Sokszor nem a legkönnyebb út a legjobb...

Egy kicsit több, mint egyórája fejeztük be a beszélgetést az apukával a hogyan továbbról. Vagyis az én további sorsomról. Elmondtam neki, hogy én mit szeretnék (légiutas-kísérő lenni, de ahhoz sajnos most még nincs meg az indulótőke, így maradnék még egy évet itt au-pairként), aztán elbeszélgettünk az eddigi ittlétemről, hogy ki-ki mit hogyan lát(ott), mik az erősségeim, a gyengéim, miben fejlődtem, mivel szenvedtem az ittlétem alatt.

Elmondta, hogy az eddig itt töltött 8 hónapom alatt ők (a szülők), mivel nem vagyok a legbeszédesebb fajta, és ugye egy idegen nyelven még nehezebben fejezi ki magát az ember, így többször nem tudták, hogy mi a helyzet, mivel a mindennapi beszélgetések alatt komolyabb témák nem jöttek elő. Ahogy ő mondta, még a 8 hónap alatt nem volt egy igazi, tartalmas beszélgetésünk.

A munkámmal, ami ki lett osztva, meg vannak elégedve, teljesen megy a rutin, a gyerekekkel is nagyon jó viszonyban vagyok, felnéznek rám, tisztelnek, hallgatnak rám (ezeket az apuka mondta, nemcsak én találtam ki), és ezek nagyon fontos tényezők. Tényleg azok. Viszont vannak más dolgok is, amiket figyelembe kell venni.

A második bekezdésben már belekezdtem a kommunikációs helyzetbe. Nem vagyok a legbeszédesebb fajta. Ez tény. Az apuka elmondása szerint a jövőbeli előrejutásom szempontjából (is) dolgoznom kellene az ügyön. Mármint a kommunikáció fejlesztésén. Tudom, ha most felhoznám azt (amit már fentebb írtam is egyszer), hogy dehát idegen nyelven kellene beszélnem többet, az csak kifogásként hatna, így nem is teszem. Azt mondta az apuka, hogy, noha jól megcsináltam/megcsinálom a kiadott munkákat, így, hogy nincs meg a szokásos napi kommunikáción felüli kommunikáció, így nem tudták, hogy mi van velem, és sokáig tartott nekik rájönni, hogy én ilyen vagyok, és nem velük vagy a gyerekekkel, vagy valami mással van bajom. Hát emberek vagyunk. És az emberek különbözőek.

Ezenkívül még arról is szó esett, hogy hogyan nézne ki a CV-mben (CV=önéletrajz), hogy 3 évig au-pairkedtem. 2 év még oké, de 3 év már akár furcsának is tűnhetne. Lehet valaki, aki a CV-met nézi, azt gondolná, hogy itt van ez a jelentkező, 3 évig volt au-pair, mit csinált annyi ideig? Nem volt ötlete, hogy mihez kezdjen az életével? Nem tudta, hogy mihez kezdjen magával, ezért inkább a könnyebb utat választotta? Ezzel szemben valaki viszont akár még vonzónak is találhatná, hogy "3 év au-pairkedés". Ez ennek az embernek azt jelentené, hogy egy barátságos, a gyerekekkel jól bánó személy vagyok, ami néhány állásnál biztosan jól jöhetne.

Azt is megkérdezte, hogy mennyit tudok a légiutas-kísérős munkáról. Ha most kérdezne egy csomó kérdést, tudnék-e mindre válaszolni? Mi B- és esetleg még a C-tervem arra az esetre, hogyha nem sikerülne a légiutas-kísérős meló. Valamint, hogy sokszor nem a legkönnyebb út legjobb. Kihívásokat kell magunk elé állítani. Ha elérünk egy kitűzött célt, akkor nem szabad megállni, hanem újabb elérendő mérföldköveket kell magunk elé kitűzni. Ezzel én is így voltam/vagyok, mivel valaminek mindig lennie kell, amiért élni érdemes. Hol egy vizsga, hol egy nyaralás, hol egy munka, hol egy találkozó, hol csak egy kávézás a barátokkal. Mindegy mi, de nem lehet csak úgy élni a világba. Vagyis lehet, de az nem én stílusom.

Én szerencsésnek tartom magam, amiért ilyen hostapukám van, aki tényleg törődik velem, az én további sorsommal, és építő jellegű tanácsokat nyújt, nem kioktat (nehogy félreértés essék), hanem azt próbálja nézni, hogy hogyan tud segíteni. Most úgy állunk egyébként, hogy meg kell, hogy beszéljék természetesen, hogy akkor hogyan tovább velem itt, vagyis, hogy a kb július 21-ei távozásom után visszatérek-e ide vagy sem. A beszélgetésünk óta gondolkodok, jár-zakatol az agyam, hogy hogyan kellene csinálni, és lehet, hogy megfogadom az apuka tanácsát.

Más téma:

1. Tegnap volt nagymamám 67. születésnapja!!! Innen is kívánok Boldog Születésnapot, Mama!!! xox
2. Ma pedig szüleim 26. házassági évfordulója van/volt, így őket is szeretettel üdvözlöm és még legalább 2-szer ennyi együtt töltött időt Nektek, Anya és Apa!!! :)
3. Párizs, május 27, már csak egy hónap... ;)