Egy átlagos hétköznapom

Arra gondoltam, hogy röviden leírom, hogy mostanában, mióta elköltöztünk North Finchley-ből/Friern Barnet-ből Arnos Grove-ba, hogyan változott meg, vagyis hogyan zajlik egy hétköznapom, amikor a fiúkat viszem a suliba, és hozom a suliból.

Értelemszerűen kezdjük az ébredéssel. Vagyis még pontosabban az ébresztéssel. A telefonomon először 6.30-kor csörög az ébresztő, de mivel sohasem kelek fel az első ébresztőre (sőt, még a következő néhányra sem), ezután 5 percenként csörög, és 7 óra körül szoktam eszmélni, hogy most már azért tényleg ideje lenne kivergődni az ágyból.

Még mielőtt a fürdőbe mennék, hogy magamhoz térjek, benézek a fiúk szobájába, hogy alszik-e még valamelyik, mert akkor felébresztem, hogy legalább addig is ébredezzen, amíg én elintézem a reggeli fürdős dolgokat. Majd ha nem kelt még ki mindig, amikorra én végeztem a fürdőben, felkeltem, és addig ott vagyok a szobában, amíg ténylegesen ki nem kel az ágyból, és le nem indul a földszintre. Ezután gyorsan felöltözök, pénztárca, Oyster-kártya, kulcs, telefon, papírzsebkendők a zsebbe, és én is lemegyek.

Vagy össze van készítve a fiúknak a ruha, vagy én szedek össze nekik tisztát, majd megpróbálom rávenni őket szép szóval, hogy öltözzenek, és persze mindig sürgetem őket. Ilyenkor általában megy a tv, de ha nem is kezdenek el öltözni, akkor fogom magam, és jobb esetben csak megállítom, rosszabb esetben ki is kapcsolom, és akkor eszmélnek, hogy hoppá, talán öltözni kéne... :P

A nagyfiú magától felöltözik, keres magának ruhát, hogyha nincs tiszta, a kicsi is elég könnyen és hamar felveszi reggelente a ruháit, viszont a középső mindenben, így a felöltözésben is tetűlassú -.-. Milliószor kell rászólni, hogy gyorsítson be, siessen, mert ha úgy halad, nem lesz ideje reggelizni. Csak viszonyításképpen, van úgy, hogy egy pár zoknit 5 percig tart neki felvenni... -.- Megmutattam neki, hogy hogyan lenne könnyebb, de mivel "ő mindent mindenkinél jobban tud", ezért persze nem úgy csinálja...

Na, de ha végül mindenki felöltözik, jöhet a reggeli. Én közben végig sasolom az órát, és attól függően siettetem a fiúkat, persze már hogyha egyáltalán kell, de azért általában kell, főleg ugye a középsőt. Miután a fiúk befejezték a reggelijüket, összecsomagolják maguknak a lunchbox-ukat, mert ők tudják, hogy mit akarnak ebédre, én csak a szendvicsüket csinálom meg, és ha úgy van, újratöltöm a flakonjukat vízzel, vagy szörppel. Ezután fogmosás a program, és ideális esetben 7.55-kor elindulunk a buszhoz.

Ha 7.55-kor el tudunk indulni itthonról, akkor az Arnos Parkon keresztül gyaloglunk el Arnos Grove metróállomáshoz, ahol a 382-es busszal megyünk East Finchley-be, mivel a busz 8.10 körül ér az állomáshoz, és 15 perc séta elég a fiúkkal az odaérésre. Ha késésben vagyunk, a közeli buszmegállóból megyünk busszal, miközben én serényen nézem telefonon a lehetőségeket (http://countdown.tfl.gov.uk/), és attól függ, hogy hol szállunk le, hogy van-e esély elérni a 382-est, vagy sem. Ha már lekéstük, akkor 221-essel megyünk North Finchley-be, és onnan 263-assal East Finchley-be, a fiúk sulijához. De maradjunk az ideális esetnél, vagyis hogy szépen sétálva megyünk az állomáshoz, ahonnan 382-essel megyünk tovább. Miután leszállunk a 382-esről, két lehetőségünk van (egészen pontosan két megállóban szállhatunk le), attól függően, hogy jön-e néhány percen belül 263-as, vagy sem. Ha jön, azzal megyünk tovább, ha nem, akkor egy jó 13-15 perces gyaloglás még vár ránk a fiúk sulijához. 8.55-kor zárják a kapukat, így nem árt előtte odaérni a suliba, de akkor sincs nagy katasztrófa, hogyha utána érünk oda, ekkor annyi a teendő, hogy a recepcióhoz kell menni, ahol beengedik a gyerekeket, míg nekem egy késési ívet kell kitölteni, amibe azt kell írni, hogy ki késett, mikor ért be, mi volt a késés oka, és egy aláírást kell a végére biggyesztenem.

Ha ezt mindet letudtam, szabad vagyok egészen délutánig, amíg a fiúkért kell mennem. A buszoktól függ, hogy mikorra érek haza, de olyan 9.30-9.45 közé tehető általában ez időpont. Utána - mivel még mindig nincs mosogatógépünk - elmosogatom a reggeli utáni koszos dolgokat, és eltakarítok, közben bömböltetem a rádiót a konyhában :D (mivel ilyenkor már senki nincs itthon).

Ezután a 14.45-15.00 közötti indulásig meglévő időben mostanában a következő tevékenységek permutációját végzem: 1) olvasom a vezetéshez szükséges könyveket és közben serényen szótárazok; 2) cikkeket fordítok a JuventusFC.hu oldalra; 3) Facebook-ozok; 4) Filmet vagy sorozatot nézek; 5) Játszok egy kicsit valamelyik számítógépes játékkal.

Majd délután 3 körül elindulok a fiúkért a suliba. Délután úgy jönnek a buszok, hogy vagy nagyon hamar odaérek még úgyis, hogy valami "öreg tata"-tempóban gyaloglok, miután leszálltam a buszról, vagy pont úgy érek oda nagyon gyorsan, nagy tempóban gyalogolva, hogy a gyerekeket is akkortájt engedik ki. A hazajövetelünk 263-382-es buszok igénybevételével történik, jobb esetben, de rosszabb esetben kénytelenek vagyunk elmenni North Finchley-be a 263-assal, ahonnan 221-essel jövünk el New Southgate állomásig, ahonnan mintegy 15 perc gyaloglás után érkezünk haza. Ez olyan 16.30-16.45 közé tehető.

Az anyuka általában 17-18 óra között érkezik haza, így néha nekem kell valami vacsorát készíteni, néha ő csinálja, de ezt előre megbeszéljük, hogy kinek mikor kell alkotni valamit. És igazándiból én azután, hogy ő hazajön, szabad vagyok. Utána megvacsizok velük, majd beszélgetek az anyukával vacsi után, miután a fiúk elhúzták a belüket az asztaltól :D :P, majd elpakolunk, és én feljövök a szobámba és megy a Facebook, sorozat, film, játék-kombó, persze azért egy zuhanyzás bele szokott férni :P :D. És általában olyan éjfél körül fekszek le.

Nagyjából ennyiből áll egy napom. De ahhoz képest, hogy rövid akartam lenni, Word-ben majdnem három oldal lett a kifejtés! :D