Egyenruha

Ma „non school uniform day” van a két kisebb fiú sulijában, ami azt jelenti, hogy akármilyen ruhát felvehetnek, nem kell ma a sulis egyenruhában iskolába menniük. Viszont ezért valamennyit adakozni kell (1 font/koponya), most éppen a Brit Paralampiai Csapat részére. Ezt mindenképpen jó kezdeményezésnek tartom! A tegnapihoz hasonló meleg lesz ma is, de természetesen az „én” (szerencsére idézőjelben írhatom J) fiaim még kabátot is vittek reggel, merthogy „olyan hideg van az árnyékban”. Persze az nem számított, hogy már a buszon is meg lehetett sülni… -.- Ugye a felnőttre hallgatás nagy luxus egy gyerek részéről Angliában. Nincs ez másként itt sem. (Na de ez csak egy kis mellékszál volt :P)

Azt hiszem még szerdán, mikor jöttem haza a reggeli school run-ból, és szálltam fel a 263-as buszra a gyerekek sulijánál, láttam, hogy ott áll az ajtónál egy öltönyös fószer, akinek a nyakában egy kártya van, a TfL (Transport for London) emblémájával. Gyanús volt már elsőre is a csávó. Aztán 1-2 megállóval később feljött az emeletre, és elkezdte mindenkinek megnézni az Oysterét, hogy érvényes-e. Szóval találkoztam egy ellenőrrel (vagy ahogy régen hívtuk őket, kalauzzal :D:D) Londonban!

Egyébiránt tegnap reggel, a helyszín szintén a 263-as busz, csak még sulibamenet esett meg ez a kis történet. Szállunk fel, a fiúk előremennek, én odaérintem az Oystert a kártyaolvasóhoz, megyek hátra, majd utánam szól a sofőr, hogy „Pass?” (utalva a kártyára), visszamegyek, odaérintem ismét, pirosan világít, ismét érintés, ismét piros, mondom a sofőrnek, hogy pedig „I have a 3-month Travelcard on it” (3 hónapra érvényes bérletem van rajta), és el is kezdett bütykölni valamit. Mint egy rossz MacGyver :D aztán hipp-hopp jó lett a masina, és elfogadta a kártyámat, úgyhogy folytathattuk utunkat.

Visszatérve az iskolai egyenruhára: ez egyrészt tradíció, és mint ilyen, jó is, mivel hagyományai minden nemzetnek vannak. Továbbá azért is jó, hogy az általános (Primary) és közép (Secondary) iskolákba egyenruhában járnak a gyerekek, mert így az esetlegesen fennálló pénzügyi különbségek nem tűnhetnek fel, valamint a gyerekek belenőnek a bátyjaik/nővéreik egyenruhájába, úgyhogy legalább arra nem feltétlenül kell költeni. Így lehet pénzt spórolni. Azonban amikor új iskolába megy a gyerek (pl most a legnagyobb fiú új középsuliba), egy kész vagyon, mire mindent beszereznek neki, mivel mindenből új kell, sőt ugye mindenből kell egy pót-pót :S Mi lenne, ha még annyi tankönyvet is meg kéne venni, mint amit otthon szokás sulikezdéskor?!

Na, de nem ülök már sokáig bent, mert ma is csodaszép idő van, úgyhogy irány-surány a city!