Az angol oktatási rendszer egyik érdekessége...

Már régóta gondolkoztam rajta, hogy megírom ezt a bejegyzést, de csak most jutottam el oda, hogy meg is valósítsam az elképzelést. Nem is tudom, hogy mi vitt ma rá, hogy megírjam. Lényegtelen.

Angliában, vagyis az Egyesült Királyságban 4 éves korban kezdik el a gyerekek az iskolát. Az első évüket Receptionnek nevezik, ez szerintem magyarra fordítva 0.-nak felel meg. Legalábbis abból kiindulva, hogy a következő év a Year 1, ami az 1. osztály. Szóval a Reception. Mi, külföldi emberek, akik még valamikor elkezdték/elkezdtük tanulni az angolt, az angol ábécét úgy tanultuk, ahogy (gyakorlatilag) kimondják az angolok is a betűket. Ezzel szemben a Receptionben alig van olyan betű, illetve kiejtés, ami ugyanaz lenne, mint a normális angol ábécé kiejtése.

Amennyiben valakinek 4-5 éves „gyerekei vannak” (azért az idézőjel, mert most az au-pairekre gondoltam elsősorban), nem tudom, hogy ugyanezt megfigyelték-e?! Úgy vettem észre, hogy a Reception évben a gyerekek által megtanult ábécé, vagyis annak a kiejtése jobban hajaz a magyar!!! ábécére, mint a később megtanult angolra. Eddigi ittlétem alatt már jópárszor elgondolkodtam ezen, hogy miért van ez így, hogy gyakorlatilag kétszer kell a gyerekeknek megtanulni az ábécét?! Érthetetlen. Az angol oktatási rendszer egyik paradoxonja véleményem szerint ez.

Ábécé	0. év	Normális
A	e	é
B	bö	bí
C	cö	cí
D	dö	dí
E	e	í
F	fö	ef
G	gö	dzsí
H	hö	édzs
I	í	áj
J	jö	dzséj
K	kö	kéj
L	lö	el
M	mö	em
N	nö	en
O	ó	ó
P	pö	pí
Q	ku	kjú
R	rö	ár
S	szö	esz
T	tö	tí
U	á	jú
V	vö	ví
W	dábljú	dábljú
X	iksz	eksz
Y	jö	Váj
Z	zö	Zed

Természetesen nem teljesen így kell mindent kimondani, de hát nem tudok úgy fonetikusan írni, ill így éteren keresztül nem lehet úgy átadni a dolgokat, mint élőben, szóban. Tehát egy kicsit árnyalt a kép, de a nagyjábóli kiejtéseket, és a kiejtések közötti különbséget fel lehet fedezni a táblázatban. Például látható a táblázatban, hogy az ’A’ és az ’E’ betűket a „lányaim” gyakorlatilag ugyanúgy mondják, de mégsem J Én ugyanúgy mondom, mert nem tudok közte különbséget tenni, de ők egy szempillányival máshogy mondják az egyiket és a másikat, talán máshogy kerekítik az ajkukat, vagy nem tudom, ez már nagyon nyelvtani boncolgatásba kezd átmenni :P

Lehet abban a felvetésben is valami, hogy a gyerekek még nem tudják ugyanúgy kiejteni a betűket, mint az idősebbek, ezért van ez a rendszer, hogy először így tanulják meg a kiejtést, később pedig máshogy, ha mondhatom úgy, a „normális módon”.

Nem tudom, más au-pair talákozott-e már ezzel az érdekességgel, hogy szépen fejezzem ki magam :P, de azért kíváncsi lennék a véleményekre.

Egyébiránt most, hogy már csak 3 napom van hátra, gyakorlatilag célegyenesbe érkeztem, elmondhatom, hogy EZEN A HÉTEN MEGYEK HAZA, MAGYARORSZÁGRA, a szokásoknak megfelelően nagyon kijött a honvágy. Minél jobban haza akarok már menni! J Múlt héten még azért nem volt bennem, mert még ott volt a hétvége, de ma már hétfő volt/van, és ez egy ilyen „lelki gátként” funkcionál, mármint a hétvége, hogy még ilyen sok idő van hátra, de ma már ezt mondtam, hogy jippijájé, csütörtökön megyek haza!

Közérdekű információ: mondtam a leendő host anyukámnak, hogy írok blogot, és megkérdeztem, hogy nem bánja-e, hogyha folytatom továbbra is, és azt válaszolta, hogy nyugodtan. Tehát a blog fog tovább menni, noha itt végzek, csak egy pici átalakulás fog végbemenni. A blog nem vész el, csak átalakul! ;)