Royal Wedding, majd Street Party

2011. április 29. Royal Wedding, azaz Vilmos herceg és Kate Middleton esküvője. Az angolok, egész pontosan a britek már jóideje erre vártak, erre készültek, a héten egyre több Will&Kate-es ereklyét lehetett látni mindenhol, és végül el is érkezett a nap!

Az esküvőre a Westminster Apátságban került sor, a BBC-n minden fontosabb személy megérkezését az apátságba figyelemmel követhettük, majd végül a királyi család minden tagja, legvégül pedig az menyasszony és az édesapja is megérkezett a menyegző helyszínére. Londonban a rendre 5000 kivezényelt rendfenntartó vigyázott. Maga a ceremónia nagyjából 11 óra körül vette kezdetét, miután a menyasszony és az édesapja megérkeztek az apátságba. Nem mondom, hogy Vilmos rosszul választott, Kate nagyon szép nő! J Mondjuk ha megengedtek annyi személyes véleményt, akkor elmondom, hogy elég távolságtartónak tűnt a fiatal pár a lagzin. Nyilván ebbe az is belejátszott, hogy a királyi családról beszélhetünk mostmár, és nekik követniük kell azért egy bizonyos viselkedési formulát, nem lehet elengedniük nagyon magukat :P Jó, mondjuk biztos az is belejátszott, hogy azért tisztában voltak azzal, hogy a világ nagyobbik része így v úgy, de figyelemmel követte az esküvőjüket, és nem akartak nagyon nem is tudom milyennek látszani :D :P

Szépen, hibamentesen lezajlott az esküvő, majd visszament mindenki a Buckingham Palotába, a királyi család és a Middleton-család tagjai hintókon, a többi vendég kisbuszokkal, majd néhány perces várakozás után az ifjú pár (és a közeli családtagok) kijöttek a Buckingham Palota erkélyére, és megejtették az első hivatalos csókot (majd néhány perc elteltével a másodikat is :P) És ezt követően néhány perccel mi már mentünk is a Street Partynkra, amit a Southdown Rd sík terepén tartottunk, azaz nem előttünk, mivel mi a domb tetején lakunk :D

Szóval a Street Party. Hát láttam „egy-két” új arcot, kb akiket még soha azelőtt nem láttam :P Volt „egy” jó hosszú asztal, tele kajával, ilyen svédasztal jelleggel, tehát mindenki azt és annyit vett, amennyit nem szégyellt. Ettem (majd ittam bőséggel), közben próbáltam már beolvadni, így beszélgettem néhány emberkével is. Kísérletet végeztem, mivel az eddig még nem látott emberektől, akikkel beszélgettem, megkérdeztem, hogy szerintük honnan jöttem? :D Hát születtek érdekes válaszok, az egyszer biztos :P Voltam bolgár (kétszer), román, osztrák, cseh, olasz (?!, bár erre a véleményre nem adunk, mert a csávó csak viccből mondta :D), sőt még libanoni is!!! (igaz, aki ezt mondta, már nem volt egészen józan :D) Jó volt ez a party, volt minden. Először a lányoknak egy kisebbfajta ruhabemutató, ahol a három legszebb kapott édességet J, majd végtelen zabálá…, akarommondani, evés vette kezdetét :P Minden volt az aszztalakon, ami szemszájnak ingere, úgyhogy nem kell félteni, nem haltam éhen. Sőt!!! Én jó magyar szokáshoz híven -.- jóval többet ettem, mint amennyit kellett volna, ennek köszönhetően szépen meg is fájdult a gyomrom. Közben még volt kötélhúzás is J, majd egy kis tombola, majd én hazafelé vettem az irányt, mert már nagyon fájt a hasam, és elkezdődött a szenvedésem itthon :D Szóval hazajöttem, ez volt kb 5.15-kor, aztán szószerint bedőltem az ágyba, és félholtan feküdtem (=szenvedtem :P) kb 1,5-2 órát, aztán felmentem csináltam egy kamilla-teát, közben megtudtam, hogy a család megy az egyik szomszédhoz vacsorázni, amit nagyon nem is bántam. Én vissza az ágyba, és ezután azt vettem észre, hogy 8.50 van, és sötét :D Tehát aludtam egy kicsikét :P Az alvás biztos, hogy jót tett egy kicsit, mert annyira már nem érzem a hasfájást J

Összességében jól telt ez a nap, jó volt minden!!!

Going home!!!!

Július 21!!! Vagyis már át fog nyúlni 22-ébe az érkezésem, de kit érdekel!!! 23.45-kor touchdown-olok Ferihegyen. Már le is van foglalva a jegy, muszáj is volt, mert már csak 1 hely volt £78-ért arra a járatra, úgyhogy gyorsan kellett cselekedni J Ez azt jelenti, hogy 84 napom van még Bristolban, vagyis inkább bristoli székhellyel :P, mivel közben azért lesz még egy-két :D utazás is J

Azért mennyivel más így hallgatni Daughtry – Home című számát, mint egy kicsit letörtebben, mint tegnap este! :D Teljesen más megvilágításban vannak most a dolgok, teljesen felvagyok dobva!

Egyébiránt a foglalás előtt megint leültünk az apukával beszélni, először még csak jövőhét szombatról kérdeztem, mert mint Esztertől megtudtam, május 7-én Bristol Clifton városrészében, elég közel a városközponthoz lesz egy Magyar Est, amire Eszti is bejönne Bristolba, és itt aludna, ha szabad. Persze, szabad, és még én is szabad leszek, tehát nem kell akkor bébisintérkednem :D Ezután elmondtam az apukának, hogy beszéltem néhány emberrel, és úgy döntöttem, hogy mégsem maradok itt, náluk, még ha úgy döntenének, sem, hanem amint vége a gyerekeknek a sulinak, én is repülök J Ez pedig július 21-ével fog eljönni. Majd már csak egy fuvar fog kelleni aznap estére/éjszakára, mert két nagy bőrönddel + laptoptáskával fogok utazni, meg amúgy is éjfél körül fogok odaérni :P

Amúgy ismételten adott tanácsokat, most néhány elég érdekes, és még akár megfontolandó munkaötletet is felvázolt, bár ezek nem tudom mennyire működhetnének mondjuk Magyarországon, de majd meglátjuk. Illetve azt is elmondta, hogy ha a helyemben lenne, akkor sürgősen letenné a jogosítványt, mert azért az is egy mérföldkő az ember életében, amin túl kell lenni, és ha a későbbiekben nem lesz jogsim, amikor kéne, akkor elég érdekesen jönne ki a helyzet. Úgyhogy ez is tervbe van most véve.

Így, július 21-én 198 nap után fogom újra a magyar anyaföldet taposni J

Sokszor nem a legkönnyebb út a legjobb...

Egy kicsit több, mint egyórája fejeztük be a beszélgetést az apukával a hogyan továbbról. Vagyis az én további sorsomról. Elmondtam neki, hogy én mit szeretnék (légiutas-kísérő lenni, de ahhoz sajnos most még nincs meg az indulótőke, így maradnék még egy évet itt au-pairként), aztán elbeszélgettünk az eddigi ittlétemről, hogy ki-ki mit hogyan lát(ott), mik az erősségeim, a gyengéim, miben fejlődtem, mivel szenvedtem az ittlétem alatt.

Elmondta, hogy az eddig itt töltött 8 hónapom alatt ők (a szülők), mivel nem vagyok a legbeszédesebb fajta, és ugye egy idegen nyelven még nehezebben fejezi ki magát az ember, így többször nem tudták, hogy mi a helyzet, mivel a mindennapi beszélgetések alatt komolyabb témák nem jöttek elő. Ahogy ő mondta, még a 8 hónap alatt nem volt egy igazi, tartalmas beszélgetésünk.

A munkámmal, ami ki lett osztva, meg vannak elégedve, teljesen megy a rutin, a gyerekekkel is nagyon jó viszonyban vagyok, felnéznek rám, tisztelnek, hallgatnak rám (ezeket az apuka mondta, nemcsak én találtam ki), és ezek nagyon fontos tényezők. Tényleg azok. Viszont vannak más dolgok is, amiket figyelembe kell venni.

A második bekezdésben már belekezdtem a kommunikációs helyzetbe. Nem vagyok a legbeszédesebb fajta. Ez tény. Az apuka elmondása szerint a jövőbeli előrejutásom szempontjából (is) dolgoznom kellene az ügyön. Mármint a kommunikáció fejlesztésén. Tudom, ha most felhoznám azt (amit már fentebb írtam is egyszer), hogy dehát idegen nyelven kellene beszélnem többet, az csak kifogásként hatna, így nem is teszem. Azt mondta az apuka, hogy, noha jól megcsináltam/megcsinálom a kiadott munkákat, így, hogy nincs meg a szokásos napi kommunikáción felüli kommunikáció, így nem tudták, hogy mi van velem, és sokáig tartott nekik rájönni, hogy én ilyen vagyok, és nem velük vagy a gyerekekkel, vagy valami mással van bajom. Hát emberek vagyunk. És az emberek különbözőek.

Ezenkívül még arról is szó esett, hogy hogyan nézne ki a CV-mben (CV=önéletrajz), hogy 3 évig au-pairkedtem. 2 év még oké, de 3 év már akár furcsának is tűnhetne. Lehet valaki, aki a CV-met nézi, azt gondolná, hogy itt van ez a jelentkező, 3 évig volt au-pair, mit csinált annyi ideig? Nem volt ötlete, hogy mihez kezdjen az életével? Nem tudta, hogy mihez kezdjen magával, ezért inkább a könnyebb utat választotta? Ezzel szemben valaki viszont akár még vonzónak is találhatná, hogy "3 év au-pairkedés". Ez ennek az embernek azt jelentené, hogy egy barátságos, a gyerekekkel jól bánó személy vagyok, ami néhány állásnál biztosan jól jöhetne.

Azt is megkérdezte, hogy mennyit tudok a légiutas-kísérős munkáról. Ha most kérdezne egy csomó kérdést, tudnék-e mindre válaszolni? Mi B- és esetleg még a C-tervem arra az esetre, hogyha nem sikerülne a légiutas-kísérős meló. Valamint, hogy sokszor nem a legkönnyebb út legjobb. Kihívásokat kell magunk elé állítani. Ha elérünk egy kitűzött célt, akkor nem szabad megállni, hanem újabb elérendő mérföldköveket kell magunk elé kitűzni. Ezzel én is így voltam/vagyok, mivel valaminek mindig lennie kell, amiért élni érdemes. Hol egy vizsga, hol egy nyaralás, hol egy munka, hol egy találkozó, hol csak egy kávézás a barátokkal. Mindegy mi, de nem lehet csak úgy élni a világba. Vagyis lehet, de az nem én stílusom.

Én szerencsésnek tartom magam, amiért ilyen hostapukám van, aki tényleg törődik velem, az én további sorsommal, és építő jellegű tanácsokat nyújt, nem kioktat (nehogy félreértés essék), hanem azt próbálja nézni, hogy hogyan tud segíteni. Most úgy állunk egyébként, hogy meg kell, hogy beszéljék természetesen, hogy akkor hogyan tovább velem itt, vagyis, hogy a kb július 21-ei távozásom után visszatérek-e ide vagy sem. A beszélgetésünk óta gondolkodok, jár-zakatol az agyam, hogy hogyan kellene csinálni, és lehet, hogy megfogadom az apuka tanácsát.

Más téma:

1. Tegnap volt nagymamám 67. születésnapja!!! Innen is kívánok Boldog Születésnapot, Mama!!! xox
2. Ma pedig szüleim 26. házassági évfordulója van/volt, így őket is szeretettel üdvözlöm és még legalább 2-szer ennyi együtt töltött időt Nektek, Anya és Apa!!! :)
3. Párizs, május 27, már csak egy hónap... ;)

Utólag is Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!!!

A fantasztikusan jó idő hatására szombaton gyalog közelítettem meg az ojjektumot (=Bristol Coach Station). Bűn lett volna buszozni odáig. Mivel elég hamar odaértem az állomásra, így még mentem egy kört Broadmeadben, és teljesen véletlenül belefutottam Maggie-be, Jessicába és Judithba, akik éppen shake-et vásároltam. Váltottunk néhány szót, aztán már mentem vissza a buszhoz.

Az út zökkenőmentes volt, olyannyira, hogy már 20 perccel hamarabb Yeovilban voltunk. Így még ennyi időt  várnom kellett Zsuzsira, de végül ő is befutott. Majd egy kis teszkózás következett, aztán irány-surány Templecombe-ba. Kb 30 perc alatt ott is voltunk, de a két település között már ilyen tipikus angol utakon kellett mennünk, tehát szűk út, az út mellett sövény, bokor, vagy alkalomadtán kőfal, esetenként nem is alacsony.

Körbevezetett a házban Zsuzsi, hát mitnemondjak, szép, nagy ház, egy kisebbfajta palota. Mellette van még egy kis cottage is, amit minden héten kiadnak Zsuzsi hostszülei. Szép helyen lakik, az egyszer biztos. Van két kutyájuk, angol családhoz híven bent (és néha kint). Velem elég barátkozósan viselkedtek :P :D

Vasárnapra terveztük, hogy visszamegyünk Yeovilba, illetve Sherborne-ban is megállunk, aztán körbenézünk. Mivel itt, Angliában húsvét első napja, azaz vasárnap az úgymond fő-fő „ünnepnap”, ha szabad ilyet mondani egy sima Egg-hunt után (azaz tojásvadászat a kertben), így nem sok emberrel találkoztunk Yeovil belvárosában. Ez a város, ilyen tipikus angol település, a kis utcáival, a már-már szokásosnak mondható központi sétálórésszel. Illetve kisétáltunk egy ún. piknikterületre is, a város szélére, de hát ha azt mondom, hogy az a terület hagyott némi kívánnivalót maga után, akkor még nagyon-nagyon szofisztikáltan fogalmaztam :P J Volt három faasztal, mellettük 2-2 pad, ebből az egyiknél a szemét elégetve, de a maradék otthagyva -.-, a másik mellett két csöves aludt :P, így a harmadik felelt meg úgy ahogy a kívánalmaknak :D

Egy kis idő eltöltése és néhány falat elfogyasztása után utunk a kijelölt gyalogos- és biciklisúton vezetett tovább. Szép helyeken jártunk, mellettünk jobbra a város széle látszott az épületekkel, míg balkéz felől a táj, néhány dombbal. Ez az, ami nagyon tetszik itt Angliában, hogy rengeteg, de tényleg rengeteg zöld terület van. Most nem akarok hazudni, de Bristol néhány éve valami „Zöld főváros” vagy valami ilyesmi címet kapott meg elsőként a UK-ben. Úgyhogy el lehet képzelni, hogy nincs kevés park és zöld terület Bristolban, és körülötte J

Majd visszatértünk a városközpontba, ahol fagyiztunk és közben leültünk galambokat nézni, illetve később egy kissrácot nézni, aki próbált galambot fogni :D Nem lehet mondani, hogy nem voltunk rendesek, még próbáltunk neki segíteni is, mert a muffinok morzsáját ledobáltuk, de csak majdnem sikerült neki elkapni egy galambot. Viszont annak elég sok tolla kihullott az akció kövekeztében :P :D

Ezután következett Sherborne, amely település Yeovil és Templecombe között helyezkedik el. Sherborne is tipikus angol település, a maga szűk, egyirányú utcáival, a templomjával, és a kicsi boltokkal.  Mindkét település szép volt J

Húsvét „tiszteletére” Zsuzsi azért készült egy kicsit J, így volt húúúús az asztalon, ill. hidegtál, egy kis süti is maradt, úgyhogy tisztára olyan érzés volt, mintha otthon húsvétoznánk, csak mindkettőnknek 1-nél megállt a számláló :P Tegnap este átnéztem, hogy milyen film(ek) van(nak) a laptopon, és tök véletlenül megtaláltam a Black Swant, amit még egyikünk sem látott, de már meg akartuk nézni, így meg is volt a program. Hú, hát Natalie Portman egyértelműen megérdemelte az Oscar-díjat, amit ebben a filmben nyújtott, az egyszerűen nagyszerű. Aztán még mielőtt elaludtam volna, költöttem egy versecskét húsvét alkalmából :P, amit ma prezentáltam is a locsolkodás előtt :D És meg is kaptam érte a jól megérdemelt jutalmat, a Piros Tojást J Köszi mindent, Zsuzsi! ;) J

Ma visszaérve Bristolba egy kis fánk ebédre, majd bicajjal vissza a központba, ahol a szokásos csapattal összefutottam, azaz Mariával, Anikával és Maggie-vel, és vittem már Anikának a még 2 hete itthagyott dobozát, valamint angol tankönyvet és egy dvd-t. Majd eldöntöttük, hogy megnézzük koraeste a Fast 5-ot, azaz a Halálos Iramban 5. Részét. Azt kell mondanom, hogy nem bántam meg, hogy beültem erre a filmre, egész jó lett!

Nagyon rendes volt a családom, mert még rám is gondoltak húsvét alkalmából, ugyanis kaptam egy szép nagy Cadbury-s csokitojást!!! Hát nem oltári rendesek?! J

Amiről még nem ejtettem szót, mert még elég friss az elhatározás: steward, flight attendant vagy ha jobban tetszik, légiutaskísérő szeretnék lenni. Most erre nagyon ráálltam, holnap el is megyek egy munkaközvetítőbe, vagy munkaügyi központba, hogy mit kellene ehhez megcsinálnom (ha kellene valamit), vagy mi szükséges hozzá.

És íme a vers, amit költöttem :)

Angliában rekedt húsvéti, hazafias lelkünk
arra sarkallt minket, hogy e napon összegyűljünk.

Messziföldről messziföldre locsolkodni jöttem,

utam egyetlen célja, hogy e virágszálat megöntözzem.

Tudom, hogy kölni nélkül nem könnyű locsolkodni,

így nincs más hátra, mint Kellemes Húsvétot Kívánni!

De azért mégis: szabad-é locsolni? :) :P

London, Baby - videó, 2. rész :)

Íme a második londonos videó:

London, Baby - 2. rész from Tamás Simon on Vimeo.

A vakációs hét

Múlt vasárnap délután hazaért a hostcsaládom. Az elmesélésük alapján jól telt a nyaralásuk Tunéziában. Hétfőn én voltam egyedül itthon a lányokkal, a fiúk mentek egész napos foglalkozásra, foci, úszás és tenisz volt soron. Ez könnyebbség volt nekem, mert kb mikor itthon vannak, és bent, a házban vannak, akkor nincs nyugalom, valahogy nem tudnak egymás mellett békében meglenni. Természetesen reggel is volt egy kis balhé a Wii miatt, amit egy gyors kikapcsolással eszközöltünk.

A nap gyorsan eltelt, nagyon szép időnk volt már akkor is, és azóta is mindennap egyre melegebb az idő :)

Kedden bementem már a központba, mert néhány dolog már kifogyóban volt, így feltöltöttem a készleteket :P, közben az anyuka a gyerekekkel elment a közeli parkba, majd a lányokat elvitte úszásra a szokásos módon.

Szerdán ismét csak én voltam a lányokkal, igaz, még előző délután úgy volt, hogy a fiúk is itthon lesznek, mert törölték a foglalkozást, ahol hétfőn voltak, de kedd este az anyuka gyorsan még tudott nekik foglalni egy másik helyen focit és úszást. Az aznap reggel is a már-már szokásosnak mondható vitával indult, majd bicajjal elhagyták a bázist, adtam enni a lányoknak, közben megtudtam, hogy sikerült a nyelvvizsga :D, majd építgettünk különböző játékokat a kislányokkal. Majd ebéd, felmosás, és mentünk a Canford Parkba, mert ismételten nagyszerű volt az idő. Ott beszédbe elegyedtem az egyik szomszéd anyukával, akivel korábban, emlékeim szerint, még nem találkoztam, és néhány kérdés után megkérdezte, hogy honnan jöttem, mert az akcentusomból nem tudott rájönni, hogy vajon orosz, lengyel, ukrán, vagy milyen nemzetiségű vagyok... Ennyire "durva" akcentusa lenne a magyaroknak? Szerdán ez az anyuka, múlt szombaton pedig a MAGYAR buszsofőr?! Érdekes, mindenesetre :P

Szerda és csütörtök este egyébként a családom a hátsókertben, sátorban aludt :) a jó időre való tekintettel. Én csütörtökön találkoztam egy néhány hete érkezett francia au-pair-csajjal, aki a Westbury Park mellett lakik, tehát elég közel az én lakhelyemhez. Először a parkban beszélgettünk, majd áttettük székhelyünket a Henleaze-ben található Costa Coffee-ba. Mint ahogy az au-pairek többsége, ő is rendesnek tűnik. Eközben az anyuka a gyerekekkel a Noah's Ark Zoo Farmra ment el koradélután, és majd csak 6 óra tájékán jöttek haza.

A vacsora után volt egy beszélgetésem az apukával. Vagyis inkább ő beszélt, a tapasztalait, tanácsait mondta el, illetve kérdezte, hogy akkor most a nyelvvizsga sikere után hogyan tovább. És ez egy nagyon jó kérdés jelenleg. Záros határidőn belül ki kellene találni, hogy mihez kezdjek ezután, mivel mindjárt nyár és végzek itt. Kb 3 hónap.

Illetve még a (tegnapi) nap krónikájához tartozik, hogy még szerdán beszéltem Zsuzsival, ő most Templecombe-ban au-pair, korábban Cheddarban volt, és mondta, hogy egyedül lesz húsvétkor, és hogyha gondolom, akkor akár találkozhatnánk is valahol. Én meg nézegettem a lehetőségeket, hogy mégis hogyan lehetne oda eljutni, és végülis szombaton fogok menni Coach-csal Yeovil-ba, oda bejön elém kocsival Zsuzsi, majd hétfőn délelőtt indulok vissza Bristolba. Az anyukát tegnap kora délután kérdeztem meg, majd lefoglaltam neten a jegyet, elküldtem az apukának, aki még a munkahelyén kinyomtatta nekem. Az érdekes az egészben, hogy vacsoránál derült ki, hogy vasárnap délután/este bébiszittelnem kellett volna, mert a szülők mennek a Colston Hall-ba koncertre :P, de az anyuka elfelejtette mondani nekem, én meg már lefoglaltam a jegyeket...

Úgyhogy így telt a szünet második hete, amikor is már ténylegesen itthon volt a kiscsaládom :D

Múlt hétvége: Bath, Stonehenge, buli, Bristol

És akkor "már" el is érkeztünk a szombati naphoz, amikor is Bath és Stonehenge volt tervbe véve. Reggel időben felkeltünk, mivel Forma 1 időmérő volt :D :P hajnali 7-kor -.-, majd már nem is tudom mikor, de valami 10 óra után elindultunk a vonatállomásra, majd onnan Bath-ba. Még Bristolban, az 1-es buszon MAGYAR volt a sofőr. És honnan tudtuk meg?! Mondom: "3 First day tickets, please?", erre kérdezi: "Where are you from?", mondom: "From Hungary", erre ő: "lehetett hallani az akcentusomon" WTF. :D Ja, és még spórolt nekünk 50 pence-et is, mivel kettőnknek családi napijegyet adott :P

Mivel maga a város nem annyira nagy, elég hamar megnéztük a nevezetességeket, igaz, csak a Bath Abbey-ba mentünk be, bár nem is igen volt sok időnk, mivel 2-kor indult a buszunk Stonehenge-be. Igaz, pont még a busz indulása előtt kb 20 perccel, már úton a busz felé, belefutottunk egy ilyen bűvész-előadóművészbe, aki szórakoztatta a jónépet, és az egyik mutatványába még pont Balázst is kiválasztotta, de már sajnos nem volt időnk megvárni a végét, úgyhogy le kellett lépnünk a műsor közben, hogy elérjük a buszt :P

Ja, és hogy a sorozat ne szakadjon meg, Bath-ban is véletlenül összefutottunk magyarokkal, ugyanis pont ültünk, és csemegéztünk, valamint néztünk egy sirályt, amint éppen egy táskából próbálta a kaját kiszabadítani, és egy csávó mellettünk hirtelen magyarul kezdett el beszélni :P

A Scarper Tours szolgáltatását vettük igénybe; ez egy 3 órás túra, kb 1-1 óra az út Stonehenge-be, majd vissza Bath-ba, és így nagyjából 1 órát tölthettünk el a kövek csodálásával. Egy ilyen kb 25-30 fős Mercedes-kisbusszal utaztunk, és a sofőrünk egyben a túravezető is volt, tehát mindig mondta, hogy éppen mi mellett haladunk el és merre kell nézni :) Amúgy Bathból kifelé jövet jöttem/jöttünk rá, hogy még elég olcsón megúsztam a bristoli dombokkal, mert Bath nagyon durván hegyes. Ha ott próbálnék meg bicajjal felmenni, hát konkrétan beszarnék mire feljutnék a hegyre, olyan hosszúak és annyira meredekek az emelkedők. Na, ennyi kitérő után vissza az úthoz.

Stonehenge-ről meg inkább a képek beszéljenek:

Itt összefutottunk Évával, Mártival és Zsuzsával, akikkel már korábban lebeszéltük, hogy ezen a hétvégén találkozunk, előbb Stonehenge-nél, majd eljönnek Bristolba, aztán este egy kis buli, másnap meg városnézés.

A buli ismét Hanky Panky volt ;), vagyis Syndicate. Megint jó volt a felhozatal. 4-kor zár a hely, mi olyan 3.50 körül távoztunk, de olyan jól sikerült, hogy pont lekéstük a 4-kor induló éjjeli járatot, így kénytelenek voltunk várni 1 órát vasárnap hajnalban. Nem mondom, hogy nászéjszakai volt a "forróság" :D, viszont nem fáztam meg. Annak ellenére sem, hogy felül csak póló volt rajtam.

Amúgy mostanában azt figyeltem meg, hogy angollá váltam, vagyis britté. Már ami az időjárás elviselését illeti, mert Londonban is térdnadrág/póló/vékony hosszúfelső kombóban bírtam ki az (elég hideg) estét.

Mivel vasárnap reggel 8-tól Forma 1 volt, így a fél 6-os hazaérkezésünk "örömére" nem feküdtem le, mert biztos, hogy nem ébredtem volna fel időben a futamra. Addig inkább majdnem befejeztem a Friday Night Lights első évadját (amit azóta már befejeztem :P). Aztán jött a futam, ami végre izgalmas volt, nem aludtam el közben :D, ami nagy szó, mert nem voltam annyira a topon, az biztos :P

Aztán mindenkit felébresztettem, reggeli, egy kis összepakolás, majd indultunk a városba várostnézni. Körbevezettem a lányokat, meg még mi is tartottunk egy utolsó városnézést a fiúkkal, illetve keretbe zártuk az ittlétüket, ugyanis április 8-án este, a megérkezésük után a Bella Pizzába ültünk be enni, és múlt vasárnap is ott tudtuk le aznapra a kajálást. Ezután meg hazagyalogoltunk, hogy lemérjük, mennyi idő kell, hogy úgy induljunk majd másnap reggel, mivel úgy beszéltük meg, hogy nem akarunk taxira költeni, ezért gyalog tesszük meg az utat a Coach Station-ig.

Hétfő reggel nagyjából időben (olyan 4.45 körül) elindultunk, igaz útközben jöttünk rá, hogy Balázs elemeit a töltőn hagytuk :P, így még tiszta szerencse volt, hogy bicajjal voltam, így hazaugrottam gyorsan, majd a Whiteladies Road-on értem utol őket. Rendben hazaértek a fiúk.

Így teltek el tehát Balázs és Máté Egyesült Királyságban töltött napjai. (A londonos videó második része készülőben és úton van, szombatig érkezni fog.)

London, Baby - videó, 1. rész :)

A várva várt, és beígért londonos videó megérkezett. Legalábbis az első része :P, mivel a Vimeóra hetente csak max 500 megát lehet feltöleni, és már ez a rész is közelített afelé, úgyhogy ketté kellett szednem a videót :P A második rész szombat tájékán érkezik ;)

London, Baby - 1. rész from Tamás Simon on Vimeo.

CAE-eredmény

67%, azaz csont nélkül ÁTMENTEM!!! Yeeeaaaahhh!!! És mind az 5 (Speaking, Listening, Use of English, Writing és Reading) rész 60% fölöttre sikerült! El se hiszem :D

2011. 04. 15. Weston-super-Mare

Folytatom kalandjaink elmesélését :) Szóval csütörtökön Cardiff volt terítéken, péntekre pedig megbeszéltük, hogy leugrunk már a tengerpartra, azaz Weston-super-Mare városába. Ez a város Bristoltól 22 mérföldre (kb 35 km-re) található a Bristol-csatorna partján, ami az Atlanti-óceánba ömlik. Szóval ez volt a cél péntek délután.

Délelőtt "bemelegítés" gyanánt még egy kis víí-tenisz ment :P :D, aztán összeszedtük magunkat, és pont úgy sikerült beérni az 1-es busszal a Coach Station-re, hogy már szállhattunk is fel a Westonba menő buszra. Mi a tökéletes időzítés, ha nem ez?! :) Mellesleg, ez a 22 mérföldes út majdnem 1 óráig tartott...

Ahhoz képest, hogy elég közel van ez a város Bristolhoz, én ezelőtt még nem voltam ott, mivel hideg és rossz időben nem igazán szeretek kirándulni. De most, áprilisban már egy kicsit jobb idő volt, úgyhogy ki kellett használni. Na mondjuk pont nem aznap volt olyan jó idő, mint amikor mentünk, de sebaj :P

Leszálltunk a buszról az utolsó megállójában, aztán elindultunk keresni egy térképet. Gyorsan találtunk is, és belőttük, hogy hol vagyunk, és hogy hogyan juthatunk el a parthoz. Egyáltalán nem volt messze, kb 5 percet kellett gyalogolnunk. Ekkor a tenger még eléggé vissza volt húzódva (hú, de szépen fogalmaztam meg, nem?! :D), mivel még nem jött a dagály. Így felmentünk a Grand Pier-re, ahol elkészültek az ilyenkor szokásos képek, majd bementünk a Pier belsejébe, ahol csomó ilyen különféle játék volt. Hát, mi a már jól megszokott pénzesekhez mentünk :P, de csak az eü-kitérő után :D Azzal, amelyikkel mi játszottunk, 2 pence-eseket kellett dobálni; a célunk az volt, hogy megszabaduljunk a sok nálunk lévő 2 pence-esektől. Jelentem, sikerrel jártunk :D

De itt meg kell emlékeznem a majdnem elvesztett fényképezőgépemről :P Történt, hogy én bementem a már említett eü-kitérőre, és ekkor odaadtam a gépemet Máténak. Miután kijöttem a wc-ről, ő visszaadta nekem, majd mentünk elveszíteni a pénzünket :P Elmentünk váltani is nagyobb érméket, hogy legyen még mit veszíteni :D, és eközben én kerestem a fényképezőmet, de sehol sem találtam. Már teljesen arra gondoltam, hogy de fasza, még Párizs előtt vehetek majd egy új gépet, meg hogy mennyibe fog ez fájni. De azért sohasem-lehet-tudni-alapon odamentem a pénzváltó lányhoz, és mondtam neki, hogy hát elveszítettem a gépemet, és nem adta-e le valaki ott. Egy kicsi keresgetett, de nem volt ott a gépem, de azt mondta, hogy lehet, hogy még csak most hozza be valaki. Fasza :S Körülnéztem még, és belefutottam egy securitys emberkébe, neki meg is mutattam, hogy hol tűnt el a gép, meg elmondtam, hogy hogy nézett ki, kb mikor tűnhetett el, meg ilyenek. Bemondta a fülesébe, úgyhogy akkor már minden ilyen securitys tudta, hogy van egy elveszített kamera valahol. De szerencsére a végére meglett :D És hogy hol volt?! Hát a...

 

... rajtam lévő hosszúujjú felső zsebében -.- Olyan buggyos zsebe van annak a felsőnek, és én meg pont ott nem néztem, és ami a "legjobb", hogy nem is éreztem, hogy ott van a zsebemben :D :P Úgyhogy volt egy izgalmas 15-20 percem, amíg keresgettem a gépet. De szerencsére meglett :P

Az izgalom hatására gyorsan nyaltam is egy fagyit :P, majd szépen lassan lemerészkedtünk a partra, és lemeóztuk a vizet. Én csak kézzel nyúltam hozzá, illetve 4 percig vártam, hogy a dagály hatására a víz elérje a cipőmet, ahol megálltam :D Balázs viszont nem szarozott, mezítláb belement a jó "meleg" vízbe :D :P

2011. 04. 14 - Cardiff BayBae

Nem volt megállás a szerdai karaoke után sem, ugyanis már csütörtökre is megvolt a programunk egy cardiffi kirándulás "személyében". 4-en mentünk, 3-unkhoz csatlakozott még Maggie, így fedeztük fel Wales fővárosát. Az idő egy fokkal jobb volt, mint szerdán, ez azt jelentette, hogy éppen nem esett, dehát nem volt az a szaunai meleg :P

Először a városközpontban kóricáltunk, ahol a Coach Stationhöz közeli Millenium Stadionba "botlottunk" először.

Majd a belváros közepe, egy sétálórész következett, ahol már a Tourist Information Centre-be is bekukkantottunk, térkép keresés ürügyén.

A kastélyt sem hagyhattuk ki, igaz csak kívülről csodáltuk meg, majd a múzeumba néztünk be, onnan átmentünk a Taff folyó másik oldalára, és ott gyalogoltunk le a kikötőbe.

Majd egy kb 40-50 perces séta után már a Cardiff Bay-ben is voltunk, ahol eltöltöttünk 1-2 órácskát. Az idő egy kicsit szeles volt már ekkor, de még nem az a nagyon vészes fajta.

Bevásároltunk a teszkóban, a kaját az öbölben költöttük el, majd elindultunk visszafelé a buszállomásra. De előtte még belefutottunk a Millenium Centerbe, ami szintén nagyon közel van az öbölparthoz.

Vissza az állomásra már egy másik úton mentünk, és egy kisebb téren is átmentünk, amelyen az alábbi kép is készült:

Még erről a cardiffi kiruccanásról egy valamit, pontosabban valakit kell megemlítenem, méghozzá a sofőrünket a visszafelé úton. Egy ilyen 25-30 év közötti csávó volt a sofőr, és mikor állunk oda az ajtóhoz, hogy szállnánk fel, és mutatjuk a papírt, mondja, hogy Boarding Pass? Mondjuk nekünk csak ilyen van, ezt nyomtatták ki a Coach Stationön. Azt mondja, hogyha nincs Boarding Pass, akkor nem szállhatunk fel. Mondom fasza. Majd olyan 10 másodperc után mondta, lehet, hogy nem is nekünk, hogy a National Express-irodában adnak ilyen Boarding Pass-t. Gyorsan el is rohantam oda, mondjuk nemcsak mi nem tudtunk erről, hogy nekünk kéne ilyen. De még nem is ez idegesített fel minket, hogy kell ilyen Boarding Pass, hanem a sofőr stílusa. Nagyon lenéző volt, ilyen igazi pofánütnivaló :P

Ezt leszámítva ez a nap is jó volt, és egy újabb fővárosban jártunk!

2011. 04. 13 - Preview és Karaoke

Most van egy kis időm, úgyhogy "hiánypótló" bejegyzés következik. A londoni kiruccanás után szerdára addig aludtunk, ameddig bírtunk, én nemsokkal dél után keltem fel. Erre a napra semmi utazás nem volt betervezve, mivel London után kellett egy kis pihengetős nap, egy kis lazsálás.


Ezért a napi első program a Cribbs Causeway-en lévő Preview nevű All you can eat-hely volt, ahol a szokásoknak megfelelően jól beettünk, így utána aznap már nem is kellett kaját magunkhoz vennünk. A Preview-ban egy kicsit nagyobb a választék, mint a Bella Pizzában, viszont hétköznap 12.00-17.30 között kivételével ott £11.95, amúgy ebben az időközben £6.95. De teljesen megéri. Sokkal nagyobb a választék, mint a másik helyen, valamint még desszert is van, illetve az innivalót annyiszor töltjük újra, ahányszor akarjuk, és csak egyszer fizetünk érte egy kicsit több, mint £2-ot. Persze ez csak az üdítőre vonatkozik.

Miután már nem fért belénk több, utunkat a belváros felé vettük, mivel ki kellett még nyomtattatni a cardiffi coach-hoz a jegye(ke)t, illetve 7-re foglaltuk le a karaoke-t, úgyhogy szépen lassan oda is értünk. Hú, csak hárman voltunk, Balázs, Máté és én, más nem ért rá, viszont nagyon jól szórakoztunk. 3 órát töltöttünk el a Kobe Karaoke-ban. Fejenként £12-ba került az este, ami azt jelentette, hogy ennyi értékben fogyaszthattunk az este folyamán, mivel ezt mindenképpen ki kellett fizetni a végén, ha elfogyasztunk annyi értékben kaját és/vagy piát, akár nem. Pont £36 értékű piát fogyasztottunk, néhány koktél is lefolyt, finomak voltak.

Erről a napról még a napközbeni esőt kell megemlíteni, de már este ez sem "boldogított" minket :)

London, Baby!!!

El se hiszem, hogy mostmár túlvagyunk Londonon... :P Viszont amilyen rossz, hogy már túl vagyunk rajta, annyira jó volt!!!

Hétfőn minden okés volt a bejutással Londonba, és a Victoria Coach Station-ről gyalog mentünk el a Buckingham Palace-hoz, ahol már várt minket Anika és Maggie, mivel ők hamarabb bementek Londonba Megabus-szal (mi pedig National Express-szel mentünk). Nagyon szép időnk volt ekkor, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy gyalog vesszük be a várost, azaz így megyünk el a Madame Tussauds Panoptikumhoz. Kellett ez a kis séta, nem is tudom, mennyi időbe telt :P, de végülis eljutottunk a célhoz, ahol kb egyórás sorban állás következett. "Megbíztuk" Anikát, hogy vesse be magát :D, azaz valakit szerezzen még be, hogy párosan legyünk, mivel úgy éri meg 100%-osan a kupon, mivel páratlanul voltunk, viszont a kuponok "2 for 1" voltak :) Szerencsésen pont volt előttünk egy 5 fős család (anyuka + 4 gyerek), akik szintén kuponnal mentek, így tökéletesen kijött a lépés itt. £28.80 helyett £14.40-et fizetett mindenki, ami azért nem mindegy :)

A Madame Tussauds-ról szólva pedig: baromi jó volt!!! Nagyon megéri oda elmenni mindenkinek, én csak ajánlani tudom. Van híresség, zenés, filmes, sportos, történelmi személyes, birodalmi vezéres, "angliás", ijesztgetős rész is, brutálisan jó volt!!! Rengeteg képet csináltunk, még videókat is, úgyhogy a londonos videó, már most mondom, nem lesz rövid :D Anika és Maggie már hamarabb végeztek, mi elég sokáig bennvoltunk, dehát teljesen megérte.

Majd kerestünk (volna) valami kajáldát, viszont nem nagyon találtunk a Madame Tussauds és az Oxford Street között, így az esni kezdő eső hatására úgy döntöttünk, hogy célba vesszük a hostelt. Így megtörtént a fiúk első utazás a Tube-on! :) Amúgy a két nap alatt nem is tudom, hány metróvonalat "próbáltunk" ki, szóval elég sokat használtunk, na!!! Odaértünk a Finsbury Park megállóhoz, ahol már egy kicsit nagyobb eső fogadott. Én két térdnadrágot vittem a két napra :P, illetve még reggel egy vékony hosszúujjút betettem a táskába, ami nem volt egy rossz gondolat, az biztos :P Esernyőt persze nem, mert minek is az?! :D Szóval végülis meglett a hostel, Arsenal Tavern Hostel néven fut a szállás, egy 15 fős szobába foglaltuk a szállást, ami kb egy 6x4-es vagy 6x5-ös szobában volt, ami hát enyhén szólva nem volt ideális :P De egy napra megtette, mivel kb tényleg csak aludni mentünk a szobába.

Szóval miután meglett a szállás, azért megnéztük a szobánkat, majd mentünk is tovább, kajáldát keresni, ami rövid időn meg is lett. Ott megtömtük magunkat, majd a hideg miatt ismét a Tube mellett döntöttünk, és a Piccadilly Circust vettük célba. Itt szétnéztünk egy kicsit, bementünk egy londonos boltba, ahol találtam is egy ilyen szép, nagy nagy-britanniás sapkát, de végülis akkor még nem vettem meg. Majd gyalog próbáltunk elmenni a Trafalgar Térre, de este sikeresen rossz utcán indultunk el :P, így ismét Tube következett, egy átszállással el is jutottunk oda, éshát csak egy picit volt kevesebb ember így este, mint amúgy :P :D Csináltunk ekkor is jónéhány képet, majd gyalog elmentünk a London Eye-hoz, mert azért este is meg kellett nézni. És azért a Big Ben is beleesett a látókörünkbe, és onnan ismét csak metróval indultunk vissza 10 után valamikor a szállás felé, de leszálltunk előbb, hogy megnézzük, milyen messze van a hosteltől az Arsenal Stadionja, az Emirates. Elég közel (10-15 percre) van a hostelhez a stadion, így reggel gyalog mentünk a stadionhoz a stadiontúrára.

Április 12-én, kedden a hostelben reggeliztünk, mivel a szoba ára tartalmazta az ingyen reggelit, majd indultunk, hogy 10-re odaérjünk a kezdődő stadiontúrára. Ez a túra pedig brutálisan jó volt!!! Egyszerűen nagyszerű a stadion. Első utunk a tulajdonosok páholyába vezetett, ahonnan tökéletes a kilátás a nagyszerűen karbantartott pályára. Ezután az Arsenal öltözőjébe vezetett az utunk, ahol minden igényt kielégítő minden. Van jakuzzi, orvosi részleg, budi :P:D, illetve a feng-shui szerint van kialakítva az egész öltöző, míg a vendégcsapaté pont úgy, hogy ne segítse az ő felkészülésüket a meccsre :D A játékosok mezei úgy vannak kiakasztva, hogy kapus, védők, középpályások, csatárok, valamint a cserejátékosok a sorrend, és mint megtudtuk, mindig a csapatkapitány dönti el, hogy a csapat rövid- vagy hosszúujjú mezben lép pályára, tehát mindenki ugyanolyan ujjú pólóban lép pályára, nincsen összevisszaság. És még itt mi bentmaradtunk a tömeg elvonulása után, és pont "rámkerült" az egyik mez "valahogy" :P Nem mondom el, hogy kié, majd a képről meglátjátok! A következő állomás a pálya mellett volt! Leülhettünk a hazai csapat kispadjára, illetve Wenger székébe is, úgyhogy egy felejthetetlen élményben volt részünk!!! Innen a meccs utáni interjúszobákon után a sajtótájékoztató-szobába jutottunk, ahol az egyes meccsek után adnak interjút az edző(k). Ezt követően pedig az Arsenal Shopba vezettek minket, hogy bevásároljunk :D Hát nekem egy Arsenal-mez landolt a táskámban, mivel harmadáron volt, így egyértelműen megérte :D Innen még átmentünk a stadion mellett található múzeumba is, ami nagyon szépre van megcsinálva. Itt is rengeteg képet csináltunk, lehet majd belőlük szemezgetni! (Anita, el kell jutnod ide, az biztos!!!)

Következő, és az utolsó előre betervezett napirendi program a London Eye volt. Mivel csak hárman voltunk, így itt is az optimális ár miatt még keresnünk kellett egy 4. embert, aki, mit nem ad az isten, pont mögöttünk állt a sorban, aki egyedül volt ott, úgyhogy itt is tökéletesen kijött a "2 for 1"-kuponok előnye :) £18.60 helyett £9.30-at fizettünk fejenként a London Eye-ért :D És az óriáskerékről a kilátás leírhatatlan, ezt is meg kell tapasztalnia mindenkinek, elmondhatatlan. Itt is tudnám idézni a Mastercard-os reklámot: FELBECSÜLHETETLEN!

Én a London Eye előtt, Máté és Balázs utána ettek, majd Big Ben, Parlament, Westminster Apátság volt a menetrend. Innen a Whitehall Rd-on mentünk a Trafalgar Térre, de előtt még megálltukn a Downing Streetnél, majd a Lovasőrséget is megcsodáltuk, és végül eljutottunk az enyhén tömött Trafalgar Térre. Itt is lőttünk néhány képet, majd vettünk egy-két szuvenírt. Ezután még be kellett iktatni a Towert és a Tower Hidat, illetve én még mindenképpen át akartam menni a Millenium Hídon, amit enyhén lóhalálában néztünk meg, mert már egy kicsit késésben voltunk, de így volt az igazi. Bár az sem segített a dolognak, hogy a Blackfriars metróállomás, amely a legközelebb van a Millenium Hídhoz, le van zárva, így vissza kellett gyalogolnunk egyet, hogy odaérjünk időre a coach-hoz :D De sikerült, úgyhogy röviden összefoglalva: nagyszerű két napot töltöttünk Londonba, bár még egy hét sem lenne elég minden londoni attrakció megnézésére!

Természetesen videó is fog készülni a londoni kirándulásunkról, viszont nem lesz rövid, a több ezer kép közül pedig nem tudok választani, úgyhogy majd előbb-utóbb fogtok látni néhányat (=rengeteget :D). Illetve próbálom magam behozni a bejegyzésekben, de ez majd csak jövőhéten fog sikerülni!

Hanky Panky

Minden rendben van itt, Bristol Cityben :) Minden oké, az időjárás, mi is, a ház is (mivel üres :P :D), a hangulat is, úgyhogy gond egy szál se :)

Tegnap egy kis városnézés volt a programban - a Forma 1 időmérő után :P. Első utunk a Clifton Suspension Bridge-hez vezetett, ahol oda- meg vissza megjártuk a hidat, csináltunk trillió képet, illetve még a "hegyen" található kis toronyházba is be- és felmentünk, ahol megcsodáltuk a Camera Obscurát, ami ilyen kukkolós panorámakamerának felel meg :D, mivel a toronyház körül lévő területet tudtuk megfigyelni úgy, hogy mozgattuk a kamerát egy rúddal :) Érdekes volt. A kilátás egyszerűen nagyszerű volt.

Majd a városközpontba vezetett az utunk, ahol összefutottunk Maggie-vel és Mariával, majd a Cabot Circusben először a legfontosabb dolgot kerestük fel (eü-i szünet :P), majd szétnéztünk ott, onnan a The Mall-ba mentünk, végül a The Berkeley-ben vacsiztunk, ahol múlthéten is ettünk Maggie-vel és Anikával. Ismét jó volt a kaja, úgyhogy valszeg még visszatérek oda egyszer-kétszer.

Még a sötétedés előtt/alatt megmutattam a fiúknak a Harbourside-ot, a Millenium Teret, és mielőtt hazamentünk, még egy kis Sainsburys is belefért :P Fel kellett tankolni az esti parti előtt.

Este a Syndicate-be mentünk, ahol jó zenék voltak szinte végig, és nemcsak a legfrissebb slágerek voltak soron, hanem akár 10-15 éves (jó) zenéket is hallhattunk. Kera nem volt :D Jó kis parti volt, éjfél előtt még ingyen bementünk, és egész éjszaka minden ital £1.95-be került, úgyhogy egyáltalán nem volt vészes. Felnéztünk azért a 2-es terembe is, ahol ilyen hip-hop/rap zenék mentek, dehát az nem a mi világunk volt, az biztos :P

Olyan fél 4 körül hazaértünk, de a család még valszeg itthon volt, de reggelre természetesen már hűlt helyüket találtuk, úgyhogy már a nappaliba költöztünk :D, és ott néztük a Forma 1-et is, azóta pedig már vííizés is ment :P, egész jó a tenisz rajta :D Délután Anika és Maria eljöttek ide, hoztak is inni- és ennivalót :P, és azt tanácsoltam, hogy használjuk ki a jó időt, és menjünk el a közeli Canford Parkba. Előtte még a The co-operative-ban bevásároltunk, aztán kifeküdtünk/ültünk egy takaróra. Vittünk még labdát is, úgyhogy fociztunk is egy kicsit. Nagyon pöpec idő volt. Szerencsére még holnapra is ilyen várható Londonban is!!!

Most paprikáskrumpli lesz a vacsi, közben Takent nézünk házimozin, hogy adjunk az élvezeteknek!!! Holnap pedig irány London!!!

Megérkeztek!

Örömmel jelentem be, hogy egy kis késéssel ugyan, de Balázs és Máté megérkeztek Bristolba!!! Már fel is avattuk a Bella Pizzát :P, úgyhogy nem éhezünk mostmár! Gondoltam bejelentkezek, hogy tudjátok már, hogy mi a helyzet :D Holnap bevesszük a cityt, aztán majd meglátjuk mi hogyan lészen :P :D

Változás

A legnagyobb bejelentenivaló, hogy a tegnap esti beszélgetésnek az apukával az a következménye, hogy mostantól (valamint visszamenőlegesen sem) nem írom le a hostcsaládom tagjainak nevét, illetve róluk nem teszek képeket sem blogra, sem a Picasára. Mostanra fejeztem be az eddigi bejegyzések "átírását", névtelenítését.

Egyébiránt az időjárás formaIDŐzítése nagyszerűen sikerült, tegnap volt eddig idén a legmelegebb, 20.7°C-ot mutatott a hőmérőnk, bár ma "csak" :D 19.7°C volt. El lehet képzelni, milyen rettentő "hideg" volt ma :D Amúgy a tegnapi napról, szerintem nem csoda, az esti beszélgetés  után nemsok minden maradt meg, annyi, hogy nagyon jó volt az idő.

Ma szokás szerint én vittem a lányokat a suliba reggel, majd hazajöttem, folytattam a tegnap este megkezdett "cenzúrást", aminek, mint már említettem a bejegyzés elején, nemrég értem a végére. Majd vártam Delyth hívására, hogy mikor mehetek takarítani hozzá, mert még tegnap váltottunk néhány emailt, aztán abban maradtunk, hogy hív, mert ma suli után optikushoz kellett mennie, és nem tudta, hogy meddig lesz ott. Végül olyan 11 után néhány perccel mentem, és toppra vágtam az egyik kocsijukat, szépen kiporszívóztam, belül letöröltem mindent, majd a végén az ablakokat is lemostam. Ezután mentem a városközpontba, mert tegnap napközben megérkezett az ebayről Anikának rendelt 4GB-os memóriakártya, és 1-kor taliztunk a Hippodrome előtt. 19 perc alatt bennvoltam a központban, hihetetlen!!! Ennyit jelentene a jó idő?! :) Néhány hiányzó kelléket még beszereztem, aztán jöttem is vissza.

A jó időre való tekintettel egy kis ablakmosás befigyelt, mert már olyan volt kívülről, mintha mindennap autók járnának itt az ablakom alatt :P Úgyhogy mostmár át lehet normálisan is látni rajta :D Holnapra már csak a fürdő és egy kis porszívózás maradt :P

Ma délután az anyuka elment a tunéziai nyaraláshoz szükséges nagybevásárlást elintézni, így addig én voltam itthon, 7 gyerekkel :P mert itt volt a lányok egyik barátnője, illetve a középső fiú egyik barátja. De a vendéggyerkőcök nem voltak sokáig, kb 1-1,5 órát voltak itt. A fiúért jött az anyukája, míg a kislányt hazakísértük, mert ő itt lakik egy köpésre :P

Így a maradékokból én csináltam vacsit, de egy kicsit később ettünk megint, aminek az lett az eredménye, hogy 9 óra után végeztem...

Három, három, HÁROM!

Azt már tudjátok, hogy tegnap sikeresen lefoglaltuk a párizsi jegyeket :) Az elmúlt két nap pedig olyan gyorsan és feltűnésmentesen eltelt, hogy csak na! Bár lehet, hogy a nagy szervezés(ek) miatt volt ez. :P Lassan esedékes lesz London, aztán már csak másfél hónap és Párizs. Az elmúlt két nap számolgatással, keresgetéssel volt tele, na azért néha olvastam is, és már mindjárt befejezm a Millenium-trilógiát, még van vagy 100-120 oldal, de k.rva jó ez a sorozat, még mindig csak ajánlani tudom mindenkinek!

Tegnap vacsora előtt, a vacsora kezdésénél azt a következtetést vontam le, hogy a gyerekekben tutibiztos-hótziher, hogy van egy gomb, vagy valami érzékelő, ami a vacsora közelségében v kezdésekor bekapcsol, és akkor egyszerűen megőrülnek. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet leülni anélkül az asztalhoz, hogy egymást basztatnák -.- Hát, nehéz, na! :D :P Aztán a vacsoránál megint természetesen mindenki a másikat akarta túlkiabálni, még mindenki az asztalnál ült (a szülők is), de már én szóltam rájuk, hogy csöndesebben, mert akkora hangzavar volt, hogy nemigaz... Utána egy kicsit halkabb mederben zajlott az étkezés utolsó néhány perce :)

Ma este bébiszittelnem kellett, mert a szülők mentek a legkisebb fiú koncertjére 19.00-re, így én fektettem le a lányokat. Néhány hete jött egy zenetanár a suliba, és most annak a tiszteletére(???) adták ezt a koncertet, ez egy ilyen brazil dobolás volt, vagy valami hasonló. A jegyen legalábbis ez állt :P Szóval gyors vacsi, ők elkészülődtek, én megcsináltam a lunchboxokat, elindítottam a mosogatógépet, majd mentem felügyelni a lányokra, játszottunk még egy kicsit, majd elolvastam nekik egy meséskönyvet, végül akadályok nélkül ágybatettem őket. Majd a mosogatógép kiürítése közben a szülők (+ a legkisebb fiú) is hazaértek, előtte nemsokkal a legnagyobb is (neki focimeccse volt), úgyhogy amennyire tudtam, összepakoltam, aztán hipp-hupp, és a szobámban teremtem :D Egy kis skype-beszélgetés után pedig olyan 22.15 körül eltűnt a netkapcsolatom -.-, pont mikor nagy megbeszélések közben voltam, természetesen mindig ilyenkor tűnik el, na mindegy :S, úgyhogy utólag is bocsánatot kérek attól, akivel éppen beszéltem :P :S

És már csak 3-at kell aludni, és itt is lesznek a vendégeim!!! Hú, de jó :D:D

Egy kis klasszikus:

Párizs, jövünk!!!

Ma nem nagyon történt semmi említésreméltó, de azt azért mégis meg kell osztanom a nagyérdeművel, hogy ma este kb fél 10 táján sikeresen lefoglaltuk a jegyeket május 27-29-re a Eurostarra Párizsba!!!!! Úgyhogy mostmár kezdem ténylegesen elhinni, hogy megyünk Párizsba! De még mindig hihetetlen!

Úgyhogy most április-májusban "hirtelen" 3 ország fővárosába is el fogok jutni, és még ebben benne sincs Budapest!!! Hát nem nagyszerű?! :)

Ez most csak ilyen rövidke bejegyzés lett, mert ki kellett írnom ezt magamból :D


Bye

Kellemes hétvége

Az elsődleges terv az volt szombatra, hogy a Cribbs Causeway-en bowlingozni megyünk Maggievel és Anikával, de ebből végül nem lett semmi, mert egy kicsit drágának találtuk az árakat, így majd mikor Balázs és Máté is itt lesznek, akkor megyünk el, hétközben, és még beiktatjuk a Preview nevű All you can eat-helyet is akkor :D

Először egy kis kávé volt napirenden, majd szétnéztünk a The Mall-ban, a lányok ruhákat nézegettek, én cipőket, mivel a régi (mostmár mondhatom, hogy régi :P) fehér cipőmnek a talpa elkezdett szakadozni, úgyhogy sajnos pont most kellett új cipőt vennem :S Ez nem tegnap történt meg :P

A bowlingos kitérő után bementünk a néhány méterre található Vue nevű moziba, hogy nézzünk akkor valamit, dehát elég sz.r időben mentek a filmek, másrészt nem is igen volt olyan, amit érdemes lett volna megnézni, illetve Anikának még bébiszittelnie kellett tegnap este, úgyhogy annyira sokáig nem lehetett maradni...

Úgyhogy visszagurultunk a belvárosba, ahol a The Berkeley nevű helyen megvacsoráztunk, én chilli con carnét ettem, mellé egy kis cabernet sauvignon csúszott le :) Majd szétváltak útjaink, én még bementem Broadmeadbe, ahol cipők után kutattam. A SportsDirect már zárva volt, viszont a JD Sportsban és a JJB Sportsban szétnéztem, bár egyik helyen sem volt túl nagy a választék, illetve az árak sem egészen az én pénztárcámnak voltak szabva :P  Tegnap este elvégeztem egy kis kalkulációt, hogy mégis mennyit költhetek most cipőre, így ma már ennek tudatában mentem a központba.

Lecsekkoltam az időjárás-előrejelzést, amit 13-16 óra magasságában esőt jósolt, ami be is jött :P Mondjuk befelé még oké volt az idő, de hazafelé már megáztam a biciklin egy kicsit :D De közben sikerrel jártam. Hát ha legalább 10 üzletbe be nem néztem cipő után kutatva, akkor egybe se :P :D De végül sikerrel zárult a kis cipőkeresési túrám. Ezzel a cipővel lettem gazdagabb:
http://www.sportsdirect.com/puma-tergament-mens-137018

Már tegnap eldöntöttem, hogy Puma cipőt veszek, mert ezek az eleganciát ötvözik a sportossággal, ami nekem nagyon bejön, számomra egy Puma cipő maga a tökéletesség, így gyakorlatilag nem is lehetett kérdéses, hogy egy Puma cipő mellett döntök ma :) Bár volt egy Nike is, ami hasonló árban volt, viszont az nem volt túl kényelmes, így nagyon megkönnyítette a döntésemet :)

Miután végeztem a vásárlással, leültem a Cabot Circusben, megettem a vitt szendvicsemet (hogy már ezzel is spóroljak :P), közben olvastam, majd egyszercsak elkezdődött egy divatbemutató, mert mint kiderült ezen a hétvégén Fashion Weekend volt a Cabot Circusben, így a 2 nap alatt összesen 9-szer volt látható ez a divatbemutató. Mondjuk nem sok divatbemutató láttam eddigi életem során, az biztos, de hogy nekem furcsa volt, hogy táncoltak!!! is a lányok, nemcsak vonultak, forogtak, meg ilyenek. Lehet, hogy én vagyok lemaradott, nem tudom. Okítsatok ki!!! :D

Szóval hazafelé egy kicsit eláztam, de semmi komoly, illetve már tegnap is, és ma reggel is láttam/láttuk, hogy a Westbury Parkban egy vidámparkot építenek fel (http://www.funderworld.com/), ami, mint most a honlapról kiderül, jövőhét pénteken nyit, és 2,5 hétig lesz ott. Asszem egy napi program meglesz majd a szünet második hetében a gyerekekkel :D

Hazaértem, gyorsan átöltöztem, nehogy felfázzak, egy meleg kávé, közben net, majd a jó időre való tekintettel kimentem, és csatlakoztam a fiúkhoz focizni. Nagyon szuper idő lett ma délutánra, kint voltunk vagy 1,5-2 óráig, az elején még az apuka is beállt focizni :D, majd a végén már az egyik kislány is ott sertepertélt körülöttünk, és jó au-pairhez méltón hagytam is néhányszor gólt lőni :) Tisztára olyanok voltunk mint egy (nagy :D) család! És ez nagyon jó érzés, meg kell, hogy mondjam :)

Majd vacsi után megkérdeztem az apukát, hogy tudna-e segíteni lefoglalni a eurostar-vonatot Londonból Párizsba, merthogy nekem még most nincs meg arra elegendő money-m :P, és természetesen azt mondta, hogy persze, tud segíteni, csak nem ma este, mert ma van munkája, amit mindenképpen meg kell csinálnia, de a holnap este tökéletes ilyen szempontból. Illetve még azt is hozzátette, hogy jövőhéten, hétfő v szerda lesz erre a legalkalmasabb, majd még megejtünk egy beszélgetést este, hogy mégis többet megtudjanak a látogatóimról :P, meg elmondják, hogy mit várnak el, meg hasonlók. Hát mondjuk reggeltől estig tartó partyk nem lesznek, az biztos :P Attól nem kell félniük!

Azóta pedig már az első foglalás meg is történt a párizsi útra: Magdi volt a szerencsés kiválasztott, így az általa kiválasztott szék(ek) mellé/köré fogjuk foglalni a mi jegyeinket. Már lassan én is kezdem elhinni, hogy tényleg menni fogunk Párizsba!!! Majd akkor válik (félig) valósággá, miután lefoglaltuk a jegyeket! Tehát holnap este, ha minden a tervek szerint alakul :)

Hmmm...

A nap jórészét az előző bejegyzésben már leírtam, így mégegyszer nem fogom ide leírni. Délután sem volt semmi probléma egészen addig, amíg a legidősebb hostfiam zenélt a zenetanárral. Tehát kb 16.45-ig. Utána kezdődtek a gondok...

Jó idő volt. Az első néhány percben még semmi probléma nem volt, a 2 lány és a legkisebb és a legnagyobb fiú is szépen elvoltak. Van egy ilyen nagyobb, sárga labda, rajta két (nincs jobb szó rá :D) "gumicsöccsel", aztán egyszer az egyik fiú, másszor a másik fogta, aztán a másik dobta a kisebb labdát, és a sárga, nagy labdával elütötte valamerre. Nem is lett volna túlzott probléma ebből, mert azt is elnéztem, hogy a conservatory tetejére többször fellőtték a labdát, ami jó hangosra sikeredett :S, de miután sikeresen (néhány héttel azután, hogy a legfiatalabb fiú is lelőtte focilabdával ezt a cserepesvirágot, ilyen nagyobb fajtát, kint) megint lerúgták ezt, és szépen kiborult a virágföld, itt kezdődtek a gondok. Mondom a két fiúnak, mert nyilvánvaló volt, hogy ketten játszottak, az egyik dobta, a másik elütötte, hogy takarítsák fel. A válasz nyilván az volt, hogy nem. Mondtam nekik, hogy márpedig ketten követték ezt el, úgyhogy nekik kell feltakarítani, mert én ugyan nem fogom. Válasz, nem. Mondom, te vagy a legnagyobb, de mégis ilyen lusta vagy?! Válasz: Én nem vagyok lusta. Akkor miért nem takarítod fel? Nem tartana 1 percnél tovább!!! Azt mondja erre: Hogy hozzam ki neki a lapátot. Mondom: És még azt mondod, hogy nem vagy lusta?!

Eközben az egyik kislány szépen bement a konyhába, és kihozta a nagy seprűt, és elkezdte összeseperni a kiborított virágföldet, én meg bementem, és kihoztam neki a lapátot. Erre mondja a legidősebb fiú, hogy: Köszönöm. Mondom, ezt ugyan nem neked hoztam. Part 1 vége.

Nem telt bele 1-2 perc, de még továbbra is kint voltak a gyerekek, és továbbra is labdáztak, de már nem ott, a cserepes virágok körül. A legkisebb fiúnál volt az a kisebb labda, amivel a cserepet is leverték, és azt dobálta az egyik kislánnyal, de mihelyst visszakapta, a legidősebb fiú egyből kiszakította a kezéből, minden, de tényleg minden eszközt bevetve, kb lesz.rva, hogy mi történik utána a testvérével. A legkisebb fiú már sírva jött be a házba, és elkezdett tévézni.

Én nem tudom, hogy hogy lehet egy testvér ennyire gátlástalan a saját testvérével!! Gyakorlatilag tényleg nem nézi semmibe a saját testvéreit, idegesítő, a beszédstílusa nagyon irritáló (mostmár egyre jobban nekem is...), tényleg sokkal, de sokkal könnyebb lenne az élet nélküle. Nagyon sajnálom, hogy ilyet leírok, de egyszerűen ez az igazság. És ma visszagondoltam, hogy mondta még egyszer régebben az apuka, hogy már a második fiú megszületése óta ilyen a testvéreivel a legnagyobb fiú, hogy mi lehetett még kiskorukban? Kisebb korukban? Atyaúristen. Hát jobb nem belegondolni... :S

Valamikor már-már tényleg szokatlanul úgy elvannak együtt, semmi veszekedés, semmi verekedés, de ez mondjuk egy héten 5 hétköznapból jó esetben 1 nap. Hát ez a mai nem ilyen volt. Néha már olyan gondolataim támadnak, amiket inkább már ide sem írok le, mert azokat jobb, ha nem adom ki magamból :D

Már vacsora után, mikor pakoltam el a konyhában, elgondolkodtam, hogy mit tennék, hogyha valamilyen csoda, vagyis jelen esetben balszerencse folytán az én gyerekem is ilyen lenne?! Tehát ugyanilyen mentalitású, ugyanígy viselkedne a saját testvéreivel, stb-stb. Gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, mert csak nem történik meg ez velem! Bár, kitudja. A hostszüleim nagyon rendes emberek, velem még egy hangos szavuk nem volt, tényleg nem olyanok, mint sok, kétszínű angol, nem játsszák meg magukat, és mégis valahogy, a csillagok szerencsétlen állásakor fogant meg az első gyermekük...

De eközben az elmélkedés közben (tehát a vacsi után a konyhában) sem volt nyugtom/nyugtunk, mert a két legidősebb fiú kint volt, és ez potenciális verekedés/veszekedés-forrás. És most sem kellett ebben csalódnunk. Sajnos :S A legnagyobb fiúban van valami olyan, nem is tudom erre mi a megfelelő szó, hogy nem elég, hogy ő a legjobb, a mindent tudó, ő a "legenda" :P, tehát, hogy a testvéreinél mindig, mindenben jobb, és ezt mindig szóban is kifejezi, ez nem elég. Neki meg kell semmisítenie a másik két fiút :S Szörnyű.

És a legrosszabb, hogy neki mindig, mindenben igaza van (legalábbis szerinte :P). Olyan nincs, hogy valaki valamit máshogy tud, és az a helyes. Néhányszor már előfordult, hogy beszélgetés közben mondott valamit, és én is hozzáfűztem valamit, ami tényleg helyes volt, és egyből, hogy az biztos nem úgy van, meg ilyenek. Én ilyenkor csak egy elég kifejező pofát vágok :D De nem kapcsol :P És még ez sem elég, hogy neki van mindig igaza (szerinte), de egy esetleges (vagyis majdnem mindennapos) verekedés alkalmával (természetesen) sohasem ő kezdi a verekedést, ő soha nem káromkodik, ő csak "megvédi" magát. Persze ezeket csak ő állítja. Az külön vicces, vagyis csak nekem vicces, amikor hallom, hogy ő káromkodik először, odamegyek, rászólok, hogy fejezze be, és egyszerűen letagadja, én mondom erre, hogy hallottam, ne tagadd. De hát az vmelyik másik fiú volt (éppen aki ott volt akkor), legalábbis ő ezt állítja. Tehát még szemrebbenés nélkül hazudik is.

És sajnos a testvérei, vagyis főleg a két másik fiú felé ő nem tud rendesen, egy jó testvérhez méltóan megnyilvánulni, hanem mindig fölényeskedve beszél velük/hozzájuk, valamint sajnos van benne a fiútestvérei irányába nem kicsi agresszió is. Csak úgy, semmi ok nélkül elkezdi ütni, vagy rúgni őket, aztán neki áll feljebb, hogyha visszaadják. És ezután még ő megy spicliskedni az anyjához, hogy vmelyik fiú megütött/megrúgott/káromkodott. Ami akkor éppen igaz is, csakhát az valahogy hirtelen elfelejtődik, hogy ő kezdte az egészet, ő provokálta ki.

A legrosszabb, hogy az itt eltöltött eddigi 6,5 hónapom alatt nem vettem észre benne egy jó tulajdonságot sem... :/

Még jóhogy nem egyből a megtörténésük után írtam le ezeket a dolgokat, mert akkor még cifrább szavakat használtam volna az biztos... :P

És akkor egy ideillő zene :S