Bennem ma tudatosult úgy igazán, úgy teljesen, hogy Londonban élek!!! Mert ugye eddig nem is tudom hány évig laktam Tiszavasváriban, majd néhány évig Debrecenben, majd tavaly Bristolban, de azért egyik sem olyan kaliberű, mint London. Igaz, hogy eddig is mondhattam, hogy „Hát, most beugrok már a városba, megnézem, mi történik éppen szombat délután/este!” Ez otthon a főteret, Debrecenben a Kossuth-teret, Bristolban a Harbourside-ot és/vagy Broadmead-et jelentette, és nem kellett több, mint 20 perc, hogy beérjek a központba. Itt meg a központ a City-t, City of Londont jelenti, tehát Oxford Street, Soho, Piccadilly, Hyde Park, Green Park, Temze, Westminster és még sorolhatnám végtelenül.
És hogy miért éppen ma tudatosult ez ma bennem. Ezen a héten egyszer se buszoztam, vagy metróztam, mivel úgymond készenlétben kellett lennem, mivel nem lehetett tudni, hogy mikor kellek itthon (ez főleg az elmúlt két napra, vagyis tegnapra és mára volt jellemző), így a parkos kiruccanásokon kívül nem is nagyon mozdultam ki itthonról. De ma először elmentem Muswell Hill-be – kb 15 perc busszal -, ahol feltankoltam egy kis nasival, illetve vettem egy füzetet, majd néhány bekezdéssel később elmondom, hogy miért. J Majd hazajöttem, ez volt olyan fél 2-2 tájékán, majd vagy egy órán át esett az eső, elég intenzíven. Így gondoltam, hogy ma sem lesz már menetel sehova, ha ilyen az idő. Elkezdtem Showder Klubot nézni/hallgatni, közben gépen játékkal ütöttem el az időt, és az ilyenkor szokásos holtpont is eljött, amikor majdnem bealudtam, de miután átlendültem ezen a ponton, és az idő is egyre jobb és melegebb lett, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy én bizony most bemegyek a városközpontba. Így is lett. Még mielőtt felszálltam volna a buszra, megláttam a buszmegálló mögött egy Lloyds Pharmacy-t, mondom benézek, és szerencsére nagyon olcsó sampon és dezodor volt, úgyhogy ebből is feltankoltam, samponra egy ideig nem lesz gondom, az biztos!
Szóval, a 134-es busszal mentem, ami North Finchley-ből indul, és Tottenham Court Road a végállomása, ami az Oxford Street egyik vége gyakorlatilag. Szóval ott leszálltam, és elindultam a ragyogó napsütésben fel az Oxford Street-en. Semmi előre kitűzött célom nem volt, csak nézelődtem, néhány boltba be is néztem, de csak a Mekiben vettem egy kis kajának nevezett valamit :P Ezt a Marble Arch közelében elfogyasztottam, majd a Hyde Parkon sétáltam keresztül szépen lassan, egészen a The Serpentine-nek nevezett tóig, ami a park közepén terül el, és gyakorlatilag kettészeli a parkot, a közepén pedig van egy híd. Én a hídig már nem mentem el, mert úgy gondoltam, hogy még a Temzét is célba veszem most, így egy kis fotózás után indultam is nagyjából a Temze felé :P, de amikor már a Duke of Wellington térnél jártam (remélem tényleg az a tér neve, ahol van egy szobor, ebben most nem vagyok biztos, remélem, nem lőttem mellé, szóval a Hyde Park Corner metróállomáshoz közeli térnél jártam), és a fényképezőgépem bemondta az unalmast :S -.-. Mivel toldozott-foldozott, azaz cellux-ragasztóval „megjavított”, így nem tudtam vele mit csinálni. Az volt a baj, hogy csak annyit kellett volna, hogy kiveszem az elemeket, meg visszateszem, viszont nem tudtam volna visszaragasztani, mivel se ollót, se ragasztót nem vittem magammal. -.- Úgyhogy nem mentem tovább a Buckingham Palota felé, hanem a Park Lane-en a legközelebbi buszmegállóig mentem, ahol a 38-as busszal mentem a Tottenham Court Road-ig, ahol egy kis várakozás után felszálltam a 134-es buszomra.
És csak eljutok oda, hogy miért is ma tudatosult ez bennem, hogy Londonban lakok. Mert ezen a visszaúton, látva London fényeit magam körül, most este, elgondolkoztam, hogy honnan indultam, és most hol vagyok. És ezt a kettőt összevetni nem egyszerű. Mert mostmár egy évig, ha azt mondom, hogy „beugrok” a városközpontba, az kb egy óra utazást fog jelenteni a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb városának a központjába. Ez lesz a megszokott. J
Mi volt tegnap? Elméletileg nem kellett volna dolgoznom, mert az volt a terv, hogy délután az anyuka a barátjával elviszi a gyerekeket a Friary Parkban lévő Fun Fairre, ahol vidámpark is van délutánonként. A következő történt: anyuka indulás előtt kb 15 perccel mondta a fiúknak, akik ekkor (valszeg) a nappaliban a tv előtt voltak, és gondolom playstation-öztek, hogy elmegy lezuhanyozni, addig mindenki öltözzön fel, vegye fel a cipőjét, és várja az ajtóban indulásra készen. Na, ebből annyi valósult meg, hogy a középső fiú csinálta meg, amit az anyja kért tőle, tehát ő ott volt menetkészen az előszobában, a másik kettő – gondolom – maradt a tv előtt. És ebből nagy veszekedés lett, ugyanis az anyuka kijelentette, hogy akkor csak a középsőt viszi el a parkba, erre a kicsi úgy elkezdett hisztizni, hogy nem igaz! Tehát ezért kellett dolgoznom kb egy órát pénteken, hogy kezeljem a helyzetet :P, ugyanis az anyuka elvitte a középső fiút a barátjával együtt a parkba, míg a másik kettő itthon maradt velem. A kicsi kb 15-20 percig mint egy dúvad, úgy viselkedett, mindent akart dobálni, dönteni, szinte törni-zúzni próbált, ki is akart menni többször is az ajtón, szóval most ott voltam végig a sarkában. És egyszerűen azt nem értette meg, hogy csak fel kellett volna öltöznie (pedig az anyja 4-szer is kérte…), hogy mehessen. 20 perc után kezdett higgadni, bement az anyja szobájába, én meg magára hagytam. Szépen lenyugodott utána. Nem sokkal később az anyuka bátyja is befutott, mivel neki is elmondta, hogy hogyan viselkedtek a fiúk, de azután már minden oké volt.
Tegnap este a közeli (gyalog kb 15 perc) Vue Cinemába elmentem megnézni a Horrible Bosses (Förtelmes főnökök) című vígjátékot. Húú, hát nagyon-nagyon jóó volt! Szerintem jobb volt, mint a The Hangover Part II, pedig az is tetszett (igaz, nem annyira mint az első rész). A Horrible Bosses 3 csávóról szól, akiket ilyen-olyan módon szívat vagy kellemetlen helyzetbe hoz a saját főnöke, és egyszer csak eldöntik, hogy a főnökeiknek meg kell halniuk J Többet nem is mondok, ezt mindenkinek látnia kell!
Olyan 22.10-22.15 körül értem haza, az anyuka éppen mosogatott, és elkezdtünk beszélgetni. Majd miután befejezte a mosogatást, kiültünk a hátsókertbe, ő cigizett, én teáztam :P, és elég sok mindenről szót ejtettünk. Kb 11-ig beszélgettünk. Mondta, hogy ha a fiúk holnap (azaz ma) jól viselkednek, akkor elmehetek velük a parkba (mivel mondtam, hogy én amúgy is szeretnék elmenni). Ugye átbeszéltük a viselkedésüket, hogy a nagyfiú mennyire az apjára ütött, ő is egy couch potato :P :D Illetve elmesélte, hogy találkozott a barátjával, majd a gyerekek hogyan találkoztak vele, hogyan fogadták, meg ilyenek. A sport is szóba került, hogy mire akarja, vagy mire kellene a fiúkat beíratni, mert valamire mindenképpen kell. Úszásra akarja, illetve a karate is szóba jöhet, mivel a figyelemmel vannak bajok a fiúk esetében (mint ahogy a kis délutáni affér is mutatja), és ez nagyon jó hatással lehetne rájuk, az egész jellemfejlődésükre pozitívan hathatna. Én is mondtam neki, hogy ez egy nagyon jó ötlet! Elmondtam, hogy én imádom a sportokat, és pont a napokban gondolkoztam azon, hogy mit kéne csinálni, mert a futás nem igazán hoz lázba, elég unalmasnak találom, gyakorlatilag bármi más jöhet. Mondta, hogy majd akár úszásra elmehetek a fiúkkal, vagyis a naggyal. Illetve, ha már a nagyfiút szóba hoztam. Pontosan már nem emlékszem, hogy melyik nap, de már korábban is mondta, hogy ha nekem okés, akkor majd valamikor a közeljövőben elmehetnék csak úgy buszozni a nagyfiúval, hogy szokja a rendszert, hogy mit hogyan kell csinálni, mivel egyáltalán nincs hozzászokva. Mondom, persze, miért is ne?! A biciklizést is támogatná, legalább is a legnagyobb fiú esetében, hogy menjen az útra, hogy tanuljon meg biciklizni a forgalomban is. És mondta, hogy lehet, hogy nekem is vesz majd egy bicajt! Mondom, azt nagyon megköszönném. J Bicajozni imádok. Eleve közlekedési eszköz, illetve edzés is, nem csak eljutok A-ból B-be (mint pl busszal, végig ülve az utat :P). Úgyhogy én nagyon örülnék neki, hogyha megvalósulna ez.
Arra már nem emlékszem, hogy hogyan jött szóba, de valahogy a szemüveg<>kontaktlencse problémakör is terítékre került tegnap este. És én ekkor elmondtam, hogy kb pontosan egy éve akartam én kontaktlencsét, már meg is volt, majd miután az optikusom betette a bal szemembe, 15 másodpercig tökéletesen láttam mindent, majd hirtelen elkezdtek homályosodni a dolgok, majd egyszer csak beájultam :P Még szerencse, hogy ültem, így nem estem össze. Majd kb még egy óráig olyan kába voltam, hogy hujjuj. (A műsor végén még hánytam is :S :P). Így az optikusom nem nagyon javasolta a kontaktlencsét, viszont, mivel légiutaskísérő akarok lenni, valahogy mindenképpen meg kell majd megint próbálnom a lencsét, mert a kontaktlencse még oké, a szemüveg már nem nagyon… Szóval nagyon jól elbeszélgettünk!
A gyerekek viselkedése mára sem nagyon javult, így nem mentünk a parkba. Egyébként a mai menetrend úgy volt/lett volna, hogy 10 körül az anyuka elmegy a fiúkkal Muswell Hillbe cipőt nézni az új tanévre, majd hazajönnek, ebéd, és délután 2 körül én a kicsivel és a naggyal megyek a parkba, az anyuka pedig a középsővel megy egy munkát megnézni, átvenni (hogy fair legyen, és mindenki csak egyszer menjen a vidámparkba). De hát ugye nem viselkedtek jól, így ma sem mentünk. És így jutottam el a bejegyzés elejére J
És hogy szavam ne feledjem: hogy miért is vettem a füzetet?! A kedvenc focicsapatom a Juventus, amely torinói, ami köztudottan Olaszországban van, és ott olaszul beszélnek :P :D És én a Juventus Hungary nevű szurkolói oldalon vagyok cikkfordító (kambuc álnéven futok :P :D). Szóval, tegnap este az oldal egy másik szerkesztője rákérdezett, hogy venném-e a fáradságot, hogy tanuljak olaszul?! Mivel úgy gondolta, hogy néhányan, akik már elég jók angolból, azok elkezdhetnének az olasszal is foglalkozni, mert most még csak angol nyelvű cikkeket fordítunk, amit nyilván olaszról fordítanak angolra. És így sokkal jobb lenne, hogyha az eredeti, olasz újságokból fordíthatnánk. Én már korábban is kacérkodtam a gondolattal, de eddig még sosem jutottam el addig, hogy bele is kezdjek, de most, hogy van úgymond ösztönzés, így könnyebb a helyzet. Szóval ma már vettem egy füzetet, amit teljesen csak az olasznak fogok szentelni! Olasztanulás indul! (Egyébként a bakancslistámon ez az egyik tétel, vagyis hogy megtanulni olaszul :D :P)
„Röviden” ennyi volt az elmúlt napom! J (képek mennek majd facebookra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése