2013. február 5., kedd

Jó hétvége, nem olyan jó hétköznapok


Van úgy, hogy egyáltalán nincs kedve írni az embernek, bloggernek (jelen esetben nekem), de azért néha megejtek egy-egy összegzést az elmúlt jópár napról, máskülönben lenne egy nagyon hosszú valamikor a jövőben, amiből még több esemény maradna ki, mivel már nem emlékeznék rájuk akkor.

Mint ahogy a múltkori bejegyzésből is kifelejtettem két részletet. Először is az első komolyabb elalvásomat reggel hétközben. Múlt hét szerdán rendesen ébresztett a telefon 6.30-tól (mert 5 percenként újra csörög), azonban én kb. az elsőt hallottam, utána a párnám alatt landolt a telefon, így utána már semmit sem. 7.37-kor jött fel ébreszteni a nagyfiú, mert ő akörül szokott elindulni, hogy már ennyi az idő :P. Úgyhogy hiper-szuper gyorsan felöltöztem, majd felébresztettem az akkor még alvó (-.- ...) középsőt, és gyorsan elkészültünk. Mivel a kicsi ekkor még beteg volt, így legalább csak egy fiúval kellett menni reggel. És ami a legviccesebb az egészben: még így is, hogy késve indultunk el itthonról, így is odaért a fiú a suliba időben, mert kb. a 3 buszra, amire felszálltunk aznap reggel, nem vártunk összesen 2 percnél többet :D. A másik pedig egy balesetes kocsi volt. Igazából semmi extra, csak beleszaladt az út közepén lévő mini gyalogátkelőhelyként üzemelő részen lévő sárga, alacsony, műanyag oszlopba. És még pont ott volt a kocsi is egyik délután, mikor mentünk haza a fiúkkal. Mondjuk feltűnő mostanában, hogy elég sok helyen el van deformálódva az út melletti kerítés, vagy útjelző tábla, mivel vélhetően sok kisebb baleset történhetett az elmúlt 1-2 hétben azon az útvonalon, amelyen mi járunk a fiúkkal.

Pénteken este Finchley Central-ban találkoztam Judittal, majd onnan jöttünk is egyből vissza ide. Természetesen a hétvégét ismét együtt töltöttük. Egy nagyon jó hétvégét töltöttünk együtt! :) Szombat délután ismét mentünk bowlingozni, ezúttal 12-en jöttünk össze! :) Már egy héttel előtte lefoglaltam a játékot, hogy biztosan legyen pálya akkorra, mivel még az ezelőtti bowlingozás után kaptam egy emailt a Hollywood Bowl-tól, hogy amennyiben kitöltök egy kérdőívet az előző látogatásomról, akkor 50%-os kedvezményt kapok a következő alkalomra, hogyha neten foglalok. Természetesen megcsináltam, mindösszesen 5 vagy 6 kérdésre kellett válaszolni. Annyi megkötés volt, hogy az emailt megkapásától számított 2 héten belül kellett foglalni. Reni, Gina, Réka, Laci, Anett, Gabi, Luca, Jucus, Vivi, Alexa, Judit és Én voltunk a játékosok. Nem tudom, mi lehetett, de hogy minden pályán gyerekek játszottak... Próbálunk kikapcsolódni, távol lenni legalább hétvégén a (host)gyerekektől, erre kapunk a nyakunkba még többet :P :D. Mondjuk az még nem lett volna baj, hogyha tényleg csak mellettünk maradnak, de a szüleik annyira nem figyeltek a gyerekekre, hogy ők állandóan átkóboroltak a mi pályáinkra, így kb nagyon figyelni kellett, hogy véletlenül meg ne rúgjuk, vagy el ne dobjuk őket :P. De jó volt a bowlingozás, én még mindig szeretem! ;) Utána a Pizza Hut-ban kötöttünk ki, ahol jól belakmároztunk. Én egy többféle húst tartalmazó pizzát ettem, és Judittal kihasználtuk, hogy bármilyen főétel mellé korlátlan salátafogyasztás van. Mentünk is néhányszor :) Meg kell még említenem a cappuccinót, amit ittam itt, mivel feltűnően jól sikerült, nagyon régen ittam ilyen jó cappuccinót! :)

Alig éjfél után (miután megnéztük az eléggé a Fűrész-filmekre hajazó The Collection című thrillert :P :D) már aludtunk, és mivel most szombaton este csak a kicsi fiú aludt itthon - a másik kettő a két nagybácsihoz volt elszórva -, egészen 11-ig nyugodtan tudtunk aludni. De akkor is csak azért kellett felkelni, mert 11.30-tól Juventus-meccs volt :D :P. Megérte felkelni, győzelem lett a vége! Reggeli-ebéd után még egy Skype is belefért az otthoniakkal, majd elkezdtünk készülődni az esti programunkra. Ami nem volt más, mint Hinthunt. :D Gondolom nektek is rengeteget mond így elsőre ez a szó. :P :D Nekem kb. 3,5 hete mondta először Laci, hogy ezt szeretné Rékának adni szülinapjára, és mivel 4 fős csapatnak kell lenni, ezért ránk gondolt. Majd miután nagyjából elmondta, hogy miről is szól ez a dolog, egyértelműen igent mondtam rá. Nagyjából megpróbálom leírni, hogy hogyan is kell elképzelni: bemegyünk egy szobába, ahol különböző nyomok, jelek vannak elrejtve, általában kódolva leírva, megjelenítve, és ezeket kell összerakni, hogy közelebb jussunk a kijutáshoz a szobából. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mondjuk találunk valamit egy számmal rajta, az a szám lehet, hogy jó lesz egy kódhoz, amivel hozzájuthatunk egy kulcshoz, amivel továbbjuthatunk egy másik szobába, vagy csak kinyithatunk egy másik lakatot, és így tovább. A kis részletekből a végére összeáll az egész dolog, és eljutunk a legvégső kulcsig, ami utána nyitja az ajtót. Gyakorlatilag egy logikai útvesztőről beszélünk, mivel például az elején elég sok dolgot találhattunk a szobában, majd miután egy jelet, nyomot felfedeztünk, még ugye azt is kellett találni, hogy azt melyik tárgyon használjuk, próbáljuk ki, és hogyan. 60 perces a játék, és nem hittük volna, hogy végig pörögni kell, de valóban, ha leállunk egy pillanatra is, azzal csak a saját időnket pazaroljuk. Nekünk - mondjuk elég sok utalással - 60 perc 59 másodperc alatt (mert mivel nagyon közel voltunk, kaptunk 1 pluszpercet :P :D) sikerült kijutnunk! :) Egyszerűen annyira jól ki van találva az egész játék, hogy ha még úgy is mennél oda, hogy nem érdekel, előbb-utóbb beszippant! De tényleg! Egyébként Magyarországról indult el a Hinthunt, egészen pontosan Debrecenben találták ki, de azóta már vannak ilyen játékok máshol is az országban, és itt, Londonban is magyarok csinálják! :) És mint ahogy kiderült, nyár óta - amikor itt is beindították az üzletet - mi voltunk az első teljesen magyar csapat, és ahogy az üzemeltető srác mondta, ezzel egy "álma vált valóra, hogy végre magyarul mondhatom el az instrukciókat." :D Mivel egy kamerán keresztül végig nézték, hogy mit csinálunk, így tudtak adni instrukciókat, ha nagyon elakadtunk, illetve néha azért behallatszott egy-egy nagyobb nevetés is, ami után mi is elkezdtünk röhögni :D:D. Nagyszerű móka volt, biztos, hogy visszamegyünk még ide!!! Mondjuk egyelőre csak három szobájuk van, abból is kettő teljesen ugyanolyan, és mi az egyik ilyenben voltunk, így marad a harmadik szoba, de nem mostanában, mert hagyni kell, hogy ülepedjen az élmény! Mert ez tényleg az volt!
Sajnos még mindig semmi pozitív előremozdulás nincs Judit családváltása kapcsán, sőt! :S Azóta csak rossz híreket hallok, sajnos. Még pénteken beszélt az ügynökséggel, hogy ők tudnak-e valamit arról, hogy az anyuka mikor engedné el, hajlandó lenne-e egy kompromisszumos megoldással 16-án elengedni - mivel még mindig nem bír beszélni vele az anyuka -.- -, azonban ő ragaszkodik ahhoz, hogy Half Term alatt még maradjon ott, ami azt jelenti, hogy a családnak 22-éig lenne szüksége rá. Szerencsére az új családja nagyon segítőkész, így hajlandóak várni rá 16-áig (mert eredetileg 9-én kellett volna kezdenie), és szóban támogatják is. Mivel a helyzet ki tudja, mikor változik meg a jelenlegi családnál, ezért már most hétvégén egy sporttáskányi ruhát el is hozott ide, hogy ha véletlenül gyorsan kell költözni, akkor legalább annyival kevesebb legyen. És tegnap meg még egy rossz hír jött: a takarítónő nem jön vissza 6-án, vagyis holnap, hanem marad még egy hetet Törökországban... Így még véletlenül sem lesz lehetősége megbeszélni vele, hogy ő eljönne hamarabb, és hogy ő addig tudna-e segíteni. Mert igazándiból ez a legnagyobb "baj", hogy Judit túl jószívű, és nem akarja otthagyni a családot a szarban (jelzem, tinédzserkorú gyerekekről, családról beszélünk!), pedig én állandóan azt mondom neki, hogy jöjjön el onnan, itt lesz 1-2 napot, utána meg mehet az új családhoz! Mert ők is felajánlották neki, hogy akár már hamarabb is mehet, hogyha úgy alakul. De 16-ánál tovább semmiképpen sem marad a jelenlegi helyén. Az egészben azt az egyik legrosszabb látni, hogy hogyan éli ezt meg ő... :S És ez a baj, hogy mondhatok bármit, egyszerűen tehetetlen vagyok az ügyben, és ennél nincs rosszabb érzés. Annyira szeretnék valamit segíteni, de nem tudok! :( Na jó, a hétvégéit legalább feldobom, de hétközben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése