A fantasztikusan jó idő hatására szombaton gyalog közelítettem meg az ojjektumot (=Bristol Coach Station). Bűn lett volna buszozni odáig. Mivel elég hamar odaértem az állomásra, így még mentem egy kört Broadmeadben, és teljesen véletlenül belefutottam Maggie-be, Jessicába és Judithba, akik éppen shake-et vásároltam. Váltottunk néhány szót, aztán már mentem vissza a buszhoz.
Az út zökkenőmentes volt, olyannyira, hogy már 20 perccel hamarabb Yeovilban voltunk. Így még ennyi időt várnom kellett Zsuzsira, de végül ő is befutott. Majd egy kis teszkózás következett, aztán irány-surány Templecombe-ba. Kb 30 perc alatt ott is voltunk, de a két település között már ilyen tipikus angol utakon kellett mennünk, tehát szűk út, az út mellett sövény, bokor, vagy alkalomadtán kőfal, esetenként nem is alacsony.
Körbevezetett a házban Zsuzsi, hát mitnemondjak, szép, nagy ház, egy kisebbfajta palota. Mellette van még egy kis cottage is, amit minden héten kiadnak Zsuzsi hostszülei. Szép helyen lakik, az egyszer biztos. Van két kutyájuk, angol családhoz híven bent (és néha kint). Velem elég barátkozósan viselkedtek :P :D
Vasárnapra terveztük, hogy visszamegyünk Yeovilba, illetve Sherborne-ban is megállunk, aztán körbenézünk. Mivel itt, Angliában húsvét első napja, azaz vasárnap az úgymond fő-fő „ünnepnap”, ha szabad ilyet mondani egy sima Egg-hunt után (azaz tojásvadászat a kertben), így nem sok emberrel találkoztunk Yeovil belvárosában. Ez a város, ilyen tipikus angol település, a kis utcáival, a már-már szokásosnak mondható központi sétálórésszel. Illetve kisétáltunk egy ún. piknikterületre is, a város szélére, de hát ha azt mondom, hogy az a terület hagyott némi kívánnivalót maga után, akkor még nagyon-nagyon szofisztikáltan fogalmaztam :P J Volt három faasztal, mellettük 2-2 pad, ebből az egyiknél a szemét elégetve, de a maradék otthagyva -.-, a másik mellett két csöves aludt :P, így a harmadik felelt meg úgy ahogy a kívánalmaknak :D
Egy kis idő eltöltése és néhány falat elfogyasztása után utunk a kijelölt gyalogos- és biciklisúton vezetett tovább. Szép helyeken jártunk, mellettünk jobbra a város széle látszott az épületekkel, míg balkéz felől a táj, néhány dombbal. Ez az, ami nagyon tetszik itt Angliában, hogy rengeteg, de tényleg rengeteg zöld terület van. Most nem akarok hazudni, de Bristol néhány éve valami „Zöld főváros” vagy valami ilyesmi címet kapott meg elsőként a UK-ben. Úgyhogy el lehet képzelni, hogy nincs kevés park és zöld terület Bristolban, és körülötte J
Majd visszatértünk a városközpontba, ahol fagyiztunk és közben leültünk galambokat nézni, illetve később egy kissrácot nézni, aki próbált galambot fogni :D Nem lehet mondani, hogy nem voltunk rendesek, még próbáltunk neki segíteni is, mert a muffinok morzsáját ledobáltuk, de csak majdnem sikerült neki elkapni egy galambot. Viszont annak elég sok tolla kihullott az akció kövekeztében :P :D
Ezután következett Sherborne, amely település Yeovil és Templecombe között helyezkedik el. Sherborne is tipikus angol település, a maga szűk, egyirányú utcáival, a templomjával, és a kicsi boltokkal. Mindkét település szép volt J
Húsvét „tiszteletére” Zsuzsi azért készült egy kicsit J, így volt húúúús az asztalon, ill. hidegtál, egy kis süti is maradt, úgyhogy tisztára olyan érzés volt, mintha otthon húsvétoznánk, csak mindkettőnknek 1-nél megállt a számláló :P Tegnap este átnéztem, hogy milyen film(ek) van(nak) a laptopon, és tök véletlenül megtaláltam a Black Swant, amit még egyikünk sem látott, de már meg akartuk nézni, így meg is volt a program. Hú, hát Natalie Portman egyértelműen megérdemelte az Oscar-díjat, amit ebben a filmben nyújtott, az egyszerűen nagyszerű. Aztán még mielőtt elaludtam volna, költöttem egy versecskét húsvét alkalmából :P, amit ma prezentáltam is a locsolkodás előtt :D És meg is kaptam érte a jól megérdemelt jutalmat, a Piros Tojást J Köszi mindent, Zsuzsi! ;) J
Ma visszaérve Bristolba egy kis fánk ebédre, majd bicajjal vissza a központba, ahol a szokásos csapattal összefutottam, azaz Mariával, Anikával és Maggie-vel, és vittem már Anikának a még 2 hete itthagyott dobozát, valamint angol tankönyvet és egy dvd-t. Majd eldöntöttük, hogy megnézzük koraeste a Fast 5-ot, azaz a Halálos Iramban 5. Részét. Azt kell mondanom, hogy nem bántam meg, hogy beültem erre a filmre, egész jó lett!
Nagyon rendes volt a családom, mert még rám is gondoltak húsvét alkalmából, ugyanis kaptam egy szép nagy Cadbury-s csokitojást!!! Hát nem oltári rendesek?! J
Amiről még nem ejtettem szót, mert még elég friss az elhatározás: steward, flight attendant vagy ha jobban tetszik, légiutaskísérő szeretnék lenni. Most erre nagyon ráálltam, holnap el is megyek egy munkaközvetítőbe, vagy munkaügyi központba, hogy mit kellene ehhez megcsinálnom (ha kellene valamit), vagy mi szükséges hozzá.
És íme a vers, amit költöttem :)
Angliában rekedt húsvéti, hazafias lelkünk
arra sarkallt minket, hogy e napon összegyűljünk.
arra sarkallt minket, hogy e napon összegyűljünk.
Messziföldről messziföldre locsolkodni jöttem,
utam egyetlen célja, hogy e virágszálat megöntözzem.
Tudom, hogy kölni nélkül nem könnyű locsolkodni,
így nincs más hátra, mint Kellemes Húsvétot Kívánni!
De azért mégis: szabad-é locsolni? :) :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése