Látom, hogy csütörtökön írtam utoljára, de igazából péntekről csak annyi maradt meg, hogy estére megbeszéltük néhány aupairrel, hogy összefutunk a városban, aztán majd lesz valami. Végülis Micollal, az olasz aupaircsajjal és Fridával, egy svéd aupaircsajjal találkoztunk, aztán egy kis séta után beültünk az egyik Bsb-be (Bristol stylish bar). Beszélgettünk, aztán miután mindenki befejezte az italát, továbbálltunk, majd a városközpontba menet két srác adott valami kis kártyát, amivel aznap ingyen bemehettünk egy szórakozóhelyre, ami pont ott volt 1 percre tőlünk akkor. Be is néztünk, de valami nagyon underground feeling volt ott, a zenéről meg jobb nem is beszélni. Förtelem volt :S, de legalább tettünk egy kétbetűs kitérőt :P
De mivel szombat reggel mindkettejüknek dolgoznia kellett, így az utolsó busszal jöttünk is haza :P, de megbeszéltük, hogy szombaton is felnézünk a városba, aztán bulizunk egy kicsit :P
Hát ebből az lett, hogy nem mentünk sehova, mert szombatra Frida is lebetegedett (pénteken már Louise, egy másik svéd aupair sem tudott jönni, mert megfázott :S), így ketten végülis nem indultunk neki az éjszakának, hanem megbeszéltük, hogy mégse csak otthon üljünk egész hétvégén, vasárnap délután elmegyünk moziba.
A moziba már tudott jönni Frida és Louise is, a Life as we know it című filmet néztük meg, ez egy ilyen romkom-szerű valami, tehát romantikus komédia. Hát gondolhatjátok, hogy nem én választottam :D Még egész tűrhető volt, de egyszer elég volt megnézni. Na nem baj, már csak 1 hónap, és moziban a Harry Potter 7. része, hallelujah! :D Úgy terveztük, hogy mozi után beülünk egy mexikói helyre vacsizni, de mivel a két svéd lány még mindig nem voltak teljesen jól, így ők hazafelé vették az irányt, mi Micollal pedig elmentünk ehhez a mexikói étteremhez, ami meg zárva volt :(:S. Pedig a kiírás szerint vasárnap is este 10-ig nyitva kellett volna lennie, mi olyan 8.40-kor értünk oda, és lakattal voltak lezárva az ajtók, úgyhogy kitudja, mi miatt volt zárva akkor. Na mindegy. Szerencsére pont akkor jött az 1-es busz, csak ez az a busz, amelyik nekem jó, ha a városközpontból haza akarok jutni. Ha nem csíptük volna el ezt a buszt, várhattam volna 1 órát :P a következőre.
Ja, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy szombaton a nagyszülők hazatértek Németországba, így mától minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Reggel én vittem a gyerekeket a suliba, aztán dél után kicsivel indultam a nyelvsuliba. Tök jó volt a most a nyelvsuli, vagyis eddig is jó volt, de most volt egy olyan feladat, amiben vitázni kellett, érvelni kellett a magunk igaza mellett. Meghallgattunk egy betelefonálást egy rádióba, miszerint a gyerek nem érti, miért viselkednek úgy a szülei, ahogy. Egy tinédzser gyerekről van szó. Aki kb a digitális világ megszállottja, reggel az az első dolga, hogy megnézni a telóját, és az emailjeit, ha van új üzenet válaszol rá, ha nem megy suliba, naponta több órát msn-ezik. Kajaidőben sms-ezik. 6 vagyunk ebben a csoportban, 3-3 emberre osztotta a tanár a csoportot, egyik félnek (nekünk) a gyerek igaza mellett kellett érvelnie, a másik félnek pedig a szülők igaza mellett. Ja, szenvedélyekről van szó, azért ez volt a téma :D Tehát ez a 3-3 ember összeírta, hogy milyen pontokat hozhat fel érvként a vitában, aztán párokat alakítottunk ki, "szülők"-"gyerek" szemtől-szemben :D Nagyon jó volt ez a feladat, én nagyon élveztem, a partnerem is, Maggie, a bolgár lány, jól érvelt, de természetesen nem hagytam magam :D Amikor a végén a tanár kérdezte, hogy ki nyert a vitában, mindenki így hát talán döntetlen, meg ilyeneket mondott, én meg egyből rávágtam, hogy természetesen én :D (még ha elég döntetlenszagú is volt az "ütközet" :P), dehát fenn kell tartani a hierarchiát :D:D:P
Majd hazabicajoztam, szendvics, majd indultam a gyerekekért, zenét hallgatva a magyar telefonomról, így nem hallottam, sőt nem éreztem !!!, hogy rezgett az angol teló zsebemben, hogy üzenetet kaptam, amiben, mint utóbb kiderült, Az anyuka azt írta, hogy haza tudja ő hozni a gyerekeket a suliból, mert hamarabb végzett ma. És mivel a suliban találkoztunk, így csak ott vettem észre, hogy üzenetet kaptam :D
Tehát összességében jó volt ez a mai nap is.
Majd elfelejtettem, nem is tudom már melyik nap, de múlt hét vége felé valamikor, valahogy szóba került a pecázás, én meg megkérdeztem, hogy mégis mikor megyünk. 10 nap múlva, 28-án megyünk a Bristol-csatornába, ami konkrétan már az Atlanti-óceánhoz csatlakozik, tehát nem ilyen kis csatornát kell elképzelni, mint otthon a Keleti- vagy a Nyugati-főcsatorna :P, hanem a tengert, a tengerpartot :) De nem leszünk ott sokáig, szerintem csak aznap, mert 29-én A legnagyobb fiú és A középső fiú valami Church Camp-be (templomi táborba???) mennek két napra.
Annyi hírem van még, hogy a következő két szombaton bébisintérkednem kell :P, mert a szülők két születésnapra is hivatalosak, ami csak azért baj, mert a második szombat október 30-ára esik, és akkor lesz Halloween, és már tervezzük, hogy mindenki beöltözik valaminek :D, és hát nem ártana jelen lenni :D:P
Reméljük hamar végeznek majd akkor, vagy legfeljebb elmegyek az éjszakai járattal a buliba :D:D
De mivel szombat reggel mindkettejüknek dolgoznia kellett, így az utolsó busszal jöttünk is haza :P, de megbeszéltük, hogy szombaton is felnézünk a városba, aztán bulizunk egy kicsit :P
Hát ebből az lett, hogy nem mentünk sehova, mert szombatra Frida is lebetegedett (pénteken már Louise, egy másik svéd aupair sem tudott jönni, mert megfázott :S), így ketten végülis nem indultunk neki az éjszakának, hanem megbeszéltük, hogy mégse csak otthon üljünk egész hétvégén, vasárnap délután elmegyünk moziba.
A moziba már tudott jönni Frida és Louise is, a Life as we know it című filmet néztük meg, ez egy ilyen romkom-szerű valami, tehát romantikus komédia. Hát gondolhatjátok, hogy nem én választottam :D Még egész tűrhető volt, de egyszer elég volt megnézni. Na nem baj, már csak 1 hónap, és moziban a Harry Potter 7. része, hallelujah! :D Úgy terveztük, hogy mozi után beülünk egy mexikói helyre vacsizni, de mivel a két svéd lány még mindig nem voltak teljesen jól, így ők hazafelé vették az irányt, mi Micollal pedig elmentünk ehhez a mexikói étteremhez, ami meg zárva volt :(:S. Pedig a kiírás szerint vasárnap is este 10-ig nyitva kellett volna lennie, mi olyan 8.40-kor értünk oda, és lakattal voltak lezárva az ajtók, úgyhogy kitudja, mi miatt volt zárva akkor. Na mindegy. Szerencsére pont akkor jött az 1-es busz, csak ez az a busz, amelyik nekem jó, ha a városközpontból haza akarok jutni. Ha nem csíptük volna el ezt a buszt, várhattam volna 1 órát :P a következőre.
Ja, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy szombaton a nagyszülők hazatértek Németországba, így mától minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Reggel én vittem a gyerekeket a suliba, aztán dél után kicsivel indultam a nyelvsuliba. Tök jó volt a most a nyelvsuli, vagyis eddig is jó volt, de most volt egy olyan feladat, amiben vitázni kellett, érvelni kellett a magunk igaza mellett. Meghallgattunk egy betelefonálást egy rádióba, miszerint a gyerek nem érti, miért viselkednek úgy a szülei, ahogy. Egy tinédzser gyerekről van szó. Aki kb a digitális világ megszállottja, reggel az az első dolga, hogy megnézni a telóját, és az emailjeit, ha van új üzenet válaszol rá, ha nem megy suliba, naponta több órát msn-ezik. Kajaidőben sms-ezik. 6 vagyunk ebben a csoportban, 3-3 emberre osztotta a tanár a csoportot, egyik félnek (nekünk) a gyerek igaza mellett kellett érvelnie, a másik félnek pedig a szülők igaza mellett. Ja, szenvedélyekről van szó, azért ez volt a téma :D Tehát ez a 3-3 ember összeírta, hogy milyen pontokat hozhat fel érvként a vitában, aztán párokat alakítottunk ki, "szülők"-"gyerek" szemtől-szemben :D Nagyon jó volt ez a feladat, én nagyon élveztem, a partnerem is, Maggie, a bolgár lány, jól érvelt, de természetesen nem hagytam magam :D Amikor a végén a tanár kérdezte, hogy ki nyert a vitában, mindenki így hát talán döntetlen, meg ilyeneket mondott, én meg egyből rávágtam, hogy természetesen én :D (még ha elég döntetlenszagú is volt az "ütközet" :P), dehát fenn kell tartani a hierarchiát :D:D:P
Majd hazabicajoztam, szendvics, majd indultam a gyerekekért, zenét hallgatva a magyar telefonomról, így nem hallottam, sőt nem éreztem !!!, hogy rezgett az angol teló zsebemben, hogy üzenetet kaptam, amiben, mint utóbb kiderült, Az anyuka azt írta, hogy haza tudja ő hozni a gyerekeket a suliból, mert hamarabb végzett ma. És mivel a suliban találkoztunk, így csak ott vettem észre, hogy üzenetet kaptam :D
Tehát összességében jó volt ez a mai nap is.
Majd elfelejtettem, nem is tudom már melyik nap, de múlt hét vége felé valamikor, valahogy szóba került a pecázás, én meg megkérdeztem, hogy mégis mikor megyünk. 10 nap múlva, 28-án megyünk a Bristol-csatornába, ami konkrétan már az Atlanti-óceánhoz csatlakozik, tehát nem ilyen kis csatornát kell elképzelni, mint otthon a Keleti- vagy a Nyugati-főcsatorna :P, hanem a tengert, a tengerpartot :) De nem leszünk ott sokáig, szerintem csak aznap, mert 29-én A legnagyobb fiú és A középső fiú valami Church Camp-be (templomi táborba???) mennek két napra.
Annyi hírem van még, hogy a következő két szombaton bébisintérkednem kell :P, mert a szülők két születésnapra is hivatalosak, ami csak azért baj, mert a második szombat október 30-ára esik, és akkor lesz Halloween, és már tervezzük, hogy mindenki beöltözik valaminek :D, és hát nem ártana jelen lenni :D:P
Reméljük hamar végeznek majd akkor, vagy legfeljebb elmegyek az éjszakai járattal a buliba :D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése