2010. szeptember 27., hétfő

Rugby


Na, tegnap megvolt a rugby-meccs. 6-an mentünk: Laura, Az apuka, A középső fiú, A legidősebb fiú, A legkisebb fiú és Én. Szokásomhoz híven aludtam vasárnap, ameddig csak bírtam, aztán 11 körül felkeltem, majd ettem valami reggelifélét, aztán nemsokkal fél 2 után gyors ebéd, majd irány a rugby-meccs. Nagyjából tudtam már az előző esti "fejtágítás" után a szabályokat, így nem teljesen hülyén mentem a meccsre:D, nagyjából értettem, hogy mi történik a pályán. A hangulat nagyon jó volt, nem volt olyan, mint otthon bármilyen focimeccsen, hogy K.rva anyád, és stb, hanem csak kifütyülte, lehurrogta a közönség a neki nem tetsző ítéleteket. Tetszeni tetszett az egész, de ez nem az én sportom :D, maradok a jól bevált focinál ;) Mondta a meccs után Az apuka, hogy tervezik, hogy novemberben valamikor, nem emlékszem pontosan, hogy milyen dátumot mondott, barátokkal átmennek Gloucester-be valami komolyabb rugby-meccsre, és ha lesz kedvem, akkor mehetek. Hát nem tudom, mert igazából a játék engem annyira nem köt le, viszont a hangulat az tényleg jó volt. (Meghát ha meghívnak, akkor nekem ugye nem kell fizetni a jegyért:):P)
Mondjuk nem volt valami nászéjszakai forróság a meccs alatt :D:P Így szépen lefagyva értem haza, mondtam is Az apukanak, hogy valamit b.sszon a radiátorral, mert én próbáltam, de nagyon rá van szorulva a nyitószelep, vagy mi a görcs, mert a meccs után konkrétan a szobámban már nem akartam megfagyni. Jó is volt egy kis meleg estére :P
Még délután mondta, hogy este, miután lefektették a gyerekeket, csatlakozzak hozzájuk egy kis beszélgetésre, mondom oki. Olyan fél 10-háromnegyed 10 körül szóltak, hogy végeztek, így akkor felmentem hozzájuk, aztán egy-egy pohár bor mellett beszélgettünk erről-arról, kérdezték, hogy érzem magam, meg hogy olyan-e, mint amilyet vártam. Mondtam, hogy én nagyon jól érzem magam, a gyerekekkel is jól kijövök, a lányok szerencsére hallgatnak rám, és eddig olyan, mint amilyenre számítottam. Aztán átadtak egy listát, hogy végülis mit kell csinálni, mire kell figyelni a ház körül, ezeknek a nagy részét már korábban is elmondták, de azért volt néhány új információ. Kérdezett a half term-ben (magyarul most itt az őszi szünetnek felel meg) esedékes horgászatról, ugyanis már korábban is mondta, hogyha van kedvem, nyugodtan csatlakozhatok hozzájuk. Mondom, miért is ne, rám számíthat ;) Valami 10-12 fős hajót fogunk bérelni, mi így leszünk 5-en, ugye Az apuka, Én, és a három fiú, illetve még néhány barátját, ismerősét, kollégáját megkérdezi, hogy kinek van kedve jönni, hogy tele legyen a hajó. Biztos jó móka lesz :)
Megtudtam még azt is, hogy jövőhét csütörtökön-pénteken jönnek egy szekrényt beszabni Laura szobájába, úgyhogy ne csodálkozzak majd, mikor beállítanak:D Illetve ugyanezen a pénteken, vagyis október 8-án Az anyuka szülei egy hétre érkeznek Németországból. Meg is mutatta térképen Az apuka, hogy hol laknak, a német-lengyel-cseh hármashatárhoz nagyon közel, egy Görlitz nevű településen. Mondták, hogy könnyebb lesz nekem, mert nagyon sokat segítenek, mondjuk arra kíváncsi leszek, hogy hol fognak aludni :D Na majd kiderül. Vagy beborul :D:D
Olyan 11 körül végeztünk, így akkor jöttem a szobámba, és mondom, végre megnézem már a Forma-1 Szingapúri Nagydíjat a BBC honlapján, mert délután, amikor lett volna időm elkezdeni, még pont nem volt feltöltve :P Így, mivel  2 órás volt a futam, 1 körül feküdtem le, tehát ma nem voltam túl fitt :P
Sőt, mivel még vasárnap egy jó kis nyakfájással ébredtem, valószínűleg marha rossz pozícióban aludtam, és elaludtam a nyakam, ezt még most is érzem egy kicsit.
A mai program a szokásos volt, tehát reggel ledobni a gyerekeket a suliban, igaz aztán volt egy kis változatosság, ugyanis, mivel pénteken nem volt meg az egész összeg a nyelvsulira, így ma mindenképpen be kellett menni befizetni a díjat. Mivel fájt a nyakam, ha balra fordítottam, ezért, meg mivel az idő is elég szomorú volt (egész nap), a busz mellett döntöttem. Minden különösebb gond nélkül befizettem az összesen Ł215-t (Ł175 a kurzus díja, Ł40 a regisztrációs díj), aztán hazajöttem. Végre csináltam képeket a ház többi részéről, így holnap fel is teszem őket, mert ilyenkor este amúgy megkértek minket (Laurát és engem), hogy lehetőleg ne töltsünk le, ne töltsünk fel, ne nézzünk videókat neten, mert ilyenkor általában dolgozniuk kell szgépen, és nem jó, ha lelassítjuk a sebességet. Fordítottam egy kicsit, aztán már hipp-hopp itt is volt az 13 óra, amikorra menni kellett a lányokért.
Eddig 12-re jártam értük, de most már ebédre is ottmaradnak a suliban, így ezért kellett később menni értük. Mondjuk az, hogy kaptak enni a suliban, kb meg sem látszott, mivel első mondatuk az volt, hogy éhesek :S:P Ez azért vicces, mert még 1 órája sem lehetett, hogy ettek...
Ismét rájuk jött a pisilhetnék, így megálltunk a "jól bevált" helyen, de tanulva az előző kis balesetből, most mondtam Tinának, hogy üljön le, ne állva!!! próbáljon meg pisilni :D
Hazaérés után, a tegnap esti beszélgetés egyik folyamányaként "olvasni" kellett a lányokkal, vagyis nekik még ilyen képeskönyvek vannak, amiről mindegyik oldalról el kell mondaniuk, hogy mit látnak, mit gondolnak, meg ilyenek, aztán a szülőknek, ill jelen esetben nekem egy ilyen füzetbe bele kell írni, hogy melyik nap melyik könyvet olvasták, és valami kommentet is kell gyártani :P Már tegnap is mondta Az apuka, hogy oda elég kitalálni valamit, amit érdemes beírni :D Hát tényleg az volt :D 
Ezután egyből mondták, hogy éhesek, mondom, az nem lehet, mert kaptak a suliban enni, erre az egyikük mondja, hogy nem is kaptak, mire a másikuk, a kérdésemre, hogy mi volt a kaja, elkezdte sorolni, mit ettek :D Nyöszörögtek, a második már majdnem sírt, mondjuk ő nagyon könnyen elkezd sírni bármitől gyakorlatilag, aztán kb a földet feltörölték :P Végülis vagy 10 perc után adtam nekik narancslevet, és mazsolát!!!, beszarás, hogy mennyi mazsolát esznek. Tudom, már írtam, de még mindig nem tudom befogadni ezt:D
Ezután a délután a szokásos nyugis mederben zajlott, hétfőn nem nagyon van program a gyerekeknek, vagyis olyan nem, ami ütközne többüknek is.
Vacsora megvolt, zuhanyzás, aztán most itt vagyok :)

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó olvasni az élményeidet. Fura látni egy olyan ember látószögéből a gyerekeket, aki csak vigyáz rájuk.... úgy értem, nekem két lányom van, de nem tudom elképzelni milyen lehet annak, aki csak sitterkedik...
    ps: a lányaim is megőrülnek a mazsoláért... :-)

    VálaszTörlés
  2. Szia Gabriella! :)
    Köszi a kommentet. Hát igen, érdekes ez az egész au-pairség amúgy. Ugye két félen múlik, hogy milyen lesz a családnál/családdal eltöltött idő, a családon és jelen esetben rajtam.
    A szülők nagyon rendesek velem, segítenek ahol és amiben tudnak, a gyerekek meg... hát gyerekek :) Néha rájuk jön a hoppáré, dehát következetesen lehet sikert elérni. Ebből a szempontból szerencsés, hogy a szülők elég következetesek.
    Az meg, hogy milyen annak, aki sitterkedik, az szerintem legfőképpen rajta, a bébisitteren múlik. Jó, ki lehet fogni rossz családot, de akkor meg a szabadidőben kell megpróbálnia jól éreznie magát az embernek. Ha meg még a család is jó, akkor szinte nyert ügye van az embernek...

    VálaszTörlés