Barbi szülinapi bulija, Side Effects, Dumaszínház, utolsó hét húsvét előtt, Brent Cross

Az utolsó bejegyzésem csütörtökre datálódik, szóval rá is térek múlt hét pénteki napra. Asdgfy vxcv ékékéjizáá safadf art gvycxv xvxcioiiwer üóósdfsdfs dewrőélwer qwervxcv llésaáéáéf fláéfasdpl ppőprűű. Csak hogy hosszabb legyen az első bekezdésem. :D

Pénteken este volt Barbi szülinapi partija, amire hivatalos voltam, így természetesen mentem. Mondjuk nem voltam a legkipihentebb, ezért hogy hangulatba hozzam magam, már délután 5-kor, itthon, egyedül, éhgyomorra :P, elkezdtem alapozni. Aztán 7 körül volt vacsi, és már abban a ruhában mentem le, amiben bulizni akartam menni, és kb. 15 másodperc sem kellett a középső fiúnak, hogy az evőeszközökkel hadonászva sikeresen összekenje az ingem ujját... -.- Mivel kurva rendes vagyok, nem kezdtem el vele kiabálni, csak egy elég kifejező arcot vágtam, amiből a felnőttek levágták, hogy "nagyon örültem" a mutatványnak...

Na mindegy, végül elindultam, de gyorsan szedtem a lábamat, mert azért nem csak csepergett az eső, és mivel esernyőt nyilván nem vittem, így szaporáznom kellett a lépteimet, hogy ne ázzak már a metrózás előtt szarrá. :P :D Jelentem, nem volt annyira vészes, úgyhogy ezt a rövid gyaloglást is túléltem. 21.15-ös találkozási időt beszéltünk meg Barbival Chancery Lane station-nél, mert ehhez volt a legközelebb a hely, ahova mentünk. Mivel elég jól haladtam, és már kb. 9 előtt odaértem volna, ezért előtte még bebuszoztam Trafalgar Térig, majd onnan vissza, mivel még mindig elég szépen esett, és nem igazán akartam csuromvizesen beesni a helyre. Szóval mentem egy félkört :P :D, majd Tottenham Court Road-tól gyalog közelítettem meg a metróállomást, ami olyan jó 20 percre volt gyalog. Időben odaértem, és néhány percet vártam Barbira és Zitára, majd onnan együtt indultunk a Beduin Bárba. Barbi hostanyukája foglalt nekünk egy asztalt plusz két üveg bort is vett hozzá, úgyhogy én elég olcsón (értsd nulla pénzköltéssel :D ;) ) megúsztam ezt a péntek esti piálást. Anna még tortát és lufikat is hozott a buliba, úgyhogy még egy kis nasi is volt. :) Az elején mondjuk nem pont olyan zenéket játszott a dj, amik tetszettek volna, de azért utána beindult és egész jó lett a buli. Úgyhogy megérte elmenni. Igaz, nem maradtam sokáig, mert másnap reggel Forma 1-et akartam nézni, illetve nem akartam hullafáradt lenni egész nap, úgyhogy így olyan 3 óra körül értem haza.

És ami nagy szó: fel bírtam kelni a 8 órási Forma 1 időmérő edzésre! :D :P Mondjuk miután Facebook-on láttam egy képet egy londoni ismerősömtől, amin hófödte utca volt látható, egyből kinéztem az ablakomon, és itt is elég szépen esett az a fránya hó... :S A Forma 1 után visszafeküdtem még úgy két órára, mert az még nagyon is kellett. Korábban úgy volt, hogy elképzelhető, hogy itthon kell maradnom a fiúkkal szombaton, mert az anyukának mennie kellett dolgozni, de végül is a barátja nem ment most szombaton dolgozni, így ő volt itthon a fiúkkal, és egyúttal el is kezdte felrakni az ajtót a nappali és a lenti középső szoba közé. Én azt hittem, hogy mire vasárnap este hazajövök, már fenn is lesz az ajtó, de egyelőre csak a keret van felrakva, azt nem tudom, hogy maga az ajtó mikor kerül fel. Szóval így még visszafeküdtem és 11 körül keltem fel. Megreggeliztem/ebédeltem, lefürödtem, majd mentem Wood Green-be, mert most ott találkoztam Judittal. Ő be akart menni egy-két üzletbe, illetve nekem kellett olló és cellux-ragasztó, ugyanis azt a jó ollómat, amit néhány hónapja vettem, sikeresen eltökítettem valahol a múltkori pakolás közben ebben a "hatalmas" szobában, márpedig nekem kell olló, így muszáj voltam venni egy újat. Sikerrel jártam, majd ezután vettünk két jegyet az aznap délutáni Side Effects című mozira, mert ezt már néhány hete mondogatta Judit, hogy jó lenne, hogyha megnéznénk, én meg mondtam, miért is ne?! Szóval jegyeket megvettük, majd előbb a Boots-ba néztünk be  a milánói utazáshoz fürdőszobai cuccokért (mert ugye semmi folyadék vagy folyékony anyag nem lehet nagyobb kiszerelésű, mint 100ml, mivel csak kézipoggyászt viszünk), de nem igazán jártunk sikerrel, mert eléggé le voltak rabolva. Úgyhogy a moziba ropogtatnivalóért kutatva benéztünk a Wilkinson-ba is (ami hasonlóan a Poundland-hez, 99p boltokhoz valamint a Savers-hez), ami nagyon olcsó. Vettünk chips-et, valamint találtunk kis kiszerelésű borotvagélt és sampont, így azokat meg is vettük.

A Side Effects (magyarul Mellékhatások, legalábbis a szó szerinti fordítása, de nem hiszem, hogy nagyon mást lehetett ennek a filmnek adni, bár nem csekkoltam) a gyógyszerek mellékhatásairól szóló film. Legalábbis első blikkre annak tűnik. Ugyanis a főszereplő nő (Rooney Mara) azóta, mióta a férjét (Channing Tatum) börtönbe zárták, gyakorlatilag antidepresszáns gyógyszerek segítségével éli életét, azonban a film kezdése után nem sokkal a férje kijön a börtönből, ami újabb sokkot hoz az életébe. Új dokija lesz (Jude Law), új gyógyszereket próbál ki, amiknek mellékhatásaként - többek között - alvajáró lesz, ami egy nagy tragédiához vezet. De itt be is fejezem a történet mesélését, mert nem akarom elvenni azoktól az élményt, akik esetleg egyszer megnéznék a filmet. Annyit elmondhatok, volt a filmben egy szép csavar, bár a közepe felé egy kicsit leült véleményem szerint. De azért meg lehetett nézni. A film után indultunk is Juditékhoz, de mire odaértünk hozzájuk eléggé átfagytunk, mert ez a hideg, téli idő továbbra sem akarja elhagyni a szigetet és Londont sem, gyakorlatilag minden éjszaka fagy, így még bőven téli ruhát kell hordanunk, hogyha nem akarunk megfázni. Márpedig Milánó előtt főleg nem akarunk!

Vasárnap beregisztráltuk az útleveleinket az EasyJet honlapján, hogy utána majd itthon ki is tudjam nyomtatni a beszállókártyákat, illetve sikeresen tudtunk MELEG VÍZBEN zuhanyozni, mielőtt mentünk volna az esti Dumaszínházra. És hogy miért írtam nagy betűvel a meleg vizet?! Hát azért, mert korábban, mikor Juditnál aludtam, szinte soha nem jött meleg víz a zuhanyzóból, mikor zuhanyozni szerettünk volna, azonban múlt héten végig volt, és szerencsére vasárnap délutánra sem tűnt el! :) Még a szülőkkel is összefutottunk néhány percre, akik vasárnap délután jöttek haza, mert szombatra elmentek valahova kettesben az apuka születésnapja alkalmából, így a nagymama vigyázott a gyerekekre, majd elkészültünk és indultunk is Clapham Junction-be.

Úgy döntöttünk, hogy Overground-dal megyünk, így el kellett jutnunk Willesden Junction állomáshoz, ami egy jó 25 perces sétát jelentett, de nem ám a lassú, totyogós tempóban, hanem a normális, a lábunkat szaporán szedő tempóban. Pont jött egy járat, így szerencsére itt nem kellett kint, a hidegben várakoznunk. Hanem majd a hely előtt! :D :P Na mondjuk ez nem volt annyira vicces, mert majd megfagytunk... :S Itt közben be is szúrom, amit elfelejtettem korábban, de azért jó tudni. Ahogy már egy korábbi bejegyzésben szót ejtettem róla, szerdán este végül megérkezett Judit új fényképezőgépe. Így természetesen a hétvégén már én is a kezemben foghattam (megengedte :D :P, na jó, nem mintha kéne nekem engedély :P), és nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy én sokkal jobban be voltam/vagyok zsongva az új fényképező miatt, mint Judit. :D :P A dumaszínházon is én kattintgattam, lettek is jó képek, igaz, még azokat nem kaptam meg, így sajnos nem tudom őket prezentálni. De azért elhihetitek, hogy Bellus István, Dombóvári István és Hadházi László látogattak el most Londonba, és egy fantasztikusan poénos vasárnap estét varázsoltak a Clapham Grand-be. Természetesen ismét voltak magyar ételek és sütemények, amelyeket nem hagyhattunk ott, így én sertéspörköltet nokedlivel, míg Judit sült csirkemellett rizzsel evett, míg desszert gyanánt egy isler, egy krémes, egy somlói és kókusztekercs is lecsúszott a torkunkon. Nagyon jó lezárása volt a hétvégének! Hazafelé busszal mentünk a Trafalgar Térre, onnan pedig szétváltak útjaink, de szerencsére miután Judit felszállt a buszra, én pedig gyalogoltam az én buszmegállómhoz, láttam, hogy kanyarodik be a 29-es, így egy kis futás után átvágtam a forgalmon és felpattantam a buszra, mivel nem szándékoztam újabb 10-15 percet fagyoskodni. Finsbury Parknál felszálltam a metróra, majd Arnos Grove-nál le, és egy gyors sétát követően már itthon is voltam.

Jelentem, túléltem a hétfői napot, nem volt egyszerű sem nekem, sem a fiúknak felkelni, de valahogyan megoldottuk és még időben el is indultunk. Napközben én ki nem mozdultam itthonról, az ágyban ültem/feküdtem, és kockultam. Ha nem muszáj, nem mozdulok ki ilyen időben. Délután és este semmi extra nem történt. Igaz, napközben legalább kinyomtattam a beszállókártyákat, illetve egy vázlatos programtervet összeállítottam Milánóra. Mára viszont megbeszéltük Judittal, hogy elmegyünk a Brent Cross bevásárló központban lévő O₂-s boltba, mivel a telefonján valamiért nem működik az Internet, csak úgy, hogyha WiFi-re csatlakozik, márpedig az új előfizetésével anélkül is mennie kéne, de eddig nem ment. Úgyhogy a school run után egyből indultam is Willesden Green-be, ahonnan közösen mentünk tovább Brent Crossra. Egy nagyokos csávót fogtunk ki, aki nem igazán tűnt szakértőnek, de valamit ügyködött a telefonban, és néhány perc csöndes várakozás után csak sikerült megoldania a problémát, így mostantól tudja használni a netet a telefonján Judit is. Én még vettem a fiúknak (a kicsinek és a nagynak) születésnapi köszöntőlapot, mert a nagynak most szombaton volt a szülinapja, míg a kicsinek holnap lesz, így kettőt ütöttem egy csapásra :P :D, Judit hostapukájának pedig ma van a szülinapja, így ő a bornak vett egy táskát, majd ő is és én is mentünk haza.

És már csak 9-et kell aludni Milánóig!!! :)