2011. július 17., vasárnap

Bőröndök leszállítva, visszautazás dátuma kitűzve, repjegy lefoglalva

Eső, eső, eső. Mintha már nem lenne elég belőle -.- Ma reggel, 5.20-as kelésnél az égi áldás hangja fogadott. Nem örültem neki. Egyből úgy tűnt, hogy a B-terv lép életbe, azaz taxival megyek a Coach Stationre, mivel kb 20 percet kellett volna gyalogolnom Southmeadbe, a buszhoz, és hát esőben hogyismondjam, nem az igazi :P, két bőröndöt húzva, egy laptoptáskával az ember vállán. Így kivártam. 6.20 körül úgy tűnt, elállt, így éreztem, most jött el az én időm! Nekivágtam az útnak, „szerencsére” csak felfelé kellett menni -.-, így úgy nézhettem ki, mint egy málhás szamár. Kb 15 perc alatt odaértem a megállóba, és egy nénike ott ült, és egyből megkérdezte, hogy honnan jöttem, mert már jóideje hallotta a bőröndjeim hangját :D

Ezután minden okés volt az utazással, igaz, a bőröndök nem igazán segítették az előrejutást :P, mivel hogyha meg kellett valamiért állni, akkor mindkettő dőlt elfelé, így egymásnak kellett támasztanom őket. Mondjuk a metrós utazás is megért egy misét, mivel nem lépcsőn kellett menni le majd fel, úgyhogy a mai nap egy jó kis edzéssel ért fel, az biztos. Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer próbálja ki, hogy két szépen megpakolt bőröndöt húz és cipel magával mondjuk egy órán át (mondjuk nem ajánlom, mert szar :P :D).

Arnos Grove-on felszedett az anyuka és a tesója, plusz a középső fiú is velük volt, majd irány a házhoz. Beszélgettünk, majd lefoglaltuk a repjegyemet vissza, eszerint „elvesztem a Wizzair-szüzességem” :D, mivel augusztus 11-én este 18.20-kor Budapestről London Lutonra Wizzairrel fogok utazni, ahol majd az anyuka felszed. Úgyhogy ha valaki pont akkor utazna, akkor írjon, üzenjen, vagy akármi, hogyha nem szeretne egyedül utazni J

Ezután azt is megbeszéltük, hogy ilyen medium-size ágyam lesz, azaz nagyobb mint egy egyszemélyes, de egy kicsit kisebb, mint egy franciaágy. Ja, és nyugodtan hívhatok bármikor bárkit, ottaludni is lehet, úgyhogy jöhetnek a látogatók! :D Mivel az egyik fiú szülinapi partyról jött, a másik pedig oda ment, így szóbakerült, hogy mikor van az én szülinapom, mondom augusztus 28-a, és már mondták is, hogy akkor majd tarthatunk egy barbecue-partyt is akár J, de nem muszáj ott maradnom akkor, ha nem akarok, viszont akár hívhatok barátokat, hogy csatlakozzanak akkor. Szóval, van „önként jelentkező”? :D Egyébiránt visszamenetelem után egy hétig lesz rám szüksége, aztán két hétig a fiúk az apukájukkal lesznek valahol (ez még kigondolás alatt van), úgyhogy akkor nyugalom és békesség fog a házra szállni :D

A hektikus időjárás egész nap kitartott, mert mikor eljöttem a háztól, és álltam a buszmegállóban, ismét csak elkezdett szakadni az ég, és mivel a vízelvezetés nem a legjobban volt megoldva, így a buszmegállóban elmenő kocsik szépen kicsapták az út szélén felhalmozódó tócsákat, amiből jutott nekem is bőven manna…

Délután még találkoztam Annával, ő jelenleg még Cheltenhamben au-pairkedik, de nagyon úgy fest, hogy ő is Londonba teszi át a székhelyét, mivel neki ma volt interjúja egy családdal. Victorián futottunk össze, majd a Coach Stationön beszélgettünk néhány percet, amíg volt időnk a busza indulásáig. Ha végülis úgy dönt, hogy Londonba költözik (ami nagyon úgy festett a beszélgetésből J), akkor még viszonylag közel is fogunk egymáshoz lakni, szóval már lesz is (még) egy ismerős Londonban legalább.

Egész jó volt ma a két buszút, mert mindkettőnek kb a felét átaludtam, ami az elmúlt alkalmakkor nem igazán sikerült. De az idő nem enged… Bristolban ismét csak eső várta a buszunkat, tök szerencsém volt a helyi busszal, mert tudtam, hogy az 1-esre várhatnék még több, mint fél órát, ezért elmentem megnézni, hogy a 20-as mikor jön, jön-e egyáltalán, és pont akkor fordult ki az utcára, amikor odaértem a buszmegállóba (jelzem, akkor már ismét szaporán esett az eső), úgyhogy tökéletes volt az időzítése. Azt néztem a hazafeléúton, hogy olyan kis utcákban mennek ezek a buszok, hogy nem hiszem el, komolyan mondom. Kétsávosak ezek az utcák, de hát egy sávban parkoló autók vannak, a másikban pedig a busz alig-alig fér el, úgyhogy minden elismerésem az angol buszsofőröké!

Szóval már csak 3,5 nap Bristolban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése