Akkor kezdjünk neki a
beszámolónak! Talán már éppen ideje van :P Szóval egészen március 30-áig kell
visszamenni, ugyanis azon a pénteken érkezett meg Balázs és Jani. Reggel még
ledobtam a fiúkat a suliban, aztán gyorsan hazajöttem, majd indulhattam is a
Baker Street-re, ahova a buszuk érkezett. “Kivételesen” késtem, úgyhogy ők
benéztek a Regent’s Parkba. Majd miután sikeresen megtaláltam őket, mentünk is
visszafelé hozzánk, hogy lepakoljunk, majd együnk valamit.
A buszúton már mentek a sztorizgatások, ekkor mondták el a “nyaralásunk” szállóigéjévé választott mondatot, illetve az a mögött álló sztorit. Mint ahogy az előzetes címéből kiderülhetett, a szállóige a “Hálják meg” let :D De hogyan?! Történt, hogy Balázs és Jani a repülőgépen ültek, és egyszercsak mögöttük megszólalt egy roma származású fiatalember, aki a következőket mondta: “Hálják meg, de jól megy ez a gép!” :D:D:D A fiúk alig bírták magukban tartani a röhögést, majd én se nagyon tudtam, miután elmesélték a sztorit! :D A repülőútjuk ezt leszámítva eseménymentes volt (bárcsak az enyémek lennének ilyenek! :P). Délután még nekem kellett mennem a fiúkért, de ezzel egy ideig letudtam a munkát, ugyanis majd csak április 10-én kellett újra a fiúkkal lennem.
Miután hazaértek a felnőttek pénteken, mi mentünk is egy kisebb bevásárlást tartani a közeli Aldiba, ami marha olcsó, visszatértünk még oda egyszer-kétszer a szünet alatt. Aztán már készülődhettünk is az esti bulira, mert hogyan is lehetne jobban megnyitni ezt a 11 napos nyaralást, mint egy bulival?! Mivel késésben voltunk (a hét másik idézete lehetne/volt: “Már el kellett volna indulnunk” :D), így metróztunk is egyet a Piccadillyre. Ott találkoztunk Nórival, majd bementünk a Chinatown-ban lévő O’Neills-ba, ahova nemsokkal később Boróka és Gabi és befutottak. Fél 10-től kaphattunk pecsétet, úgyhogy ezután kimentünk, majd jött a szokásos menetrend: Tesco, pia, iszogatás a Piccadilly Circus-ön. Viszont egy szokatlan manőver zavarta meg az iszogatást, ugyanis most feltűnően sok rendőr kószált arrafelé, akik egyszer csak akcióba lendültek, és mindenkitől, akinél nyitott szeszes tartalmú ital volt, elvették, és kidobták!!! Minket is megszabadítottak kettő, legalább félig tele lévő borosüvegtől, de hát én mondtam, hogy nem pazarlunk, így odamentünk a kukához, és a jó öreg fényképes módszert alkalmazva (kattintgattam, hátha meglátjuk a sötétben a bort :P :D) meg is találtuk legalább az egyiket. :P :D Amit aztán gyorsan benyakaltunk, nehogy mégegyszer pórul járjunk :P :D Majd visszatértünk az O’Neillsba, ahol egy jót buliztunk! Azért a pub előtt volt egy kis akció, ugyanis egy csávót nem gyengén lerendezett a sziklaöklű biztonsági őr :D :P. Nem láttam, csak a többiek.
Szombaton nem keltünk hamar, aludtunk, ameddig tudtunk. Aztán szépen lassan bebuszoztunk a központba, Trafalgar tér, Admiralty Arch, Whitehall Road, Horse Guard’s Parade, Downing Street 10, Parlament tér, Big Ben, Westminster Híd, London Eye volt a sorrend. Persze ezeket csak kívülről megnéztük, sehova sem mentünk be (már ahova be lehet nyilvánvalóan). Majd visszamentünk az északi partra a Hungerford Hídon (a két gyalogoshíd a Charing Cross és Waterloo között futó vasúti híd két oldalán), amely hídon a helyi „munkásemberek” játszottak „Hír iz dö red ver iz dö red, genyó”-t :D (annak aki nem értené, Itt a piros, hol a piros :D). Gondoltuk, hogy kifosztjuk őket, de hát lehet, hogy nem sokáig jutottunk volna a pénzzel :P :D. Az idő nem volt túl kegyes hozzánk aznap (pénteken még simán jó idő volt, térdnadrág-póló-kombóban mentem a fiúk elé), be volt borulva, és fújt a szél egész nap, úgyhogy néhány óra után indultunk is haza. Természetesen szombat este is mentünk bulizni, ekkor a Tiger Tiger-be mentünk, 9 előtt, hogy egyáltalán ne kelljen fizetni a belépőért. Reni jött hozzánk, mi 4-en innen buszoztunk, rajta kívül mindössze egy új ember, Kata csatlakozott hozzánk péntekhez viszonyítva, ő Boróka barátnője, és egyik nagy rajongója a blogomnak! :O Wow, nem is tudtam, hogy vannak ilyen emberek is J Tök jó érzés.
Pénztakarékossági megfontolásból ismét csak a Tesco felé vettük az irányt, majd gyalogoltunk egy kört a Piccadilly-n, hogy felmérjük a terepet, és mivel pont volt egy baleset az út másik oldalán (egy gyalogos sodort el egy taxis), rengeteg rendőr volt ott, így alternatív megoldásokat kutattunk. Végül egy félreeső kis utcára esett a választásunk, ahol a többiek „ügyesen” eltörtek egy tele üveg bort :P, és végül már majdnem a Trafalgar térre is eljutottunk, valami építkezés mellett a Barclays-es, bérelhető bringákon, bringák mellett alapoztunk. Ismét csak egy jó buliztunk, igaz közben a fényképezőm egyszer szórakozott velem (elvégre akkor már április 1-je volt :P :D), halottnak tettette magát, de addig „gyógyítgattam”, míg újra nem működött. Az este krónikájához tartozik még egy palánkos történet is, ugyanis Jani és Nóri éppen kint voltak a dohányzóba, amikor egy csávó kiugrott a plexin keresztül !!!, majd elfutott. Nem semmi lehetett közelről látni... :P
A hazafelé utunk sem volt eseménymentes, ugyanis a busz természetesen csurig volt, és az „értelmesebb” emberek is felszálltak Camdenben, mégsem ők csinálták a fesztivált, hanem valamelyik barom, aki – mint a lenti videóban majd látható lesz – felgyújtott egy kukát -.- Illetve annyian voltunk a buszon, hogy már fent, az emeleten a földön is ültek emberek :P :D
Másnap sem siettük el a felkelést, igaz ekkorra csak Camden Town volt célba véve, amit sikeresen teljesítettünk is. Ez volt az utolsó nap, amikor még jó, napos idő volt. Természetesen a fő attrakció a Camden Market volt, de már az odajutás alatt is beleszagolhattak a fiúk a camdeni forgatagba. Vasárnap és jó idő lévén boldog-boldogtalan a camdeni utcákat járta, így néhány helyen alig lehetett mozogni. Igazándiból Camdenről már sokat írtam, de most meg lehet nézni a videón, hogy milyen egy igazi, vasárnapi camdeni nap! Íme:
*sikít* :)
VálaszTörlés