Mostanában a lustaság
van úrrá rajtam, ezért is csappant meg a bejegyzéseim száma. Hát evvan. Mondjam
azt, hogy hátha jobb lesz? Akkor mondom, hátha több bejegyzés lesz, nem egy-egy
hosszabb :P J.
A múlt heti összegzésből
kifelejtettem, hogy csütörtökön kétszer, valamint hétfőn egyszer voltak
ellenőrök a buszokon. A vicces az egészben, hogy pénteken ugyanazon a buszon
voltak, egyszer oda, amikor mentem a fiúkért, majd amikor jöttünk vissza a
suliból :D. Hétfőn pedig ismét csak a suliból hazafelé délután. Egyébiránt
nagyon könnyű őket kiszúrni, mert egyencipő, egyenkabát, persze semmi írás
ezeken, de azért feltűnőek, na!
Elég vegyes a hét eddig,
mert a fiúk inkább rosszak, mint jók, és mikor melyiknek van szar kedve -.-. És
persze ki az „élvezője” ezeknek a pillanatoknak?! Igen, kitaláltátok, én :P.
Szerdán valami durván elkéstünk a suliból, mert eleve később indultunk
itthonról, aztán pont úgy jött 20 percenként a 263-as, hogy nagyon késő volt már
nekünk. De hát mit tudunk csinálni... Aztán ma reggel -.- Még tegnap reggel
küldött egy sms-t az anyuka, vagyis inkább továbbított, hogy ma Non-School
Uniform Day van a suliban, azaz nem kötelező egyenruhában menni, ezért viszont
1 fontot be kell fizetni. Elfelejtettem, hogy ilyen nap van, így egyenruhában
indultunk el itthonról. Aztán a második buszra várva találkoztunk más
gyerekekkel is, akik viszont nem egyenruhában voltak. Na, és ekkor a kicsi fiú
kiakadt, hogy hát ő hazamegy átöltözni. A buszon is végig hisztizett, próbált
lökdösni, de leteremtettem. De ez még semmiség volt. Leszálltunk a buszról,
odaadtam neki a lunchbox-át, majd sétáltunk a suli felé. A középső elvolt, nem
is érdekelte, hogy egyenruhában van, csak a kicsi kerített ennek ekkora
feneket. De még milyet! Odaértünk a suli kapujához, és ekkor kicsapta a balhét!
Végülis „szerencsére” nem sokan voltak szem- és fültanúi a nagyon durva
hisztijének, csak azok, akik a kapun keresztül mentek az iskolába. Szóval
röviden mindenki... -.- Egy picit sem volt kínos... Aztán látták a tanárok,
akik ott szoktak állni az ajtónál, amikor mennek be a gyerekek, hogy nem okés a
helyzet, ezért odajöttek, hogy megpróbálnak segíteni, de hát nem hiszem, hogy
mondanom kell, nem segített. Ugyanúgy „viselkedett” tovább a fiú, teljesen
elvesztette a fonalat, belekapaszkodott a kerítésbe, aztán mászott volna át
rajta, ki az útra, úgy kellett lefogni, hogy nehogy már valami legyen vele.
Aztán „megbeszéltük” a tanárokkal, hogy ha megoldható, vigyem haza, öltözzön
át, aztán vigyem vissza, ők pedig beteszik a táskáját... Hát mondhatom, kurvára
örültem ennek -.- Ilyenkor úgy lekevernék neki egy-két pofont, hogy mégis
észheztérjen, mert ez már több a sok(k)nál!!! A hazafelé, majd a visszafelé úton
is kb 5 szavas „szókincsben” (Come on!, Let’s go!) kimerült a „beszélgetésünk”.
Úgy fel bír baszni az ilyen, mintha a világ vége lenne, hogy egyenruhában kell
lennie -.- Most már csak azt remélem, hogy a nagybácsi még szól 3-ig, hogy ő
elmegy a fiúkért, mert marhára nincs kedvem menni értük.
Más téma: az elmúlt
napokban, egy hétben megnéztem egy pár filmet, így gondoltam, írok már róluk.
Először is a Memento volt, amit hihetetlen, hogy eddig még nem néztem meg.
Christopher Nolan (Batman-trilógia, Eredet, Tökéletes trükk) legelső filmje,
aminek a forgatókönyvéért Oscar-díjat is kapott. Nagyszerű a film, szokatlan
felépítéssel, nem is mondok semmit róla, mert amúgy nagyon spoileres lenne.
Mindenképpen érdemes megnézni. Aztán szombaton este megnéztük Judittal a
Pillangóhatás (Butterfly Effect) rendezői változatát. A legnagyobb különbség a „normál”
verzióhoz képest a film lezárásában van. Ezt a filmet is ajánlották, így ezért
néztem meg, és a rendezői változat vége után konkrétan leesett az állam. Sokkal
durvább, mint a normál változat vége. Alapmű ez is. A normál verziót mondjuk
már jópár éve láttam először. Aztán vasárnap megnéztük a The Pact című
horror-thrillert. Semmi extra, hozza a jól bevált sémákat, ijesztgetéseket. Elment
egynek, de az biztos, hogy nem újranézős. Majd most szerdán átjött Judit, és
ekkor a John Carter című filmet néztük meg. Annyival nem ragadott magával, de
ha már megvan, gondoltam megnézzük. Mondhatjuk, hogy elvesztegettünk 2 órát az
életünkből.
A betegségem szinte már
teljesen a múlté. Minden nap iszom a mézes-citromos mixet, és szedem a
gyógyszert, és nagyon úgy tűnik – kopp-kopp-kopp -, hogy túl vagyok a
megfázáson. De továbbra is fogom inni a mixet, megelőzésképpen! J
Kajafronton az elmúlt
napokban „magyaros napokat” tartottam, ugyanis míg tegnap borsos tokányt
csináltam (jó borsosat :D), addig tegnapelőtt rakott krumpli volt a menü. És a
legjobb az egészben, hogy még másnapra is maradt, úgyhogy az ebéden sem nagyon
kellett gondolkodnom. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése