Ki
kell jelentem, hogy sikeresen túléltem a hétvégét, bár ugye nem elsősorban a
Dumaszínháztól kellett félnem, hanem a paintballtól :D :P. Na, de igen, itt,
vagyok, épségben!
Szóval
szombaton paintballozni mentünk. A végén 9-en lettünk (maximum 10-en lehettünk
volna a Deal szerint, de csak ennyien lettünk). London Euston állomáson
találkoztunk SZOMBAT REGGEL 7.30-KOR. 9.15-ig oda kellett érni, és az a vonat,
ami 9-re ért Bricket Wood-ba, necces lett volna (gondoltuk, legalábbis). Ezért
az eggyel korábbival mentünk. Watford Junctionnél át kellett szállnunk, de így
is mindössze 30 percet vonatoztunk, majd Bricket Wood állomástól gyalogoltunk
kb 10-15 percet a paintballpályáig. A 7.30-as találkozóhoz „ráértünk” 5.45-kor
kelni... Mondanom sem kell, hogy ennél frissebbek már nem is lehettünk volna.
:D
A
társaság elég vegyes volt, mi voltunk Judittal ketten magyarok, volt 3 spanyol
(köztül Álex), egy finn (Hilkka), egy horvát, egy szlovák és egy francia. És
számomra meglepő módon a 9 főből 5 lány volt! Magáról a helyről egy kicsit.
Bricket Wood az M25-ös autópálya mellett fekszik, az állomásról a pályára menet
(és visszafelé is természetesen) átmentünk az M25-ös felett átívelő hídon. A
paintballközpont, vagy nem is tudom, mi a jó szó rá, egyszóval elég tré volt. A
„kiszolgáló épületek” kritikán aluliak voltak. Gyakorlatilag a mellékhelyiség
volt a leginkább kritikán aluli, nem irigyeltem a lányokat, akik elmentek oda
wc-re... Az „öltözők” pedig a földre, mármint ténylegesen a földre felhúzott
bádogban voltak, volt két darab szék, aztán öltözz! Hát köszi... -.- Sajnos
megint sikerült kifognom egy esős napot, így a pályák sem voltak a legjobb állapotban,
szép sár fogadott minket, így futásról szó sem lehetett, megelőzendő az újabb
bokaficamot... Mostmár elmondhatom, hogy mivel nagyon óvatos voltam, így
egyszer sem találtak el, illetve a bokám is megúszta a játékot! :D Nem
maradtunk az utolsó körig, mert én eleve elhasználtam annyi paintballt,
amennyit maximálisan akartam venni, és már hideg is volt és fáradtak is
voltunk, illetve még főzni is szerettünk volna aznap este.
Olyan
6 előtt értünk haza, és a főzésből az lett, hogy lefürödtünk, majd bedőltünk az
ágyba, és aludtunk :D :P.
Mivel
a gyerekek nem voltak itthon ezen a hétvégén, így nyugodtan tudtunk pihenni.
Vasárnap végül megfőztem, vagyis inkább megsütöttem (ez a helyes kifejezés
jelen esetben) az ételt Juditnak, miközben ő cheesecake-et csinált, úgyhogy
megvolt a munkamegosztás. Ja, és hogy mit készítettem? Sonkával, sajjtal és
gombával töltött csirkemell-roládokat sütöttem, köretnek pedig tejszínes
krumplit (Potato Dauphinoise) készítettem. Illetve még egy görög salátát is
csináltam.
Délután
pedig mentünk az újabb Dumaszínházra. Ezúttal Csenki Attila, Kiss Ádám és
Mogács Dániel érkezett Londonba. Elég sok ismerőssel találkoztunk a helyszínen,
úgyhogy a végére voltunk vagy 10-en is ismerősök, ha jól számoltam. A műsor
összességében jó volt, Kiss Ádám szokásosan fergeteges volt, Mogács Dánielben
kellemes csalódtunk, viszont Csenki Attila ismételten csak kritikán aluli volt,
nagyon nem bírom az ő „humorát”. Öröm az ürömben: azzal, hogy most volt, egy
ideig biztosan nem lesz megint! :D A műsor eléggé elhúzódott, egy kicsivel 11
óra után lett vége, és mi úgy döntöttünk, hogy megvárjuk már a fellépőket,
hátha tudunk autogramot kérni és közös fényképet csinálni. Jelzem, sikerült,
csak a közös fényképem Judit telóján van, és eddig még nem küldte át, de
mihelyst meglesz, ki is teszem! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése