Mostanában az elalvással vannak gondjaim. Lefekszek az
ágyba, és még legalább félóráig fetrengek (van, hogy 1 óráig is :S), mire
valahogyan álomba szenderülök. Ennek ma napközben ittam meg a levét, mivel már
annyira álmos voltam olyan fél 11 körül, hogy nem akartam szenvedtetni magamat,
így inkább lefeküdtem néhány órára, minthogy a nap egész hátralévő részében
olyan legyek, mint a mosott szar.
De míg a napközbeni sziesztához eljutottam, már
megkezdődött a fiúknak a suli, vagyis először kísértem el őket busszal az East
Finchley-ben lévő sulijukba. Mivel nem mértem le a távot busszal, így csak a
Transport for London oldalán kiírt adatokra támaszkodtam, így bőven hagytam
időt az érkezésre. 8 körül indultunk, először a 221-es busszal elmentünk North
Finchley-be, majd ott átszálltunk a 263-asra (ami kb egyből jött azután, hogy
leszálltunk az első buszról), és 8.30-kor már ott is voltunk az iskolában :P
Ami amúgy 8.55-kor kezdődött :D Még az iskola előtt összefutottunk a fiúk
apjával, aki tegnap hozta őket haza Franciaországból. Én bemutatkoztam a
legkisebb fiú egyik tanárának, hogy mégis tudják, hogy nem gyerekrablási
szándékkal kóricálok a suliban reggel és délután :P :D
Szóval hazajöttem, a nagyfiút az apuka elvitte az új
középsuliba, ami egy köpésre van tőlünk, úgyhogy már nem volt itthon senki. Még
egy kicsit tartottam magam, majd győzött az álmosság. Miután felkeltem,
ebédeltem: a tegnapi maradék lasagnéból ettem egy adagot. Majd olyan fél 3
körül az angol számomra kaptam egy hívást egy magyar számról. Gondoltam, ez nem
lehet véletlen, így csak ismerős hív, aki tudja az angol számomat is. Balázs
volt az, aki „keményen dolgozott”, ezért is tudott felhívni :D Egy kis
megszakítással majdnem fél óráig beszéltünk, mivel nekem 3-kor menni kellett a
fiúkért.
Egy-két perccel később értem a suliba, mint ahogy
kiengedik a fiúkat (3.30), mivel a 263-asra majdnem negyedórát kellett várni a
megállóban… De minden oké volt, ekkor már a középső fiú egyik tanárának is
bemutatkoztam, illetve még őt is megkérdezte, hogy ismer-e engem, tehát, hogy
biztosan elengedheti őt velem. J Majd, úton a
legközelebbi megállóba, betértünk a sulival szemben lévő benzinkútra, hogy
vegyünk a gyerekeknek valami snack-et. Mi olyan 16.20 körül értünk haza, a
nagyfiú pedig még azelőtt, hogy én elindultam felszedni a srácokat a suliból,
tehát olyan 3 körül.
Amúgy látni kellett volna a fiúk arcát, mikor
felszálltunk a buszra, és felmentünk a double-decker emeletére J Az oda- és a visszautat is nagyon élvezték, szinte alig
tudtak betelni azzal, hogy mennyi mindent látnak a „tetőről” J Annyira jó volt ezt látni! J (Egyébként a
gyerekeknek 15 éves korig ingyenes a londoni közlekedés, 11-15 év között mindenképpen
szükségük van egy fényképes Oyster-kártyára, az alatt csak akkor, hogyha
felnőtt nélkül utaznak. Ha felnőttel, akkor csak a felnőtt birtokában kell
lennie érvényes bérletnek avagy jegynek. Tetszik ez a rendszer.)
Az anyuka egyik testvére már a házban várta a fiúkat,
mondta is valamelyik nap az anyuka, hogy már nagyon hiányolja a fiúkat a
testvére :D Úgyhogy ő csinált vacsit ma este. Noodles volt különféle
zöldségekkel, valamint kicsi csirkehús-darabkákkal. Én jó sok chillis szószt
tettem az enyémre, így a végét már nem bírtam megenni :S Majd a vacsora után
hirtelen ötlettől vezérelve régi, több évtizedes zenéket kezdtünk el Youtube-on
hallgatni :D Majd én feljöttem, a többiek egy kis (vagy nagy :P) nyaggatás után
ágyba parancsolták a két kisebbet, a nagyobb egy kicsit később ment aludni.
Majd én kb egy félórája lementem, hogy hozzak fel
magamnak vizet, az anyuka pedig már visszaérkezett a teszkós „kiruccanásából”,
így beszélgettünk néhány szót. Én mondtam, hogy naponta figyelem a repjegy
árakat a hazautazásomra, és most kb £200-220 körül
jár a retúrjegy. Szerencsére az anyuka fogja fizetni a jegyemet, de azért
próbálom a lehető legolcsóbban kihozni. Mondta, hogy eleve, karácsony lévén,
többre számolt, úgyhogy ezek még nagyon jó árak a véleménye szerint. A dátumok
amúgy már ki vannak tűzve, december 17-én (valószínűleg egy korai géppel)
megyek, és már január 2-án vissza kell jönnöm, mert 3-án már suli a fiúknak. A
jegyeket majd szeptember vége felé fogjuk foglalni.
Mondtam neki, hogy csak azért imádkozok, hogy ne legyen
hó akkor, amikor repülnöm kell, mert eddig mindkétszer szívtam vele. Ő is
mondta, hogy nagyon nem szeret hóban vezetni, ezért ha ilyen az idő, inkább azt
mondta a munkahelyén (ahova vezetni kell minden nap), hogy nem tud kiállni a
kocsival, beragadt, minthogy elinduljon, és balesetet szenvedjen… És ekkor ért
sokként a válasza arra a kérdésre, hogy „De miért nem cserélik le a gumikat
téli gumira?” Azt mondta, hogy illegális -.- :O WTF?! De, mondom, az elmúlt
telek azért bőven tartalmaztak havas napokat, ami miatt az élet is meg-megállt,
és mégsem… Ő sem érti ezt a rendszert. Én sem.
Tegnap két filmet is megnéztem, az egyik a Góóól 3 volt,
amit egyszer bőven elég volt megnézni, a másik pedig egy dokumentum film a
WTC-tornyok 2001. szeptember 11-ei összeomlásáról, lerombolásáról. Nagyon
érdekes kérdéseket feszegetett az a dokumentum film. Én mindenkinek ajánlanám,
hogy nézze meg. Ha érdekel valakit, leírom priviben a címet. J
És ha már az alvással indult a bejegyzés, azzal is
fejezem be :D Szóval tegnap éjszaka, sőt már este elő kellett vennem a „téli
kollekciót”, azaz vastagabb zoknit vettem fel, valamint már szeptember 6-án
pizsamában aludtam, annyira nem volt az a nászéjszakai forróság tegnap éjszaka
:S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése