Igazándiból
pénteken reggel volt egy esemény, amiről meg kéne emlékeznem, de akárhányszor
csak elmesélem valakinek, csak felidegesítem magam, úgyhogy itt most rövid
leszek, nem taglalom bekezdéseken keresztül.
Szóval
péntek reggel a kicsi fiú egy akkora hisztit levágott, mert egyáltalán nem bírt
szót fogadni és kinyitni és használni a szemeit, hogy elvettem tőle a sz.r
weggie-jeit (a kis vászondarabkákat, amiket állandóan hordoz magával és
szorongatja, megnyugtatásképpen), és indultunk volna a suliba, de mivel olyan
szinten nem viselkedett, hogy én nem adtam vissza neki egyiket sem, és mivel
még jobban elkezdett bömbölni meg hisztizni, fogtam magam, visszahurcoltam a
házba, és rázártam az ajtót, és vittem a középsőt a suliba. Természetesen
elkéstünk, majd miután hazaértem, egy szót sem szóltam hozzá, miközben
csináltam a dolgaimat, fülessel hallgattam a zenét, mert annyira
felidegesített, hogy látni sem akartam. Miközben reggel a középsővel mentünk a
buszhoz, írtam az anyukának, hogy mi történt, és hogy otthonhagytam a kicsit,
mire ő - szerencsére - beszervezte a nagybácsit, hogy vigye el a fiút, nehogy
itt legyen. Szóval ilyen "fantasztikusan" indult a hétvége...
De
a jó az egészben, hogy így legalább délután csak egy gyerekkel kellett
hazabuszoznom, ami össze sem hasonlítható azzal, amikor mindketten ott vannak
velem. Na, egy kicsit nyugisabb az egy gyerek, mint a kettő :P :D. Mondjuk
ezzel nem mondtam nagy újdonságot. :D
És
akkor térjek rá a térdemre, vagyis a térdfájásomra. Mint ahogy már írtam róla,
csütörtökön vettem egy krémet a térdfájásra, amit azóta is szorgalmasan
használok. Már csütörtökön is kentem, majd tovább folytattam pénteken is,
viszont aznap este még szinte jobban fájt, mint előtte bármikor, már kb. az
ágyban megfordulás közben is elkezdett fájni, de annyira, hogy szinte ordítani
tudtam volna! Így sajnos le kellett mondanom a szombat délutáni-esti találkát
Rékáékkal, mivel muszáj voltam pihentetni a térdemet.
Szombaton
10 körül keltem, meglepő módon térdfájás nélkül! Aztán ugye lementem a konyhába
reggeliért, kávéért, és miután visszajöttem a szobámba, még akkor sem fájt!
Hohó, mi az, csak nem elmúlt?! :O Mivel nekem mindenképpen pihentetni kellett a
térdemet, így azt beszéltük meg Judittal, hogy ő nyugodtan elmehet vásárolni
szombaton, aztán majd valamikor jön, amikor már megunta a vásárlást, de végül
szerencsére úgy döntött, hogy nincs kedve menni, ezért már olyan 1 óra
magasságában megérkezett Arnos Grove-ba. Mivel eddig még egy picit sem fájt a
térdem, úgy döntöttem, hogy kimegyek elé a station-höz, lecsekkolva egyúttal,
hogy hogy bírja a gyaloglást a térdem. Egész jól ment, akkor kezdett el egy kicsit
fájni, mikor visszaértünk a házhoz és fel kellett menni a lépcsőn az ajtó
előtt.
Mivel
jobbnak láttam még mindig nem kimozdulni - arról nem is beszélve, hogy kb.
óránként jött egy futó zápor, néhol mini jégdarabokkal -, és Judit még az
elindulása előtt felajánlotta, hogy főz, illetve süt nekem valamit, a nap
hátralévő részét a konyhában töltöttük. :) És hogy mi volt a menü? Egy kicsit
megcseréltük a sorrendet, ugyanis először a sütit csináltuk (na jó, legfőképpen
Judit csinálta) meg, ami almás pite volt. Majd miközben ez sült mi meg néztük a
Veszprém kézimeccsét. Majd miután annak vége lett, elkezdtük csinálni a borsos
tokányt, amit rizzsel és uborka salátával ettünk! :) Mind a főétel, mind a
desszert nagyon jó lett, azt kell, mondjam.
Vasárnap
koradélután skype-oltunk a családommal, mert szüleimnek most szombaton volt a
28. házassági évfordulója, míg nagymamámnak pénteken a születésnapja, úgyhogy
felköszöntöttük őket. :) Majd utána mentünk Wood Green-be mozizni, ahol az
Olympus Has Fallen című akciófilmet néztük meg. (Egyébként a lábam vasárnap
csak egyszer fájt napközben, illetve este még egyszer, de ezenkívül már elég
jól volt.) A film rövid története az, hogy van egy ügynök, testőr, aki az
amerikai elnök mellett dolgozik, viszont egy baleset után, amiben egy hídról
lelógó kocsiból az amerikai elnököt kimenti, viszont a feleségét nem tudja,
lefokozzák. Azonban miután koreaiak megtámadják a Fehér Házat, és a bunkerben
túszul ejtik az amerikai elnököt, ő valahogy bejut a Fehér Házba, és Die
Hard-szerűen egyedül leszámol a rosszfiúkkal. Egész kis korrekt akció film
volt, szerintem érdemes megnézni. :)
Egyébként
voltam olyan szerencsés, hogy ma nem kellett felkelnem korán reggel, mert még
este mondta az anyuka, hogy a fiúk szeretnének Breakfast Clubba menni, így ő el
is vitte őket oda. Igaz, miután felkeltem, észrevettem, hogy valaki még itthon
van. Először azt hittem, hogy az anyuka barátja, azonban mint kiderült, a
nagyfiú nincs túl jó bőrben, valszeg lázas is, így itthon maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése