Bye-bye, Bristol!

Pontosan 313 napja, 2010. szeptember 12-én érkeztem Bristolba. Most is tisztán emlékszem arra a napra, emlékszem, az utazás előtti bulin megfáztam, az első néhány nap így taknyosan telt, de ez alatt az idő alatt egy kicsit belerázódtam a ritmusba. Úgy vélem, hogy nagyon szerencsés voltam, hogy ilyen családnál tölthettem el egy évet, mint amilyen az én bristoli hostcsaládom volt. Egy alkalomtól eltekintve végig nagyon korrektek voltak velem, segítettek mindenben, ahogy csak tudtak. Amennyiben kritizáltak, azt építő jelleggel tették, és mivel én amúgy sem vagyok az a mellre szívós típus, így meghallgattam, és megfogadtam ezeket a tanácsokat.

Ez egy 5 gyerekes család. Ez sok. Határozottan sok. Főleg vacsoránál voltak érdekes pillanatok. De egy idő után megszokja az ember. A gyerekekkel nagyon jól kijöttem, főleg a két kislánnyal, mert azért főleg rájuk kellett figyelni, vigyázni, iskolába vinni/iskolából hozni őket. Fontos volt, hogy már az ittartózkodásom elején meg kellett mutatni a gyerekeknek, hogy ki a főnök. Tehát, ha valami nem, az nem. Nem úgy van, hogy nem, aztán 5 perc múlva mondjuk már igen. Ilyen szempontból is jó hostszüleim voltak, mivel elég hasonló a nevelési módszerünk. Természetesen a gyerekek próbálkoztak ezzel-azzal, de keményebb fából faragtak engem, minthogy ilyeneknek bedőljek J Nem most jöttem én le a falvédőről, na!

Mivel 5 gyerek van a családnál, így néha elég kaotikusak voltak az állapotok. Egy idő után persze már ezt is tudtam kezelni, amikor mondjuk délutánonként mind az 5 gyerek itthon volt velem, csak velem egyedül. Azt mondom, hogy becsüljék meg azok az au-pairek, akiknél csak 1 v 2 gyerek van, mert azért ég és föld a különbség egy kiscsalád és egy nagycsalád között. Az elmúlt 2 hónapban jöttem rá erre gyakorlatilag, amikor is a két kisebbik fiú Németországban maradt a nagyszülőknél, így csak 3 gyerek volt itthon, illetve múlt héten csak a két kislány, mert a nagyfiú táborban volt. Összehasonlíthatatlan volt ez az elmúlt néhány hét, illetve az azelőtti körülbelüli 8 hónap. Ebben az utolsó néhány hétben annyira nyugodt volt a légkör a házban, teljesen nyugisan zajlottak a dolgok, nekem sem kellett sietni délutánonként a lányokkal haza, esténként is szépen lassan elpakolgattam vacsi után, de még így is nagyon hamar végeztem. Úgyhogy teljesen más, de teljesen jó volt ez a néhány hét.

A Bristolban töltött 10,5 hónapom alatt sokkal jobban megismertem magamat. Korábban nem is tudtam, hogy ennyire türelmes vagyok, úgyértve, hogy a gyerekek veszekedéseit, esetleg verekedéseit szép szóval, kiegyensúlyozottan beszélve próbáltam megoldani v oldottam meg. Ilyen szempontból sokat fejlődtem itt. Ami a fejlődést illeti, a legfontosabb természetesen az angolom fejlesztése volt, ami, úgy érzem, elég jól ment, ugyanis elértem a célomat, amit idejövetelem előtt kitűztem magam elé, ami a CAE-vizsga letétele volt. És nemcsak az van, hogy a vizsgára készültem, és csak magoltam, hanem minden tekintetben fejlődött az angolom. Pl. mostmár bármilyen filmre nyugodt szívvel beülhetnék a moziba, mert, noha minden szót nem értenék, viszont legalább a 80%-át (és még keveset mondtam szerintem) a szövegnek simán megérteném. Ugyanez van a rádióval és az élő beszéddel is. Beszédben is nagyon sokat fejlődtem. Korábban egymás után már 2-nél több mondat megfogalmazása is legtöbbször nehézségekbe ütközött, viszont ez az évem ebből a szempontból is produktív volt, ugyanis a rejtett tudásom is előjött, ugyanis mostmár nemcsak megértem mondjuk egy szövegben olvasott szavakat, hanem beszédben is gyakorlatilag egyből, szinte ösztönösen tudom használni ezeket. Ha már a fejlődésről írok, meg kell említenem, hogy a konyhában is javultam egy kicsit, ugyanis mostmár egyáltalán nem okoz gondot egy ekkora családra főzni, ha úgy hozza a sors. A konyhában mindemellett az improvizációs képességem is fejlődött, mert volt, hogy a meglévő nem sok anyagból kellett valami vacsorafélét varázsolnom, és persze nem vallottam kudarcot.

Bristol. Imádom!!! Egyszerűen gyönyörű város. Minden megtalálható ebben a városban, amit csak elképzelhet az ember. Az biztos, hogy nagyon fog hiányozni ez a környezet. De mivel nem túl vészesek az árak, így bőven elképzelhető, hogy ellátogatok majd egyszer-kétszer a jövőben is ide.

A bristoli kis au-pair-csapat is nagyon jól összekovácsolódott a hónapok során. Együtt jártunk főleg hétvégén, de hétközben is kávézni, parkba, moziba, bulizni, karaokezni, filmet nézni itt-ott, kirándulni, ezek is nagyon fognak hiányozni innen. A csapatunkból 3-an már hazamentek, és most rajtam a sor, hogy elhagyjam Bristolt. Tudom, hogy lesznek új ismeretségek Londonban is, de azért természetesen Keep in touch!

És nem feledkezhetek meg a magyar au-pair-csapatunkról sem, rólunk már írtam korábban is, egy nagyon segítőkész, összetartó csapat alakult ki itt, Angliában, igaz kb a csapat fele mostanában hazamegy, de a kapcsolat nem szakad meg!

Ez az évem utazás szempontjából is fantasztikus volt. Már főleg tavasszal és nyáron nagyon sok helyre eljutottam, ahol még korábban nem jártam, a teljesség igénye nélkül: Párizs, Cardiff, Oxford, stb. Minden ilyen kalandról megemlékeztem a blogban, úgyhogy aki lelkes olvasóm volt :P, az tájékozódhatott az élményeimről.

Tudom, hogy rajtam kívül senkit sem érdekel, de egy kis statisztika: nagy meglepetésemre minden, ismétlem MINDEN kontinensről megnyitották a blogomat :O A kevésbé várható helyekről (Afrika és Dél-Amerika) is volt/van egy-egy ország, Tunézia és Holland Antillák, ahonnan nem is egyszer volt oldalletöltés. Új-Zélandról mostmár Angi személyében lesz egy hűséges olvasóm ;), az első 5 ország pedig ahogy várható volt szerintem: Magyarország, Egyesült Királyság, Németország, Egyesült Államok, Franciaország.

Bizonyára mindenkinek van bakancslistája, nekem is, bár nem kézzelfogható formában, ugyanis eddig még sosem szántam rá magam :P, hogy leírjam, úgyhogy csak a fejemben létezik. Lényeg a lényeg, erről a bakancslistáról idén sok mindent kihúzhattam, viszont természetesen folyamatosan kerülnek fel rá az újabbnál újabb dolgok, így ez a lista sohasem lesz/lehet üres. J

Természetesen, jó szokásomhoz híven készítettem az elmúlt évemről egy kis montázst, amit videó formájában megnézhettek most!

1 year in Bristol from Tamás Simon on Vimeo.