A piros emeletes buszok

London egyik jelképe. Nem a Big Ben, nem a Tower, nem a Tower Híd, nem a London Eye, nem a Trafalgar Tér, nem Greenwich, nem az Oxford Street, nem a Piccadilly Circus, nem a Hyde Park. Hát akkor mi?! Kérdezhetnénk bőszen, mert még lehetne néhány válasz erre a kérdésre, de most nem áll szándékomban felsorolni az összeset. A Doubledecker, a piros emeletes busz.

Egészen 1829-ig kellene visszamennünk az időben, hogyha a londoni buszközlekedés igazi ősét akarnánk keresni, de ezekkel a történelmi adatokkal nem szeretnék senkit sem untatni (akit mégis érdekel, az angolul megtekintheti a Wikipédián). Omnibuszok, gőz hajtotta buszok, minibuszok, midibuszok, alacsony padlós buszok (amelyek egyik legelső „használója” London volt), csuklós buszok és emeletes buszok. Ez a londoni buszok fejlődési sormintája, amelynek végén a jelenleg használt hibrid buszok állnak (összesen 190 hibrid busz van forgalomban Londonban).

Ezek a hibrid (emeletes) buszok egy elektromos akkumulátor és egy dízelmotor kombinációját használva működnek, így 40%-kal kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki, mint a hagyományos dízelmotoros buszok.

A száraz adatok után jöjjenek az én tapasztalataim. Elöljáróban elmondanám, hogy imádom az emeletes buszokat! Amikor busszal utazok, és tudom, hogy hosszabb ideig tart az utazás, mindig az emeletre megyek, és onnan csodálom a tájat, lehetőleg az első két pár ülésből, ahonnan elém tárul az egész panoráma. „Ingyen” városnézés. J

A londoni buszközlekedés 24 órás, nem úgy, mint a metró, ami éjszaka 4-5-6 órán át szünetel. Még éjszaka is sok járat járja a város utcáit, szinte nincs olyan hely, ahonnan ne lehetne hazajutni valamilyen úton-módon. A nappali járatsűrűségről pedig ne is beszéljünk! A City forgalmasabb csomópontjain, útvonalain egymást érik a piros emeletes buszok, már-már piros emeletes busz-karavánok állnak össze. Ebből kitalálható, hogy elég sűrűn járnak.

Ami nem tetszik, tetszett, hogy a külsőbb területeken, tehát nem a városközpontban, hanem mondjuk errefelé, amerre mi lakunk, tehát 3-as, 4-es zónákban már nem mindig járnak túl sűrűn a járatok, és ez elsősorban a sulibamenetel során okoz(ott) gondokat. Reggel általában az a cél, hogy egy buszt használjunk a fiúkkal, mert az, ha időben jön, vagy csak maximum 5 percet késik, tökéletes, mivel utána még egy 10-15 perc séta kell a sulihoz, így pont időben beérünk. Viszont ha egy kicsit késésben vagyunk, és másik útvonalon vagyunk kénytelenek menni, azaz két buszos megoldással kell eljutnunk a sulihoz, a második busz lutri. Ugyanis nem lehet tudni, hogy mikor jön, mivel nem minden buszmegállóban van ilyen visszaszámláló tábla, ami mutatja, hogy mikorra várhatóak a járatok abba a buszmegállóba. Például ezekben sincs, amelyeket mi használunk a fiúkkal. De mostmár megoldódni látszik ez a „probléma”.

Ugyanis mostmár nemcsak arra van lehetőség London minden egyes buszmegállójában, hogy a buszmegállóban található egyedi megállókódot sms-ben elküldve a megadott számra megtudjuk, hogy mikorra várhatóak a járatok abba a buszmegállóba (ez sms-enként 12 pence-be kerül), hanem akinek van okostelefonja, az a http://m.countdown.tfl.gov.uk/ oldalon menetközben is megtudhatja, hogy mikorra várható a következő busz. Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a megállókódot, irányítószámot, utca nevét, vagy a járat számát beírjuk a keresőbe, ami segít. Nagyon jó kis találmány, és már mindenhol elérhető Londonban. Ez, a mai, okostelefonokat használó világban gyakorlatilag nélkülözhetetlen újítás volt a Transport for London részéről, és mostmár én is bőszen használom és fogom a jövőben is! J