Egy
kisebb (bő egy hetes) kihagyás után ismét eljött az ideje, hogy számot vessek
az elmúlt hét történéseiről. Elöljáróban annyit, hogy azért voltak történések.
Kezdjük
is talán keddel. Napközben átjött Reni, mert előző este rakott krumplit csináltam
a családnak, és mivel mindig annyit csinálok, hogy még bőven marad másnapra is,
így tudtam, hogy maradni fog, ezért áthívtam Renit, mert már úgyis régen
találkoztunk. Szerintem nem kell mondanom, hogy befaltuk a maradék (majdnem a
teljes adag felének megfelelő) rakott krumplit :D :P. Hát ilyenek vagyunk mi,
magyarok! ;) :) A nap jól is folytatódott tovább, egészen addig, amíg délután,
miután leszálltunk a fiúkkal a buszról Arnos Grove-nál, és sétáltunk hazafelé,
a station-höz közeli pub előtt elkezdtek valami hülyeségen veszekedni (vagyis
egészen pontosan a kicsi kiborult, hogy a középső valami dalt - szerinte -
rossz szöveggel énekelt... -.-), majd a kicsi - igaz, hogy csak parkoló autók
közé, de akkor is - az útra lökte a középsőt! -.- Természetesen ezt nem
hagyhattam szó nélkül, mert mégis hogyan képzeli azt, hogy az útra löki a másikat,
és mi van, hogyha éppen akkor jön egy kocsi?! Mivel ezen a baromságon (mármint
a dalszövegen) annyira felbosszantotta magát, természetesen nem hallgatott meg
engem, pedig próbáltam neki elmagyarázni, hogy nagyon veszélyes volt, amit
tett, és hogy soha többet ne csináljon ilyet. Csak hát ez nem ment túl
egyszerűen. Próbált elszaladni tőlem, de megfogtam, majd már fennhangon, a
kezét fogva/szorítva (hogy ne szaladjon el) próbáltam neki elmagyarázni, hogy
mit tett és miért ne tegye ezt még egyszer. De mivel ekkor sem hallgatott rám,
ezért azokat a kis vászon sz.rokat (ún. "weggies"-eket, amiket
párnahuzatból vágdosnak ki neki, és állandóan hordoz magával, mint más kisgyerek
valami plüsállatot), elvettem tőle, hogy addig nem kapja meg őket, amíg nem
hallgat meg. Na, ez még jobban kiverte nála a biztosítékot, ezután nagyon nem
akart jönni hazafelé, de nem hagytam, és kb. hol húztam magam mögött, hol toltam
magam előtt, hogy haladjunk, hogy minél hamarabb hazaérjünk, ahol lenyugodhat,
ne mindenki füle hallatára égessen már le... Na, aztán egyszer dühből levágtam
elé a földre a weggies-eket, hogy legalább egy picit nyugodjon már le. Ezután
úgymond sétáltunk hazafelé, de aztán egyszer csak a park közepén mondja, mit
mondja, kiabálja, hogy csak 4 weggies-e van, noha korábban 5 volt neki, és hogy
ő most visszamegy megkeresni az 5.-et. -.- Na, mondom, meg a f.szt, abból nem
eszel. Nehogy már még ezek után ő mondja meg, hogy mi lesz. Szóval ezek után
ismét kötélhúzást "játszottunk" (ahol ő volt a kötél, és nem igazán
volt ellenfelem :P :D). Valahogyan eljutottunk a házig, természetesen nem
csendben, ahol egyből kulcsra zártam a főbejáratot és a hátsó ajtót is, nehogy
ki tudjon menni, mert folyton hajtogatta, hogy neki VISSZA KELL MENNIE a weggie-jéért.
Hát mondom, hogyne már... Bezártam a lenti wc-be, hogy addig ki ne merjen
jönni, míg le nem nyugszik, de persze itt is próbálkozott, úgyhogy néhányszor
vissza kellett terelnem. Hát, nem kívánom senkinek ezt a közel 1 órást
kalamajkát... -.-
Már
aznap este tartottam attól, ami másnapra be is következett, vagyis hogy a
kisfiú lebetegedett, ugyanis általában akkor szokott ilyen nagy kitörése lenni,
hogyha nem aludt eleget, vagy hogyha beteg. És mivel az első lehetőség ekkor
nem állt fenn, csak a második lehetett. Szóval ebből ki lehetett találni, hogy
szerdán nem ment suliba. Ekkor mentem volna Judittal találkozni napközben,
elintézni néhány dolgot, de így el kellett halasztanunk, mert a kicsit egyedül
mégsem lehet itthon hagyni. Szóval a szerdai napomon is itthon voltam.
Csütörtökön hasonló volt a felállás (vagyis a kicsi maradt itthon), sőt ekkor
már a nagy fiú sem ment suliba, mert ő is nagyon csúnyán köhögött. De mivel
minél nekem is voltak elintéznivalóim, ezért, miután ledobtam a középsőt a
suliba reggel, mentem a magam dolgára, mivel így itthon lehet hagyni a kicsit,
hogyha legalább a nagy itthon van. Szóval elmentem Barnet-be, mivel ott volt
egy helyen T-Mobile (vagyis néhány hónapja már EE üzlet), ahol meg akartam
változtatni a lakcímemet, de mondták, hogy azt telefonon kell elintézni. Szóval
álltam is tovább, de csak a Barclays-ig mentem, mert a Pingit-en (telefonos
pénzküldő applikáció, melyen két kattintással tud küldeni pénzt az anyuka,
hogyha szükség van rá, sokkal egyszerűbb, mintha mindig belépne a netes
bankingjába, és természetesen ehhez az applikációhoz hozzá van rendelve a
Lloyds-os számlám) meg kellett szüntetni a limitet, ugyanis előző nap, mikor
küldött anyuka pénzt, és én ki akartam utalni, azt írta ki, hogy az account-ot
befagyasztották, mivel elértem a limitet. De ezt szerencsésen meg tudtuk
oldani, úgyhogy legalább 1 probléma elhárult.
Egyébként
- nem meglepő módon - sokkal egyszerűbb, és nyugisabb csak egy fiúval menni
suliba, majd jönni haza suli után, mert nem áll fenn a lehetősége a
veszekedésnek, sokkal könnyebben hallgat rám az éppen velem lévő, mint hogyha
ketten lennének. Igaz, hazafelé suli után csak csütörtökön kellett hoznom, mert
szerdán a nagybácsi szedett fel minket a suli után, míg pénteken - a
szokásoknak megfelelően - nem is kellett mennem a fiúért, mert ismét csak a
nagybácsi gyűjtötte be őt.
A
csütörtöki nap krónikájához tartozik még, hogy ez nem volt a legszerencsésebb
napjaim egyike. Kezdődött azzal, hogy még reggel, miután hazaértem Barnetből,
és mosogattam, sikeresen eltörtem az egyik poharat, igazán legalább nem a
földre esett le, hanem csak a mosogatóban tört el, így még elég jól megúsztam.
Igaz, -1 pohár, de ez legyen a legnagyobb gondunk. Aztán, hogy tovább fokozzam
a balszerencse áradását, csináltam két mosást csütörtökön, és a másodiknál,
mikor nyitottam (volna) ki a mosógép ajtaját, az ajtó nyitókája
("kilincse") a kezemben maradt... -.- :S Egyszerűen letört.
Nagyszerű... Úgyhogy írtam az anyukának sms-t, de csak este, hogy ne
idegesítsem fel feleslegesen már napközben, de biztos bazira örülhetett ennek.
:P
A
pénteki napom pedig minden volt, csak a tökéletes nap nem. Ugyanis reggel,
miután hazajöttem a school run-ból, feljöttem a szobámba, hogy bekapcsoljam a
gépem, aztán menjek le mosogatni. Be is kapcsoltam, de nézem, hogy nincs
internet, csak Limited. Oké, majd mosogatás után utánanézek. De még akkor sem
volt, hanem ugyanúgy továbbra is csak Limited. De mivel lent a fiúk (merthogy
még ekkor is itthon maradtak ketten) meg tudták használni, ezért gyanús volt a
dolog. A délután további részében sem jött be az internet, noha csatlakozott a
routerünkhöz, viszont továbbra is Limited volt a kapcsolat. Aztán telefonon
elkezdtem megoldások után nézelődni. Először ajánlották azt, hogy töröljem a
vírusirtót. Megtettem, de nem segített. Aztán a vacsiszünet után már teljesen
lemondtam arról, hogy ma este én netezni fogok (ami azért lett volna különösön
sz.r, mert egyszer van pénteken este Juve-meccs, amikor pont nézni is tudnám
simán, erre ekkor történik valami gebasz...), de ismét megpróbáltam a rendszert
visszaállítani egy korábbi pontra (ugyanis az első ilyen kísérlet olyan 5 óra
magasságában nem oldotta meg a fennálló problémámat), és ekkor - legnagyobb
meglepetésemre! - sikerül. 19.35-kor, míg a meccs 19.45-kor kezdődött! :D Mi
ez, hogyha nem hatalmas szerencse?! :DDD Képzelhetitek, hogy úgy örültem ennek,
mint majom a farkának! :D :P Szóval végülis meg tudtam nézni az 1-1-gyel záruló
Juve-meccset péntek este.
Szombatra
azt beszéltük meg Judittal, hogy elmegyünk Kew Gardens-be, ugyanis a Time Out
London oldalán talált féláras ajánlatot, és mivel most még Orchidea-kiállítás
is van (de már csak a hétvégéig), így még jobban megérné elmenni. Úgyhogy
arrafelé vettük az irányt. Charing Crossnál találkoztunk, és innen mentünk Kew
Gardens-be.
Kew
Gardens egyébként egy botanikus kert, mely Dél-Londonban található, és sok más
parktól eltérően fizetős. Mivel itt komoly munkát végeznek a világ különböző
területeiről származó növények, virágok fenntartásában, így nem léphet akárki
be a park kapuin, csak abban az esetben, hogyha vett jegyet. És mivel vannak
időszakos kiállítások is fedett részeken, ezért ésszerű, hogy pénzt kérjenek a
belépésért. Féláron teljesen megérte. Amikor mentünk, még csak március eleje
volt, így a kinti részen alig-alig voltak virágok, de azért már egy-két helyen
látszódtak kezdemények.
Véleményem
szerint a legnagyobb attrakció itt jelen pillanatban mindenképpen az
Orchidea-kiállítás, amelyet a "Princess of Wales Conservatory"-ban tekinthet
meg a nagyérdemű. Ez az épület azonban nem csak az orchideáknak nyújt otthont,
hanem kaktuszoknak is, melyekbe belépés után egyből belebotlunk (de szerencsére
csak átvitt értelemben :D :P). Nem is tudtam, hogy ennyi fajta kaktusz (és
orchidea) létezik, de abban is biztos vagyok, hogy még ennél is több van, csak
helyhiány miatt nem lehet mindet kiállítani. Ez gyönyörű rész volt!
Olyan
délután 2 óra körül értünk oda, és 17.30-kor zárt a hely, de még így sem
tudtunk mindent megnézni, szóval úgy gondoltuk, hogy legalább délben oda kéne
menni, hogy mindenre jusson idő. Illetve igazándiból nagyobb társasággal lenne
a legjobb, akikkel utána még piknikezni is ki lehetne ülni a parkba, amennyiben
az idő megfelelő. De még mielőtt el kellett hagynunk a parkot, gyorsan
megnéztük a Minka House-t, ami egy faház volt a parkban, illetve átkelve a kert
közepén lévő tavon és a Sackler Crossing-on, eljutottunk a Rhizotron and
Xstrata Treetop Walkway-hez is. Szép volt a naplementében a kilátás, bár nekem
pont ekkorra merült le az összes elem a fényképezőben, de még az a szerencse,
hogy Juditnál is volt.
Még
szétnéztünk a park bejáratánál lévő Victoria Plazában, ahol különféle,
botanikával kapcsolatos dolgokat (szerszámokat, ékszereket, könyveket, stb.)
lehet vásárolni, vagy akár az ottani kávézóba is beülni egy sütire és egy
kávéra, aztán indultunk haza. A metrón arra az elhatározásra jutottunk, hogy
nem szállunk le a központban, hogy ott együnk valamit, hanem inkább itt, Arnos
Grove-ban megyünk be a kebaboshoz, és azt eszünk. :) Azt kell mondanom, hogy jó
ötlet volt! Nagyon jó volt a kebab wrap-ben.
Korábban
az volt a terv, hogy vasárnap is megyünk valahová, valami múzeumba, vagy
kiállításra, de erről hamar lebeszéltük magunkat, és inkább itthon maradtunk és
pihentünk, filmeztünk. Kellett is ez már!
A
hétfő elég jól és nyugisan eltelt, de hát múlt héten is hasonló volt, úgyhogy
most már nem is írok semmit a továbbiakról, hogy mit remélek :D :P.
Mindenesetre most úgy tűnik, hogy mintha elkezdődött volna a tavasz. Ma nagyon
szép, napos időnk van, és a hőmérséklet is emelkedik, úgyhogy egyelőre nem
lehet panaszunk a márciusra, amely úgy tűnik, hogy tényleg elhozta a várva várt
tavaszt! Szép hetet nektek! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése