Most
kivételesen vasárnap este írok :P Ilyen sem volt mostanában. De mint tudjuk, a
szabály erősíti a kivételt, vagy hogy is van… :P :D Akartam én írni még
szombaton napközben is, de töredelmesen bevallom, egy kicsit sokáig aludtam,
majd szépen, lassan tettem-vettem, úgyhogy akkor elmaradt a beszámoló. De majd
most! J
Mi
is történt pénteken?! … A napközbeni események már nem nagyon rémlenek, talán
aznap mentem el a teszkóba villanykörtéket venni? Igen! Mert vettem két csomag
fánkot is :D, amit aznap és szombaton végeztem ki. Estére végre egy kis
magyaros volt a menü: rakott krumpli… A kisfiú kivételével, aki pont rossz
kedvében volt vacsoraidőben, mindenkinek ízlett (mondjuk kinek nem ízlene?!
:D), úgy is mondhatnám, hogy zajos sikert aratott :D
Vacsora
után egy gyors zuhany következett, mert volt programom aznap estére. Agata, egy
olasz au-pair-lány szervezett a Walkabout Temple-be karaoke-t! Mondjuk ehhez
már nagyobb bátorság kellett, mert itt nem külön szobában voltunk, mint anno
Bristolban (a régi szép idők J), hanem teljesen idegenek előtt kellett énekelni. Már
ha vállalta az ember. Mi persze énekeltünk, mert miért ne énekeltünk volna?! ;)
Az énekesek jutalma pedig egy ingyen pia volt, úgyhogy ilyen szempontból is
megérte. Kb 2 óra hosszat voltunk a karaoke-szobában, majd átmentünk a
főterembe, ahol ’70-es, ’80-as, ’90-es évek zenéit játszották, retro-party
volt. J A vicces az estében, hogy ittam, és
mégis mindössze a metróért fizettem £1.90-et pénteken :D
Akció közben :D
Nem
sokáig maradtam, mert szombaton délelőtt-kora délután én voltam itthon a
fiúkkal, mert az anyuka ment a sulijába. Most nem dolgozni, hanem tanulni
valamit, azt hiszem papírszobrászat, vagy valami ilyesmi. Mondta kétszer is
pedig, de nem emlékszem pontosan a nevére. Szóval ő ott volt, a gyerekek pedig
itthon, és a két kisebbik iskolájában pont szombaton volt a Christmas Fair
(karácsonyi vásár), úgyhogy rám szállt a megtiszteltetés, hogy elvigyem őket
oda. 12 és 15 óra között volt a vásár, mi olyan negyed 2 körül értünk oda, mert
még adtam a fiúknak egy kis kaját. Csak a két kisebb jött egyébként, a nagy itthon
kockult kb egész nap a számítógép előtt… Minden volt ezen a vásáron, amit csak
a gyerekek kívánhatnak: süti, kaja, cukrok, játékok, könyvek, arcfestés,
lufihajtogatás, fényképezkedés, tombola, stb. Szerencsére a fiúk kimentek az
udvarra játszani, én meg velük, és addig facebook-oztam :P, míg ők körbe-körbe
szaladgáltak. Olyan 4 körül értünk haza, de hazafelé a 263-as buszon 3, olyan
10-12 éves forma gyerek konkrétan verte-rugdosta egymást, a velük „lévő”
felnőtt meg konkrétan le se sz.rta. A gyerekek az emeleten randalíroztak, míg a
felnőtt lent ült. Pont mielőtt mi szálltunk volna le a fiúkkal, az egyik velem
kb egyidős srác megunta, és közéjük állt, hogy ne verekedjenek már, és még a
gyerekeknek állt feljebb, hogy hogyan mer hozzájuk érni, meg ilyenek. Komolyan
mondom, szörnyű, hogy milyen gyerekek (és ezzel összefüggésben milyen szülők)
vannak…
Hazajöttem,
az anyuka már itthon volt, én megettem az utolsó féladag rakott krumplit,
ugyanis estére ismét volt meghívásom, Melinda-napot ünnepeltünk J A találkozó a Hyde Parkban lévő
Winter Wonderlandbe volt meghirdetve. Ott is találkoztunk, természetesen én
értem oda legkésőbb :P Az egyik magyar stand előtt találkoztunk, ahol egy jó
kis véres hurkát el is fogyasztottam. Nyami J Kovászos ubival, hohó.
Majd
egy kis sétára indultunk, de nem volt túl sok időnk, mert 22 órakor bezárt a
bazár aznapra. Azért még sikerült az egyik Melindának (mert kettő volt :D)
vennie egy jó nagy korsó (2 pint=1.124 liter) német sört. Hát, mindenkinek be
kellett segítenie, hogy elfogyjon :P
Majd
szépen lassan elkezdtek kiterelni minket, mivel eljött a záróra, ekkor
megcsappant a társaságunk, hárman maradtunk, a két Melinda és én, és úgy
döntöttünk, hogy a Leicester Square-en lévő Ruby Blue lesz a tegnapi bulihely.
Egy rövid (25 perces :P) busztúra után már oda is értünk a Tottenham Court
Road-ra, ahonnan még egy jó 5 perces séta következett. Végül £5 ellenében
bejutottunk a helyre. Nem nagy hely ez, viszont annál jobb zenéket nyomnak,
úgyhogy egyáltalán nem csalódtunk! Az egyik Melindával jöttünk a 134-essel
(mert ő Muswell Hillben lakik, amin keresztülmegy ez a busz), 4 körül estem be
az ágyba.
Ma
sem unatkoztam itthon. Délre megbeszéltem Barbival, hogy találkozunk Golders
Greenben, aztán elkísérem a jelenlegi hostcsaládjának egyik ismerőséhez, akik
au-pairt keresnek, mert rá „közös megegyezéssel” nincs szükségük január után,
és a család egyik barátjának pont kell au-pair, úgyhogy oda mentünk ma. Vagyis
elkísértem a házig Hendonba, majd az interjúja alatt körülnéztem a környéken. Elég
jónak tűnik a család, de természetesen át kell gondolnia a dolgokat.
Visszabuszoztunk Golders Green-be, ahol beültünk a L’artista Ristorante-ba,
ami, ahogy a neve is mutatja, egy olasz étterem és pizzéria. Pont a metró sínei
alatt van, úgyhogy mindig, amikor elhaladt egy szerelvény, elég jól hallottuk
:D Húú, a pizzák, amiket rendeltünk, nem voltak semmik!
Bizony,
az enyém ilyen félbehajtott módszerrel volt megoldva, viszont bőségesen tele
volt pakolva sok hússal (amit én szeretek a pizzán), alig bírtam megenni.
Vagyis a legvégét, a szélének a harmadát, ami már nem volt töltve, meg se
ettem. Barbi kitett magáért, lekörözött engem :P
Volt
még egy Sainsbury’s-es és egy charity shop-os körünk, majd a Starbucks előtt
szétváltak útjaink. Én azóta itthon pihengetek, a család a hazaérkezésem után
kb 10 perccel ment el moziba, úgyhogy nyugi volt. Nemrég érkeztek haza, de a
fiúknak már bedtime van, mivel holnap iskola. És már csak 9,5 munkanap
(elvileg)…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése