Tél van!

Na jó, nem :D De a naptár szerint már igen! De amúgy nem. :P Tökéletes „kirándulóidő” volt a mai nap folyamán (leszámítva a délutánt, estét, de hát akkor meg ki menne kirándulni, nemde?!), amit nem is hagyhattam kihasználhatatlanul. Na és ezek után, hogy így kitárgyaltam magamban minden beszélgetés legeslegelső pontját, térjünk rá a nap érdemi részére.

Miután a gyerekeket letettem a suliban, 263-assal North Finchley, majd 221-essel, ami egyből jött, Wood Green volt a célállomás. És természetesen ajándékügyben mentem szétnézni. Ott nem igazán találtam semmi érdemlegeset, úgyhogy tovább is álltam a második napirendi ponthoz.

Ami Camden Town volt. A 29-es busszal jutottam el Wood Green-ből Camden Townba, nem tudom, hogyan :P, mivel végigaludtam az utat. De szerencsésen megérkeztem. Nem tudom amúgy, de van bennem valami hihetetlen érzék, hogy például amikor utazok, és elalszok, azelőtt a megálló előtt mindig felébredek, ahol le kell szállnom, illetve reggelente is, noha már hallom, hogy csörög az ébresztő a telefonon, de még pihenek az ágyban, valószínűleg vissza is bóbiskolok, és mindig 7.20-7.30 között valahogy észlelem, hogy most már tényleg itt az ideje felkelni. De ez csak egy érdekes kitérő volt J

Camden Townban a szuvenírboltokat, majd az egyik kajáldát, majd a piacot vettem célba. Így visszagondolva a mai napra, ez a része a napnak a termékeny rubrikába kerülne, ha lenne olyan. Sikeresen vettem néhány ajándékot, úgyhogy már csak néhány emberke hibádzik a fejemben meglévő ajándéklistáról J

Egyébiránt sem Wood Greenben, sem Camdenben nem töltöttem 1-1 óránál többet, mert délután 1 órára megbeszéltem egy cseh au-pair-csajjal, Michaelával egy találkozót Finchley Centralban. Most kedden este költözött ide, családot váltott, és nem sok mindenkit ismer, és ő is szabad napközben, úgyhogy semmi akadálya nem volt, hogy találkozzunk J Beültünk a Costába, elbeszélgettünk kb fél 3-ig, ő is ment haza, én is jöttem haza, hogy ledobjam a hátitáskát, illetve amiket vettem, majd már indulhattam is a fiúkért a suliba.

Vacsorára lasagne volt, a hús már kész volt néhány napja, úgyhogy csak be kellett tenni a sütőbe, kotyvasztani a tetejére egy kis mártást, aztán várni, míg kész lesz. Nem nagy ügy. Minden rendben lezajlott, a nagyfiú ment megnézni a Cinderellát (Hamupipőkét) valahova az osztályával, úgyhogy 6 után ő el is hagyta a bázist, és 20 perce szedtem fel a suli elől, mert az anyukának közben el kellett menni a kórházba.

Jóéjt J