Hú,
eltelt az első hetem a családnál, sőt, már javában zajlik a második is, ami
közel sem ugyanolyan, mint az első, de nem ugorjak már ennyire előre.
Megpróbálok időrendben haladni és visszaemlékezni a történtekre, de nem tudom
garantálni, hogy ez sikerülni fog is. (Igaz, ki tudja, hogy mi történt velem
:D, szóval majd egyszer a közeljövőben eszembe jut, hogyha valamit kihagyok a
bejegyzésből :P)
Tehát
sikeresen túléltem az első hetemet a családdal. Azt kell, hogy mondjam, hogy
nem vészes a meló, hétközben reggelente dolgozok 7-9 között, ahogy már az előző
bejegyzésben is írtam, olyan 3-szor elviszem az ikreket nursery-be, aztán
kedd-szerda-csütörtökön szabad vagyok egészen 3-ig. Az anyuka össze-vissza
dolgozik, úgyértve, hogy van, amikor egész nap itthonról, a legfelső emeleti
dolgozószobájából dolgozik, de van, hogy reggel elmegy egy üzleti találkozóra,
aztán itthon dolgozik néhány órát, majd ismét megy valahova egy találkozóra,
később pedig 1-2 órás telefonos megbeszélése van. És ez minden nap változik,
szóval kb. jó esetben előző este tudom, hogy mi várható a következő reggel és
napközben, valamint este. De van, hogy csak aznap reggel tudom meg, amikor
reggel találkozunk a konyhában, hogy mi várható aznap. Igazából rugalmasnak
kell lennem, de ez volt a helyzet már az előző családnál is, úgyhogy nem gond.
:)
Egyébiránt
múlt héten egészen péntekig nagyon jó idő volt minden nap, éppen ezért nem akartam
már minden nap itthon ücsörögni, így csütörtökre megbeszéltük Olgival, hogy
Muswell Hillben összefutunk, mert még úgysem találkoztunk, mióta néhány hete
visszajött Londonba. 10 után találkoztunk, vettünk salátát a Sainsburys-ből,
majd a muswell hill-i körforgalomnál lévő Costába beültünk egy kicsit. Utána
pedig elsétáltunk a közeli Alexandra Parkba. Sajnos innentől rosszra fordultak
a dolgok, ugyanis Olgi a Costában megivott epershake-kel és a (vélhetően rossz)
salátával elrontotta a gyomrát, így kijött, aminek ki kellett. De nagyon
elgyengült szegény, úgyhogy nem hagytam magára, és hazabuszoztam vele East
Barnetbe. Hát, nem lett jobban a buszúton sem :S Úgyhogy végül nem a legjobban
zárult ez a találka. De majd legközelebb! :) De akkor már nem fog enni ilyen
salátát :P
Ami
változás az előző családhoz képest, hogy itt szinte sohasem kell főznöm.
Megmondom őszintén, hogy azért hiányzik, bár most az elején még sokat kéne
kérdezgetnem a szülőket (főleg az anyukát), hogy a gyerekek mit szeretnek, mert
felesleges lenne olyat készíteni, amit nem szeretnek (de persze erről nem
tudnék, és úgy készíteném el...). Szóval egyrészt rossz, hogy nem kell
folyamatosan főznöm, mert hiányzik, másrészt jó, mert kisebb nyomás, úgymond.
Az anyuka nem várja el, hogy a gyerekeire főzzek (meg persze a felnőttekre
sem), úgyhogy ez van. :)
Na,
már be is jött, hogy nem emlékszem dolgokra, hogy pontosan mi történt szerda
reggel és délután a gyerekekkel, illetve csütörtökön, de már nem nagyon (vagyis
semennyire sem) emlékszem. :S Pénteken reggel viszont olyan 11-ig az ikrekkel
voltam itthon, mivel az anyukának üzleti megbeszélésre kellett elmenni ahhoz az
ügyfélhez, akivel most Koppenhágába ment. Reggel elkísértük a nagyfiút az
ikrekkel (természetesen úgy, hogy ők babakocsiban voltak) a suliba, majd
hazafelé jövet már lógott az eső lába, de szerencsére nem ragaszkodtak a fiúk,
hogy menjünk el a közeli parkba, így maradtunk, ami jó döntésnek bizonyult,
mivel körülbelül 10 perccel a hazaérkezésünk után el is kezdett esni az eső.
Úgyhogy eljátszottunk itt, míg az anyuka meg nem jött, illetve ők egy kicsit
tévéztek, én vasaltam közben, hogy a munka is haladjon. Majd miután
hazaérkezett az anyuka, én elkezdtem takarítani, de természetesen nem végeztem
délig, így a többit péntek délután fejeztem be. De ezzel nem volt semmi gond
sem, még az anyuka is mondta, hogy majd délután fejezzem be. :)
Pénteken
este pedig átmentem Judithoz, először használva a London Overground-ot Crouch
Hill-ről. Brondesbury Parknál szálltam le, és onnan egy jó 20-25 perces sétát
követően érkeztem meg Judithoz. Mivel már elég késő volt, mire odaértem, ekkor
nem mentünk sehova, majd csak szombaton.
Ekkor North Finchley-be mentünk bowlingozni, mivel volt egy 50% OFF-os
ajánlatunk, amit nem akartunk veszni hagyni. 5-en jöttünk össze, és egész jól
ment a bowling. Az első játékot Judit nyerte, a másodikat én, úgyhogy családban
maradt a győzelem. :P :D Utána a Chimichangába ültünk be, vagyis elé, mivel
annyira jó idő volt, hogy kint ültünk le, és ott ettünk meg a kései ebédünket.
Én egy jó kis csípős paellát ettem, és nagyon ízlett! :) Sajnos szombat este
bébiszitteltem, úgyhogy nem sokkal az ebéd után - és egy Sainsburys-es kitérő után
- indultam is haza.
Másnap
reggel 9-12 között - mostmár egyedül - voltam a gyerekekkel, és mivel nagyon jó
idő volt, nem volt kérdéses, hogy elmegyünk a közeli parkba egy órácskára.
Egész jól elvoltak a fiúk (plusz még egy fiú, a nagyfiúval egyidős, akinek az
anyukájának az apukája Hollandiában meghalt a héten, így hazautazott a
hétvégére, így a kisfiú nálunk töltötte a hétvégét), a legvégén, mielőtt
indultunk volna haza, mindkét kisfiú elkezdett hisztizni. A világosbarna hajú
amiatt, mert egy kis víz ráborult, miközben ivott, a másik pedig azért, mert
nem engedtem meg neki, hogy a rollerrel jöjjön haza. Így mindkettőnél eltört a
mécses, és egész hazaúton bömböltek. Először az anyukájukat akarták, majd az
apukájukat, majd amikor egyszercsak az apuka elszáguldott mellettünk
biciklivel, akkor egy pillanatra abbahagyták, de utána ugyanúgy a szülőket
akarták. Biztos örültek a felnőttek, hogy így hoztam haza őket. :P :D
Majd
miután ledobtam a fiúkat, indultam is Hampstead-be, hogy találkozzak Judittal,
ugyanis ezen a napon volt ott egy Summer Festival, sok bódéval a hampstead-i főúton.
Ennek köszönhetően kerülőúton jött Judit busza, ami miatt eltelt több mint
félóra, mire megtaláltuk egymást, úgyhogy nem volt a legjobb kedvünk, de a
történtek ellenére - úgy érzem, és ő is úgy érzi - egyre erősebb a
kapcsolatunk. :) Végigmentünk a bódék között, volt jó sok kajás, ékszeres,
illetve egyéb, én vettem ott valami csirkés kaját salátával együtt, míg Judit
Tescóból vett salátát, meg egyebeket. Aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk
Hampstead Heath-re, hogy élvezzük a napot. Ott meg is ebédeltünk, majd ismét
felmentünk a Parliament Hill-re. Csak annyira volt jó idő, hogy a nap nem
gyengén megfogott, szép "érett" :P (=piros) volt utána, illetve még
hétfőn is. :D
Vasárnap
este, mikor hazaértem, az anyuka összeírt egy listát a heti teendőkkel, mivel ő
hétfőn délelőtt indult Koppenhágába, és egészen csütörtökig ott is lesz, majd
csütörtök este érkezik vissza. Így megbeszéltük, hogyha bármi van, két szomszéd
is készenlétben van, bármikor hívhatom őket, illetve minden fontos
telefonszámot felírtak. Szóval ő elment Dániába hétfőn olyan 10 körül, az apuka
pedig ma indult el a Közel-Keletre, szóval ma és holnap este, illetve
csütörtökön egész nap szülők nélkül vagyunk. Ahogy már említettem az előző
bejegyzésben, a spanyol ex-aupair-jük visszaérkezett tegnap este, így nem
egyedül kell megbirkóznom a fiúkkal, ami azért nagyon nagy felelősség lett
volna, főleg úgy, hogy még alig vagyok velük. Éppen ezért is akarták a szülők,
hogy ketten legyünk itt, mert így csak könnyebb lesz. Még egész jól megúsztuk a
mai estét, amikor már egyik szülő sem volt itthon sem vacsoránál, sem
fürdetésnél, sem lefekvésnél. Az anyuka vacsoraidő körül szokott hívni minket
telefonon, így legalább hallják a hangját minden nap legalább egyszer, ami
fontos a gyerekek (és a szülők) számára. A fürdetésnél a sötétbarna hajú
ikerfiú mondjuk úgy üvöltött, mintha vágóhídra vinnék (nagyon nem szereti a
fürdést...), de azt a spanyol csaj csinálta, szóval nem sokat tapasztaltam meg
ebből ma :P :D. A lefektetés is egész jól ment, a spanyol csaj kezdte a
meseolvasást, majd én fejeztem be, az egyikük már majdnem el is aludt, a másik
is nem sokkal utána, úgyhogy megvagyunk. Még élnek a fiúk. :P :D
Azóta
pedig bébiszittelek, és ez lesz holnap este is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése