Nem
tudom, hogy mi van, de hogy valaki vagy valami nem akarja, hogy fussak (és most
nem magamról beszélek...), az egyszer tuti biztos!
Eddig
a lustaság győzött le, emiatt nem futottam, viszont most, hogy megjött a tavasz
és a jobb idő, ez meghozta a kedvemet. Vagyis igazándiból ezt így nem mondanám,
mert kedvem annyira nincs futni, mert - valljuk be - elég unalmas, viszont
valamit MUSZÁJ sportolnom, és ez adja magát, ismét belevágtam. Illetve a
legfontosabb ok az volt, hogy egyáltalán nem vagyok csúcsformában, ami az
elmúlt hetek, hónapok lustaságának, állandó számítógép előtt ülésének és
nassolásnak köszönhető. Úgyhogy vissza kell térnem legalább a 2011 nyári
formámba, ami azért sokkal jobb volt, mint a mostani.
Csütörtökön
voltam először futni, pénteken elég nagy izomlázam volt, emiatt nem is
erőltettem, úgy gondoltam, hogy majd szombaton, mielőtt megyek Judithoz,
elmegyek futni, de végül is ez is kimaradt, mert elaludtam :P :D (tudom-tudom,
állandóan csak a kifogások...) Aztán hétfőn már semmi sem tántoríthatott el egy
kis kocogástól. Úgy voltam vele, hogy most tudnék 4 kört is futni a parkban, de
végül úgy döntöttem, hogy mivel kedden találkozok Barbival és előtte nem lesz
túl sok időm, ezért hétfőn és így kedden is 3 kört futok, ami szűk 30 perc
futásnak felel meg, így nagyjából időben oda is tudnék érni a találkára
Stratfordba. Szóval hétfőn miután hazajöttem a reggeli school run-ból, átöltöztem,
és mentem is futni. Nem is volt semmi gond, még tényleg lett volna erőm egy 4.
körre is, de nem mentem rá. Sőt, még az időm is javult a csütörtökihez képest
40 másodpercet, mondjuk abba belejátszott véleményem szerint az össze-vissza
fújó szél is, ami inkább nem segítette a haladásomat, mint igen, de
lényegtelen. Nem is volt semmi gond a futás alatt, sem közvetlenül utána.
Aztán
miután lezuhanyoztam, és lent, az étkezőasztalnál elkezdtem laptopozni (mert
mostanában ott laptopozok napközben, mert ott van normális magasságú szék az
asztalhoz :P), már éreztem, hogy egy kicsit fáj a jobb térdem, de nem
tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Megebédeltem, aztán amikor
egyszer a lépcsőn mentem fel, éreztem, hogy ujjujj, ez egyre jobban fáj :S, és
nem változott akkorra sem, amikor lefelé kellett mennem. Igazándiból akkor fáj,
amikor behajlítom, és akkor sem konkrétan a térdem, hanem a külső oldalán lévő
izom vagy szalag, nem tudom megmondani pontosan. De pontosan meg tudnám
mutatni, hogy hol. Szóval egyáltalán nem
kellemes érzés. :S Tegnap délután, mikor már leszálltunk a fiúkkal a buszról,
és sétáltunk hazafelé a parkon át, konkrétan a dombon lefelé menet annyira
elkezdett fájni, hogy lépni alig bírtam. :( Nem tudom, hogy miért és mitől
alakulhatott ki ez, de kurvára idegesítő, meg kell mondjam! -.- Nemcsak azért,
mert így futni nem tudok, hanem mert teljesen random időközönként kezd el
jobban, vagy kevésbé fájni, így mikor éppen nem fáj, szépen sétálok, aztán
egyszer a semmiből belenyilall, és nagyon le kell lassítanom, és meg kell
próbálnom úgy menni, hogy a jobb térdemet nem hajlítom be...
Szerencsére
ma reggel az anyuka vitte a fiúkat, így nem kellett felkelnem, így megúsztam
egy reggeli oda-vissza gyaloglást, sőt, végül Barbival sem találkoztam
Stratfordban, így - utólag mondva - azt is megúsztam, de csakis a gyaloglás
szempontjából jó, hogy nem találkoztunk, mert már jó ideje nem találkoztunk.
Aztán ma délután, mikor gyalogoltam Arnos Grove állomáshoz, megint egész jó
volt a lábam, szinte egyáltalán nem fájt, aztán hazafelé, mikor a parkon
haladtunk keresztül, megint annyira lemaradtam a fiúktól, mert egyszerűen nem
voltam képes gyorsabban haladni... :S -.- Szedek fájdalomcsillapítót, de
igazából nem tudom, mi lenne a megoldás. Szerencsére holnap reggel is az anyuka
viszi a fiúkat a suliba, így akkor sem kell gyalogolnom, legalább ennyi örömöm
lehet a héten...
A
hétvégéről a következő bejegyzésben írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése