináljak róla, esetleg még egy autogramot is kapjak tőle! ;) Még mindig alig hiszem el, hogy ennyire véletlenül egy ekkora színészlegendába "botlottam"! Egyik nagy kedvencem egyébként ő.

Szóval a nagy "találkozás" után ettük meg a "fantasztikus" kürtöskalácsokat a srácokkal, majd egy Royal Festival Hall-os kitérő után, ahol egy "beszélő" liftben is utaztunk egy kicsit (teljesen visszamentünk a gyerekkorba :D:D), indultunk is Rékához. Egyébként még Gabi és Laci alkotta a társaságot. Megérte, hogy nem költöttünk a vásárban a forralt borra, ugyanis Réka készített a még múltkor általunk vitt vörösborból forralt bort, ami nagyon is finomra sikeredett! Beszélgetés közben tökéletes volt elszürcsölni a jó édes borocskát. ;) Aztán jött az este fő fogása, ugyanis Réka korábban begyúrt pizzatésztát, amit ott előttünk nyújtott ki, és tett bele a tepsibe, amikre mi magunk tettük a feltétet. Nagyon-nagyon jó volt, megyünk máskor is :D :P. Gabi elhozta a Beugró-társasjátékot, azonban erőnk már nem nagyon volt játszani, így annyi lett belőle, hogy neten belenéztünk egy Beugró-részbe, hogy mégis hogyan néz ki, de jó lehet maga a társasjáték is. Hát, idén már nem, de jövőre biztosan kipróbáljuk!!!

Hétfőn már végre tényleg sikerült az Arnos Parkon keresztül eljutni a metróállomásig, és ott szálltunk fel a buszra, így időben beértünk ekkor is. Napközben semmi érdekeset nem csináltam, csak itthon voltam, mivel nem akartam kimenni, mert reggelre ismét csak fagyott. Délután semmi extra, az anyuka időben jött haza, mivel még előző nap kérdeztem, hogy elmehetnék-e hétfőn este (december 10-én) moziba, hogy még kihasználjuk utoljára a Sky adta 3 fontos jegyek lehetőségét Judittal :D :P. A lakatos ismét csak nem jött, pedig elvileg ezen a napont 5.30-kor kellett volna, de mindegy. Judittal Golders Green-ben találkoztunk, majd a metrón átadtam a névnapi ajándékomat neki, ugyanis aznap volt a névnapja :). Az Alex Cross című akcióthrillert néztük meg, melyben Matthew Fox (a Lost dokija ;)) volt a valóban kegyetlen bérgyilkos. A film maga elég kiszámítható volt, de azért nem volt elvesztegetett idő a megtekintése. Mivel természetesen ismét a North Greenwich-ben lévő O₂ Centerbe mentünk, így későn értem haza, egészen pontosan 1 óra előtt.

December 11-én, kedden reggel teljesen időben indultunk el a fiúkkal (mindhárommal) a suliba, és már fel is szálltunk a buszra Arnos Grove-nál, de a sofőr már akkor, mikor felszálltunk, mondta, hogy várnunk kell egy másik buszra, ugyanis az, amire felszálltunk, jéghideg volt, nem működött rajta a fűtés, ezért nem ment tovább... Több mint 10 percbe telt, mire cserebusz odaért, de legalább azon le tudtunk ülni, mert mi voltunk az utolsók, akik az eredeti buszra felszálltunk, és azon még álltunk. Ennek a kis intermezzónak köszönhetően késésben voltunk, és mind a nagyfiú, mind én a kicsikkel késtünk a suliból. Így mindössze 4 napra volt szükségünk, hogy elkéssünk, de ez sem a mi hibánk volt :D :P. Miután letettem a fiúkat a suliban, indultam Borehamwood-ba, ugyanis ott van a legközelebbi DVLA (Driver and Vehicles Licensing Agency)-iroda, ahol a vezetéshez szükséges papírokat lehet beszerezni. Én az Ideiglenes Jogosítvány ügyében mentem le, hogy biztos legyek benne, hogy a jelentkezési lapon minden helyesen van kitöltve, és egyúttal (csak) ott tudtam befizetni bankkártyával a jogsi díját, ami £50. De még előtte szükségem volt fényképre, mivel azért fénykép nélkül nem igazi a jogsi :D :P, ezért a borehamwood-i Tescóba mentem, és ott csináltam ebben a gépben képet. Ez volt az első élményem egy ilyen géppel, de amúgy véleményem szerint nagyon egyszerű használni. Először be kell dobni (csak érméket fogad el, papírpénzt NEM) kereken 5 fontot, aztán követni kell a képernyőn megjelenő utasításokat, miután elkészítette a képet, eldöntheted, hogy megtartod azt a képet, és kinyomtatod, vagy csinálsz egy újat, ami remélhetőleg jobb lesz, mint az előző. Maximum 3 próbálkozásból kell egy jónak sikerülnie. Nekem az első elég érdekesre sikeredett, mert nem tudtam, hogy pontosan mikor készíti a képet, így annyira koncentráltam, hogy nyitva legyen a szemem, hogy úgy néztem ki a képen, mint egy idegbeteg :D :D :P. De tanulva ebből az esetből, a második már szinte tökéletes lett, így végül ezt nyomtattattam ki. Ezután mentem a DVLA-irodába, ahol ha 10 percet voltam, már sokat mondok, és ebbe a várakozás is beletartozik. Szóval az igénylőlap az ideiglenes jogosítványhoz leadva, mostmár csak várni kell, hogy megérkezzen a BRIT ideiglenes jogsim, aztán indulhat a tanulás!

Miután itt végeztem, benéztem Renihez. Náluk még mindig dolgoznak a konyhán, noha korábban 2 hetet mondtak, de már egy hónapja ott vannak a munkások... Beszélgettünk egy kicsit, segítettem neki megrendelni egy karácsonyi ajándékát (mivel nincsen itteni bankkártyája), majd indultam is haza. Alig vártam, hogy végre hazaérjek, és egyek valamit, mert eléggé fáztam, mivel ismételten nagyon hideg lett reggelre, ami meg is maradt gyakorlatilag egész napra. Nem sokat ültem itthon, maximum egy órát, mert utána pedig mentem a helyi kispostára, feladni egy csomagot, illetve néhány levelet. Miután azt elintéztem, New Southgate-hez gyalogoltam, és onnan mentem busszal a fiúk sulijához. Egészen nyugisan telt a nap hátralévő része.

Folyt. köv.