A döntés

Szombaton a korábban megbeszélteknek megfelelően jött Anita és Bogi Bristolba. Először Anitát vettem fel a vasútállomáson, szokásomhoz híven késve érkeztem :P, aztán visszasétáltunk Broadmeadhez, és a Primark előtt felszedtük Bogit is. Vettünk fánkot a teszkóban, majd a Broadmead felirat alatt szépen meg is ettük (én addig nem is ettem még aznap :P), majd kérésre a Primarkba is betértünk. Utána Anitának megmutattuk a Cabot Circust, és Broadmeadet, aztán szépen eltelt az idő, majd mielőtt indultunk volna vissza a házba, a teszkóban feltankoltunk. J

Nem volt itthon senki, mikor hazaértünk, a család vacsorára volt hivatalos a központba, de még mielőtt elindultunk volna a lányokkal bulizni, hazaértek. Az alapozás nagyszerűen sikerült :D, a lányok – ha szabad így fogalmaznom :P :D – kitettek magukért, mondjuk úgy, hogy én több megfontolásból is egész éjszaka magamnál voltam :P, a többiek so-so. Még a buli előtt, még itthon a két kislány is lejött a szobámba, aztán egy kicsit beszélgettek velünk. Bogi kérdezte is, hogy: „De hogyan tudod őket ÖSSZEkülönböztetni?” :D:D:D Egy másik kihagyhatatlan aranyköpés: Bogi: „Van egy fodrászom, aki csinálja a hajamat.”, Anita: „Magyarul?!” Mindkét lány tudta, hol van :P :D:D:D

A buli nagyon jó volt, a zenei összeállítás most volt az eddigi legjobb amióta a Syndicate-be járok. Alig-alig voltak fostos számok, és még régebbi klasszikus számokat is beraktak. Arról nem írok, hogy a lányok hogyan néztek ki, ez már legyen az ő dolguk :P Szóval jó volt a party, 3.45 körül hagytuk el a helyet.

Másnap, vagyis aznap, vagyis vasárnap reggel 8.00 körül kellett kelni, mert én a 10.30-as Megabusszal mentem Londonba, és még előtte el kellett készülődni. Minden okés volt, én bicajjal mentem a központba, a lányokat pedig ledobtam a buszmegállóba, ahonnan ők busszal indultak a centerbe. Elmagyaráztam nekik, hogy hol kell leszállni, de hát a hangover miatt egy kicsit elnézték, és néhány megállóval hamarabb szálltak le :P Még szerencséjük, hogy észrevettem őket. Majd még leültünk a városháza előtti parkban, majd egy kis idő után én elköszöntem tőlük, és indultam Londonba, hogy találkozzak két esélyes családdal.

Noha az nem kifejezés, hogy álmos voltam, mégis alig tudtam aludni a buszon. Nem tudom, mostmár buszon sem tudok aludni?! Nemcsak repcsin nem?! Hát nem tudom. A forgalom miatt kb 20 perccel később ért be a busz, majd még az Oysterre való feltöltésre is várni kellett jópár percet (több mint 10-et), majd szépen eltube-oztam a Finsbury Parkig, ahol írtam az anyukánakk, hogy ott vagyok, így jöhet értem. Neki 2 gyereke van, egy 7 éves lány és egy 3 éves fiú, egyedülálló szülő. Nyugodt, csendes kis környéken laknak, a gyerekek is rendesnek tűntek, egy-két perc után befogadtak. A kisfiú pont most bárányhimlős, remélem, én már voltam, és nem kaptam el! :P Még egy kis ennivalót is kaptam, majd játszottunk a hátsókertben, közben beszélgettünk. Nagyon rendesnek tűntek. Abban maradtunk, hogy majd beszélünk.

Ezután siettem a Caledonian Rd-ra, ahol a másik hostanyuka-jelölt egy fesztiválon segített az egyik barátjának/ismerősének, ezért csak ott tudtunk találkozni, viszont éppen csak, hogy össze tudtunk futni, mert 5 óra után ment még valahova máshova dolgozni, én meg néhány perccel 5 előtt értem oda. Majd leültünk egy buszmegállóba, és beszéltünk néhány percet. Ő is teljesen rendesnek, közvetlennek tűnt, elmondta, hogy miket ajánl, milyen előnyöket tud nyújtani, majd elmagyarázta, hogy hogyan tudok eljutni a házukig, merthogy mindenképpen szerettem volna legalább egy pillantást vetni rá, mielőtt döntenék. Ehhez a metrózás után még buszoznom is kellett, úgyhogy még egyszer kellett az Oysterre tölteni néhány fontot, hogy biztosan fedezze a rajta levő összeg az utazásaimat. Nem tudom pontosan, hogy mikor értem oda, de olyan fél 7 körül lehetett. A házat is könnyen megtaláltam, mert emlékeztem a pontos címre J Az egyik testvére volt otthon a három fiúval. Nagyon közvetlen volt a csávó, a gyerekek is. Igaz, egy kicsit rendetlen volt a ház, bár biztosan azért, mert nemrég költöztek oda a nagyfiú középsulija miatt, most szeptemberben fogja kezdeni, és közel kell lenni a középsulihoz, hogy bekerülhessen a gyermek. Beszélgettünk elég sokat a testvérrel, közben még befutott egy cserediák, vagy nem tudom, mi a jó szó rá, de végül is az, aki most néhány hétig náluk fog lakni, aztán az ottlétem alatt is lesz ott egész évben egy cserediák. A ház egyébként egy tipikus angol ház, kétszintes, sorház. Majd miután ágyba tette a srácokat, felajánlotta, hogy elvisz a legközelebbi Tube Stationre. Úgy is lett, de pont előttem ment el egy szerelvény, úgyhogy várnom kellett, és a következők, amik jöttek, pont nem jó felé mentek, így egészen 20.42-ig vártam a megfelelőre, ami viszont már nagyon necces volt azt illetően, hogy el fogom-e érni a coach-ot. A fejemben már B-terv gyanánt az is felmerült, hogy valahogy egy későbbi coachra kell majd jegyet vennem az állomáson, de valami csoda folytán elég hamar Embankment-nél termett a Northern Line-os Tube, ahonnan pont át tudtam szállni egy éppen érkező szerelvényre, ami elvitt Victoriáig, igaz onnan ismételten csak futva tudtam elérni a coach-ot. De legalább elértem :P :D 4 perccel a busz indulása előtt értem oda :P Ez már ilyen tradíciónak tekinthető, hogy mindig futok a Coach Stationra, mert mikor Párizsból jöttünk/jöttem haza, akkor is, 2 perccel az indulás előtt értem oda a buszhoz :D De legalább nem kellett ott várnom :P

Hasznos és sikeres volt az utazás, ugyanis a tegnapi nap folyamán eldöntöttem, hogy melyik családhoz megyek. Mindkét család nagyon szimpatikus és barátságos volt, így ha az interneten és telefonon folytatott kommunikáció alapján kellett volna döntenem, határozottan nem tudtam volna állást foglalni, mivel mindkettő ajánlott jó dolgokat, de végül az egyik olyat ajánlott, amit a másik nem tudott, így ez megkönnyítette a döntésemet. Ez jelen esetben a Zone 2-3-ra érvényes Travelcardot jelenti, valamint azt, hogy legalább a mostani visszautamba fizet £100-ot a repjegybe. Az au-pairek tudják, hogy mit jelent, hogy fizetik majd a Travelcardot, mivel Angliában nagyon drága a közlekedés, és így ez egy óriási segítség lesz. Szóval a választásom a 3 fiús családra esett. Jövő hétvégén megyek ismét Londonba (mert már régen voltam :D :P), hogy elvigyek 1 v 2 bőröndöt a nyáron nem igazán szükséges cuccaimmal megpakolva, hogy feleslegesen nem hurcoljam azokat haza majd július 21-én.

Annyira eltelt az idő, hogy már csak 16 nap van hátra a bristoli majd’ egy évemből. Ebben a 16 napban a következő biztos pontok látszanak jelenleg:

-    Bébiszittelés most csütörtökön, és jövő hét pénteken

-    Buli most szombaton és (valszeg) jövő szombaton

-    London jövő hétvégén

-    Harry Potter megnézése moziban :P jövőhétvégén v azután (de még Angliában mindenképpen)