2012. február 12., vasárnap

Ide gyereeee!!!.... Hogy-hogy hovaaaa! :D


Jól elmaradoztak a bejegyzések, úgyhogy most zanzásítva álljanak itt a történések. Ahogy már írtam, keddtől vendégünk/vendégem volt Nóri személyében, mivel aznap el kellett hagynia az előző hostcsaládját, és az újhoz csak szombaton délután tudott menni. Úgyhogy kedden Hammersmith állomáson taliztunk, majd onnan metróval és busszal jöttünk hozzánkig :D:D (by Nóri :P)

De még mielőtt indultam volna Hammersmith-be, a legkisebb kisfiúnak volt egy ilyen előadása az iskolában 9 órától, és mivel a karácsony előttire egyik felnőtt sem tudott elmenni a családból (az anyuka és a nagybácsi munkahelyi elfoglaltság miatt, én betegség miatt :S), és már akkor megígértem/megígértük, hogy a következőre valaki biztos elmegy J Úgyhogy oda hivatalos voltam. A kisfiú nagyon örült, hogy valaki el tudott menni, és végig, amikor ült, nagyon izgatott volt, állandóan mozgott a lába :D :P Aranyos kis előadás volt, igazából nem tudtam kivenni, hogy miről szólt :P :D

Egész laza volt a hét :P, legalábbis Nórinak, én „keményen” dolgoztam egész héten :D:D Filmnézés, keresztrejtvény-fejtés, Rubik-kocka, kajálás,  filmnézés, Kiss Ádám-nézés YouTube-on és ezeknek a különböző permutációja volt a hét programja :D elég kibírható. Jól bevettük magunkat a nappaliba, ott töltöttük el a napokat. A fiúk nem is mertek szinte bejönni oda :D „Rengetegszer” kimozdultunk :D, szerdán elmentünk North Finchley-be a Poundlandbe :P
A fiúkkal egész jól mentek a dolgok, csütörtök kivételével, amikor a kisfiú bal lábbal kelt fel, de nem gyengén, még az egyik korábbi blogbejegyzésben említett suliban elkövetett hisztizésnél is durvább reggel várt ránk -.- A történet azzal kezdődött, hogy hallottuk a szobámból, hogy mondja, hogy ő nem akar iskolába menni, úgyhogy már ekkor tudtam, hogy „kellemes” reggelnek nézünk elébe. Lementem, megkérdeztem, hogy mégis mi a probléma, mondja, az anyuka nem ölelte meg reggel, ezért nem megy suliba -.-. Hát, mondom nagyszerű. Egyszer mondtam még a készülődés előtt, hogy márpedig menni kell suliba, ekkor bezárkózott a fenti fürdőszobába, ahonnan néhány perc alatt sikerült kikönyörögnöm, amikor is azt hazudtam, hogy nem kell suliba mennie :P :D A témát hagytam egészen az indulás előtti 5 percig, mert tudtam, hogy kemény menet lesz, és nem akartam felesleges feszkót addig :P Valahogy mégis összepakolta a lunchbox-át (a következő napra :P :D), úgyhogy még ezzel sem kellett bajlódnom. Ha azt mondom, hogy nem ment könnyen a sulibamenetel, akkor nagyon enyhén fogalmazok. Miután másodszor is megmondtam neki, hogy ő is jön velünk a suliba, egyből felszaladt az emeletre, én pedig mindent hagytam magam mögött, mert nem akartam, hogy ismét bezárja magát a fürdőbe, mert akkor sohasem indulunk el… Úgyhogy lehurcoltam, majd elkezdtem ráadni a ruhákat. (Természetesen tudtam, hogy az anyukája megölelte reggel, mivel minden reggel megteszi, csak most nem ébredt fel a fiúcska, és ez volt a baj…). Nagy nehezen sikerült elindulni, de kb az egész úton odafelé húztam magam után, mert nem jött volna :S Sajnos muszáj voltam egy kis erőt alkalmazni, a buszra sem akart felszállni, oda is toltam-vontam-húztam, éppen mire volt szükség. A buszon meg előjött, hogy ő márpedig leszáll a következő megállóban, és hazamegy, mert kellenek neki a weggy-jei -.- Persze mondtam neki, hogy ha nem sírt volna, akkor most nála lehetnének, de hát ilyenkor se nem lát, se nem hall, úgyhogy mintha a falnak beszéltem volna. Szerencsére egyből jött a második busz, úgyhogy nem kellett a megállóban jelenetet rendeznünk, de a második buszon is ugyanez folytatódott. Olyanokat mondott nekem, amiket most itt nem osztok meg a nagyérdeművel, de elég csúnya dolgokat, persze nem vettem magamra, mivel tudtam, hogy csak amiatt van, mert abban a tudatban élt, hogy nem ölelte meg az anyukája. Egy örökkévalóságnak tűnt ez a reggel, de valahogyan csak eljutottunk a suliba, ahol én is bementem, és megvártam, míg bemegy az ajtón a kisfiú, majd egyből az ajtó után leült a sarokba, és elkezdett sírni. Az egyik tanítónő odajött, és mondta, hogy nyugodtan menjek, majd ők megoldják ezt. Mivel én meg marha rendes vagyok, ezért délután legalább egy weggy-jét vittem neki, nehogy fesztivál legyen emiatt akkor is. Egyébként suli után megint előjött a jó énje, és teljesen tisztában volt azzal, hogy mit csinált reggel, és mennyi problémát és kellemetlen perceket okozott nekem, mivel kérdezte, hogy kaphat-e édességet. J Racionális a kissrác, csak néha vannak ilyen kitörései.

Ugyanezen a napon történt még, hogy néztünk valami filmet vagy Kiss Ádámot :D, és hát Nóri megszomjazott :P, és kényszerített, hogy igyunk már valamit :D :P, úgyhogy elkezdtük iszogatni a még múlt szombatról ittmaradt maradékokat, sör, bor, ami kell :P :D És neki még a fejébe is szállt egy kicsit :D:D:D A sör :P
A héten nem mondanám, hogy rengeteget futottam, egészen pontosan egyszer mentem el, pont csütörtökön, mert a hét többi napján még vagy nagyon havasak, vagy nagyon jegesek voltak az utak, és csütörtök délután nagyjából ideálisak voltak a körülmények, bár a kisutcákban még elég jegesek voltak az utak, úgyhogy ott lassabban, nagyon odafigyelve kellett futnom. Egyébként ekkor kipróbáltam az újonnan vett felsőmet (legalábbis az egyiket), ami tökéletes, mivel beépített fülhallgató van benne!!!, valamint ilyen rikító sárga színű, tehát tökéletes „láthatósági pulóver”, és nem is fáztam benne.
Utólag elmondva, nagyon jól tettem, hogy csütörtökön elmentem futni, mert csütörtök este ismét esett egy kis hó :P :D, úgyhogy azóta nem voltam még. Hátha holnap jobb idő lesz ismét.
Pénteken napközben semmi extra nem történt, a nagyfiú már délben hazajött, a másik két fiúért normális időben kellett menni, a suli után volt a sulijukban „cake sale”, ahol sütiket lehetett venni, és vettünk is háromfélét mindhárom fiúnak. Este elmentünk a north finchley-i Vue Cinemába, ahol a The Woman in Black című thrillert, horrort néztük meg Nórival. Daniel Radcliffe (alias Harry Potter) volt a film főszereplője, és hát voltak benne ijesztgetős részek, bár egy kicsit több ilyenre számítottunk, mint ami végülis jelen volt a filmben. Amúgy a nézők reakciói voltak már érdekesek :D Mikor volt valami ijesztő, szinte mindenki megijedt, majd 1 másodpercen belül már nevetett :D :P A filmet most este megértettük, miután elolvastuk a wikipediás cikket a filmről, mert nem volt egyértelmű, hogy a fekete ruhás nő miért csinálta azt, amit a filmben. De mostmár tiszta.

Szombaton délután elkísértem Nórit Camden Town-ig, ahonnan ő metróval dél felé, én vissza észak felé vettem az irányt, mert jött hozzám Dominika, és segítettem neki újratelepíteni néhány dolgot a laptopján, mert haldoklott. Amiért segítettem, kaptam KFC-s kaját, és még egy Toffifee-t is :$ Kedves volt tőle. Aznap este akartam menni bulizni, de akivel mentem volna, lemondta még délután, így maradtam itthon, és filmnézéssel ütöttem el az időt. A két legújabb Batman-filmet néztem meg (újra) :D, egyszerűen nem tudom megunni őket.
Ma úgy döntöttem, hogy elmegyek Wood Green-be, és veszek néhány új ruhát, úgyhogy miután felkeltem (délután :D :P) el is mentem, és jópár szatyorral tértem haza. Majd vacsi a családdal, azóta meg lazaság van. Már alig várom a jövő hetet, mert kedden a fiúkért jön az apjuk, és egészen péntekig vele lesznek, és utána pedig hétvége, úgyhogy egész békés hétnek nézünk elébe. J

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése