Úgy
érzem, van mit bepótolnom írásügyileg, így nem is nagyon húzom az időt, inkább
a közepibe csapok.
Szóval
ott tartottam, hogy megjöttek a könyvek még múlt kedden, így azóta szinte
minden nap olvasgatok. Egyelőre még csak a The Official Highway Code-ot, ami a
közlekedési szabályokat írja le, de mivel ugye nem anyanyelvemen tanulok meg
vezetni, ezért serényen szótárazok olvasás közben. Persze, mondhatjátok, hogy
de akkor hogy van neked felsőfokúnak megfelelő nyelvvizsgád, ha szótáraznod
kell?! Hát úgy, hogy azért a vezetéshez kapcsolódó kifejezéseket, szavakat
eddig annyira nem használtam, és inkább mindent kiszótárazok (akár kétszer is),
minthogy ne tudjam, amikor a vizsgán előkerül. Megpróbálok alapos lenni,
amennyire csak lehetséges.
Ez
az elmúlt 1,5 hét a betegségekről szólt. Múlt hét szerdán felmostam a konyhát
és étkezőt (mert előző este, miközben csináltam a vacsorát, és vittem az
asztalhoz a víztartó, ami vízszűrő is egyben, egyszerűen szétesett a kezemben,
és mivel majdnem tele volt, szanaszét folyt az egész étkezőben, mindenhova
befolyt, így szép nyomot hagyott, így mondtam az anyukának, hogy másnap
felmosok), a telefont pedig fennhagytam töltőn. Miután végeztem, megnéztem,
hogy nem-e volt valami hívás vagy üzenet, és hopp, jött két üzi az anyukától.
Mint kiderült, a nagyfiú nem érzi jól magát a suliban, és érte kéne menni. Még
váltogattunk néhány sms-t, majd fel is hívtam, de akkorra már kiderült, hogy
mondták neki, hogy nyugodtan menjen csak el, mert mégiscsak a fiáról van szó,
szóval így ő ment érte, nem kellett taxiznom, majd vissza. Kb ebédidőre már
itthon is voltak aznap. Így aznap délután sem kellett semmit sem csinálnom,
mivel az anyuka ment el a két kisebbért is.
A
nagyfiú most tényleg nem játszott rá a betegségre, ugyanis sem csütörtökön, sem
pénteken nem ment suliba, mivel hasmenése volt, ami csütörtökön tetőzött. Alig
evett valamit, és rengetegszer ment wc-re. Mondjuk így szerencséje volt, mert
megúszta, hogy ismét visszaállítsuk a gépre a 2 órás napi limitet. Történt
ugyanis, hogy múlt hét kedden a vacsoránál az anyuka elmondta neki, hogy
beszélt valamelyik tanárával, ha jól emlékszem matektanárt mondott, aki azt
mondta neki, hogy a nagyfiú eléggé ellustult (na mondjuk ezen mi nem
csodálkoztunk), és semmi extra erőfeszítést nem tesz annak érdekében, hogy
jobbá fejlődjön, hanem csak a minimálisat teszi meg. Sőt, még néha azt sem. Ez
legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy nem éri el a kitűzött jegyet, sőt,
rosszabb, mint a tavalyi jegye, ami azért elég nagy blama. Ugyanis így megvan
az esélye, hogy a gyengébb csoportba kerüljön, ahol mindent könnyebben
megoldhatna, és egyáltalán nem fejlődne semmit. Úgyhogy ezen jól kiakadt, hogy
ezt így elmondta neki az anyja, természetesen elviharzott az ebédlőasztaltól,
és visszabeszélt. Na, ezután döntöttük el, hogy vissza azt a 2 órás napi
limitet. De "szerencséjére" egyelőre megúszta a betegség útján...
Péntek
délután szintén nem én mentem a fiúkért, hanem ekkor a nagybácsi, így ekkor
néhány cuccért el tudtam menni Judithoz, ugyanis péntek este mentünk bulizni,
így nem nagyon tudott volna sok cuccot magával vinni aznap este, és mivel én
úgyis ráértem, felajánlottam, hogy elhozom a cuccait, amik kelleni fognak a hétvégére.
Majd még aznap délután elmentem Palmers Green-be a könyvtárba nyomtatni (mert a
nyomtatónkkal van valami gond) kuponokat estére és a hétvégére, illetve ha már
ott voltam, bevásároltam a Morrisons-ban.
Először úgy volt, hogy a Piccadilly Institute-ba megyünk, de aztán még
szerencsére indulás előtt kiderült, hogy a foglalás valamilyen titokzatos módon
eltűnt a listáról..., így gyorsan a Tiger Tiger-be sikerült még foglalniuk egy
asztalt. Így legalább még indulás előtt oda is meg tudtam csinálni a kupont,
igaz, kinyomtatni már nem sikerült, de szerencsére telefonról is elfogadták :).
Magyar volt a társaság, sokat ismertem közülük, és jó is volt a buli. De mi,
Judittal, nem maradtunk túl sokáig, mivel szombaton Juditnak interjúja volt egy
családnál, így meg kellett, hogy legyen a megfelelő hosszú pihenő az interjú
előtt.
Az
interjú szombat délután 3 órakor volt Willesden Green-ben. Olyan 1 óra 10-20
perc alatt értünk oda tőlem. Miközben az interjú zajlott, én elbóklásztam a
környéken, nagyjából felfedeztem, hogy mi merre van. Még egy magyar boltot is
találtunk ott :) (na jó, nem véletlenül, mert Judit mondta, hogy van ott egy :P
:D). Az interjú nagyon jól mehetett, ugyanis utána Judit fülig érő mosollyal
jött ki, és ezt mondta: "Imádom őket!". És ami a legfontosabb, hogy
úgy tűnt, nekik is nagyon szimpatikus volt ő. De mivel még volt több
interjúalany is a hétvége folyamán, nem tudtak semmi biztosat ígérni. Hétfőre
ígérték a választ.
Az
interjú után hazafelé eldöntöttük, hogy jó lenne valamit főzni aznap estére,
így még be is vásároltunk Finchley Central-ban, majd hazajöttünk, és
főzőcskéztünk. A menü reszelt sajtos csirkemell sütve, mellette karfiol,
krumplipürével. Én még nem ettem ilyen csirkét, mert gyakorlatilag ugyanúgy
csinálni, mint a rántotthúst, csak a panírozás végén nem kenyérmorzsában, hanem
reszelt sajtban kell megforgatni, majd így betenni a sütőbe, majd mellétenni
ugyanabba a tepsibe az egy kicsit puhára főzőtt karfiolt, és a végén leönteni
tejszínnel. Hááát, el kell mondanom, hogy nagyon-nagyon-nagyon finom lett. Nincs
mese, meg kell tartanom a leányzót :P :D.
Vasárnapra
csak egy napirendi pont volt, méghozzá a mozi! Még csütörtök este vettem észre,
hogy ismét vannak 2-for-1 (1-et fizet, 2-t kap) jegyek a Vue-ban, méghozzá a
The Impossible című filmre, így nem is volt kérdéses, hogy most hétvégén
megnézzük. Wood Green-ben tekintettük meg ezt a filmet. Aki nem tudná, egy
család igaz története alapján készült a film, akik a 2004-es thaiföldi cunami
során az országban, a tengerparton tartózkodtak, és ott érte őket a csapás,
aminek következtében előbb 2, majd 3 részre szakadt a család. Az ő szívszorító
történetüket mutatja be ez a film. Egyszerűen hihetetlen, brutális, elképzelhetetlen,
durva és még sorolhatnék rengeteg jelzőt, hogy milyen volt, ami történt. A film
brutálisan hihetően és őszintén mutatja be a családtagokat és más embereket (de
főleg a családra koncentrál), az őket (és másokat) ért sérülések néhol már
gyomorforgatóan valósághűek. Egyszerűen belegondolni is durva, hogy egy ilyen
katasztrófa mennyi áldozattal járt, és még ezen kívül mennyi ártatlan ember
életét változtatta meg örökre. Ezt a filmet mindenki nézze meg, egyszerűen
KÖTELEZŐ DARAB!!! Valósághű, borzasztó, brutálisan őszinte. Húúú, még most is
kiráz a hideg, hogyha a filmre gondolok! Tényleg nézzétek meg!
Mozi
után Judit indult vissza a családjához, míg én Stratford felé vettem az irányt,
ugyanis Barbinak rendeltem interneten valamit, és arra csak ekkor tudta odaadni
a pénzt, úgyhogy ezt is megoldottuk. :)
Aztán
hétfőn délelőtt hívott Judit, hogy még vasárnap este írt neki a család, akiknél
interjún volt szombaton, hogy szeretnék, hogyha ő lenne a következő nanny-jük
:). A családnál jövő hét szombaton vagy legkésőbb azutáni szombaton kellene
kezdeni, viszont miután ezt elmondta a jelenlegi hostanyjának, ő mondta, hogy
neki 24-éig, tehát a half term végéig szüksége lenne rá... -.- Noha még január
elején, amikor elmondta nekik, hogy váltani szeretne, az anyuka mondta, hogy
legalább egy hónapot kér, mivel nagyon válogatós, és Juditot is több hónap
alatt találta meg... -.- Az egy hónap pedig jövő héten lejár, így simán el
kéne, hogy engedje, de hétfő este óta, amikor elmondta neki, hogy neki márpedig
igenis szüksége van rá, nem is beszélt vele... -.- Lehet, hogy így akarja
maradásra bírni. Na de Juditot és engem sem ejtettek a fejünkre, így az lesz,
hogy valóban megnyugodhasson a következő hostcsaládja, hogy most hétvégén egy
bőröndöt elvisz hozzájuk, mint biztosíték, hogy valóban hozzájuk költözik
rövidesen. Mert tényleg, azok után, hogy hogyan mesélt az interjúról, nem is
kérdés, hogy a lehető leghamarabb el kell mennie jelenlegi hostcsaládjától az
újhoz! Ha hamarabb el kell jönnie, mert tarthatatlanná válik a helyzet ott,
akkor akár itt is eltölthet néhány napot. Hamarosan kiderül, hogy mi fog
történni... Nem fogom engedni, hogy elveszítse ezt az új családját!
Ahogy
írtam a bejegyzés elején, múlt héten a nagyfiú volt itthon 2,5 napot, míg ezen
a héten a kicsi maradt itthon 2-t. Kedden és szerdán nem ment iskolába, ugyanis
hétfő este/éjszaka belázasodott, és egész kedden forró volt az egész teste, és
enni is alig evett valamit, így csak pihent. Szerdára már sokkal jobban lett, a
láza is elmúlt, és már rendesen tudott enni, és már visszatért a "jól
megszokott" hisztijeihez is estére, így nem volt mese, ma már ő is ment
suliba :D :P.
És
nem telhet el úgy bejegyzés, hogy ne ejtsek szót az itteni szerelőkről,
mesteremberekről... Múlt hétre már nem is emlékszem, de ha ígértek is valamit,
nem jöttek ki, az tuti. Ellenben először hétvégén írtak az anyukának, hogy
hétfőn jönnek. Ugye időpontot megint nem mondtak, de nem mintha bármikor is
időben, vagy legalább max félórás késéssel ideértek volna..., így ez nem
számított. Én meg vártam őket egész nap, minden egyes kis zajra felkaptam a
fejem, és kinéztem az ablakon. Természetesen nem jöttek. Hétfőn este mondta az
anyuka, hogy kedden 11.30 körül jönnek. Ez ugye megint azt jelentette, hogy
bármikor jöhetnek kedden... Kell mondanom?! Természetesen ekkor sem jöttek.
Igaz, legalább az anyuka által szervezett mosógépszerelő kijött, és
megvizsgálta a mosógépet, és megtalálta a benyomott gombokat, amik mögé egy új
panelt kellett rendelni. Meg van rendelve, mostmár csak várni kell rá, hogy
megérkezzen, mert utána visszajön a csávó, és megszereli a masinát. Kedd
délután megint írtak neki, hogy "Húúú, nagyon sajnáljuk, de ma már sehogy
sem jó nekünk. Holnap lesz otthon valaki?", erre visszaírta, hogy igen, és
10 óra jó nekünk. Fejlődés volt megtapasztalható az elmúlt néhány naphoz
képest, mert legalább kijöttek... "Mindössze" 3 óra késéssel... -.-
Akkorra az volt a feladat, hogy az előszobában és a nappaliban csinált két
lyukat eltüntessék, merthát azért eléggé veszélyes volt (kábelek lógtak ki...).
Most elég értelmes mesterembert hozott magával az indiai csávó (valami
kifutófiúja lehet a tulajnak), igaz elsőre nem volt náluk elég alapanyag -.-.
Így akkor azt mondták, hogy másnap visszajönnek. Na mondom, fasza. Ekkora egy
balfaszokat. Erre legnagyobb meglepetésemre kb egy órával azután, hogy
elmentek, már vissza is jöttek, és akkor meg is csinálta a csávóka. Úgyhogy
legalább már nincs ott két lyuk. Az már megint más kérdés, hogy azt ígérték,
hogy ma megint jönnek lefesteni, és kurvára nem bukkantak fel. Mondjuk, én is
kb fél 12-re értem haza, kb tudtam, hogy ez lesz, úgyhogy le is szartam, hogy
jönnek-e vagy sem.
Ja,
és miért értem haza fél 12-kor? Mert ma este chillit ettünk, amihez kellett
néhány dolgot még venni boltban, így elmentem Southgate-be az Asdába, majd
letettem itthon a cuccokat, és indultam tovább Turnpike Lane-re, hogy megvegyem
magunknak a két jegyet a jövő hét csütörtökön Londonba érkező Beugróra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése