Éldegélünk

Szerencsére semmi extra nem történt az elmúlt két napban, ezért sem írtam. Na ez nem azt jelenti, hogy a gyerekek megjavultak egymás irányába :P, csak már megszoktam, hogy olyanok, amilyenek.

Tegnap egy kis porszívózást iktattam be a programba, aztán Showder Klubot néztem youtube-on J Még mindig nagyon adja! A legújabban Kiss Ádám és KAP is nagyon jóó volt! A délután is nagyon nyugisan, a szokásoknak megfelelően telt el, azaz  a legkisebb fiúnak tenisz, majd a lányoknak úszás, én itthon, most a másik két fiú is itthon volt. De nyugalom volt, ez a legfontosabb J Vacsira garnélarákos curry-t csinált az anyuka, nagyon finom volt, mondjuk én a tengeri kajákból nem sokat szeretek, de a garnélarák az pont ilyen :D Aztán vacsora után szóbakerült, hogy már megint mindjárt itt van a holiday, hiszen jövőpénteken az anyukán kívül mindenki elhagja a bázist hosszabb-rövidebb időre J Természetesen az apuka mondta, hogy már nagyon várja, mert imád horgászni. És akkor elkezdtünk beszélgetni a horgászásról. Vagyis inkább én kérdezgettem, mert alig tudok valamit erről a sportról, ő pedig örömmel válaszolt J Nagyon sok érdekes információt megtudtam. Kitudja, lehet, hogy egyszer majd hasznosíthatom ezeket!

Majd a két kislányt ágybatették, és a többiek mentek úszni illetve az edzőterembe (a szülők), tehát én úgymond bébisintérkedtem, de hát csak rá kellett néznem egyszer-kétszer a lányokra. Vagyis most többször, mert lámpaoltás után még mindketten megjárták a mellékhelyiséget :P De mire a többiek hazaértek, már aludtak.

Ma reggel egy kis szemerkélő eső fogadott minket, tehát most kivételesen még széldzsekit is fel kellett kapni magunkra. Minden oké volt, egészen addig, amíg a faluközpontból el nem indultam hazafelé, mert úgy el kezdett fájni a hasam, hogy nem igaz :S Aztán itthon csak rosszabb lett… -.- Lehet, hogy becsömörlöttem az állandó corn flakes-től?! (Mondjuk már a könyökömön jön ki -.-) Szóval hazasiettem, a wc-zés sem segített, majd beestem az ágyba, de még mielőtt elaludtam, bevettem egy fájdalomcsillapítót. Kb délben keltem fel. Nem mondom, hogy a fájdalomcsillapító nagyon segített, bár annyira nem fájt a hasam, mint elalvás előtt, de még mindig elég erősen fájt. Muszáj voltam kiteregetni a ruhákat, mert már reggel óta a mosogagépben álltak, aztán csak csináltam egy szendvicset, mert igaz, hogy nem igazán kellett volna ennem, viszont éhes voltam, így mondom, próba-cseresznye. És egy kicsit javított az állapotomon :P

Azóta pedig felhívtam már a párizsi szállásunkat, hogy mégis kérdezzek néhány kérdést, meg egyáltalán, hogy megvan-e a foglalásunk, mivel az emailekre nem voltak hajlandóak válaszolni. Meglepő módon elég érthetően beszélt angolul a vonal túloldalán lévő emberke. Meg lehet nyugodni Magdi, Anita és Gabi, minden rendben a szállásunkkal, úgyhogy nem fogunk a híd alatt aludni Párizsban :P Úgyhogy most, így 3 órához közel minden okés!

Ja, amúgy ma délután „mindössze” 6 gyerek lesz itthon velem :P, ugyanis a középső fiú egyik barátja is tiszteletét teszi nálunk ma délután. Mindegy, elbírok velük.