Most nem a mai napomról fogok írni, merthát nem mozdultam ki sehova, pihengettem, durvábban mondva döglöttem :D Na jó, délelőtt egy kis vasalás becsúszott, de ennyi.
Szóval egy kicsit most arról írok, hogy milyen is az ittlét, milyen a család, milyenek a gyerekek, stb.
A szülők továbbra is nagyon rendesek velem, sokszor megköszönik a munkámat, vacsorakészítés közben Az anyukaval szoktunk is beszélgetni. Pl. ma is már vacsora után, mikor pakoltunk a konyhában, Az apuka megköszönte, hogy kivasaltam az ingjeit (ma 3 volt btw), mondom nincs mit. Mondja, hogy még szinte jobban vasalok, mint néha Az anyuka :D, kérdezem, Igen?!, mert mondom, pedig utálok vasalni :D:D Igen?!, hát ja :P Mondjuk azt nem fejtettem ki, hogy az előző helyen mennyit kellett vasalnom, hát az utolsó hetekben egy életre megutáltam a másra való vasalást... :D
A gyerekekről szólva azt hiszem úgy a legegyszerűbb, hogyha "időrendben" veszem őket sorra. Tehát kezdjük a legidősebbel, A legidősebb fiúlel. Sajnos még mindig az van, hogy "I'm the legend", "I'm the best", "I'm the master" ("Legenda vagyok", "Én vagyok a legjobb", "Én vagyok a mester"), szóval ha bármi van, de tényleg bármi, egy szar számítógépes játék, vagy akármi, amivel játszik bármelyik másik fiú, és mondjuk nem tudják megcsinálni a feladatot, amit megkéne a játékban, akkor ő nemhogy nem segít, hanem a fentebb említett mondatok variációját mondogatja nekik. És a gyerekek nem veszik túl jónéven ezt, nem tudnak még tűrni annyira, így előbb-utóbb verekedés lesz a dologból... És tényleg az a legrosszabb, hogyha akár csak egy félóráig itthon van egyidőben hétköznap A legidősebb fiú és legalább egyik a másik két fiúból, akkor valami összezördülés törvényszerűen megtörténik... Még néhány hete, amikor beszélgettünk a szülőkkel egy vasárnap estén, már lehet, hogy leírtam a blogon, nem vagyok benne biztos, akkor is mondták, hogy ez az ún. "versenyszellem" mindig is megvolt A legidősebb fiú és legfőképpen A középső fiú között, hogy mindig is le akarta győzni, meg le is akarja, úgyhogy nem mostanában alakult ez ki. Bár mondjuk valahogy ezt kezelni kéne, mert nem tudom, hogy milyen vége lesz ennek. Meghát a természete sem a legjobb a fiúnak, remélhetőleg idővel csak jobb lesz... Mondjuk velem többnyire rendes..., ha éppen nem, akkor egy kicsit keményebben lépek fel, hogy lássa, ki az úr a háznál :)
A második "alany" :) A középső fiú, a középső fiú. Ahogy már említettem, mindennaposak az összetűzések a két nagyobbik fiú között. Mivel nem vagyok ott minden eseménynél, valamit csak hallok, hogy veszekednek, majd verekednek, így nem tudom, hogy éppen mikor ki kezdte, ki ütött először ,stb. Alapjában véve szerintem a fiúk közül neki van a legjobb természete, ő a legsegítőkészebb, úgy akár a konyhában a vacsorakészítésnél, mint a húgainak. Nem egyszer volt olyan, hogy segített összevagdosni valami zöldséget, vagy reszelni a sajtot, vagy akármit a konyhában (igaz, A legidősebb fiú is szokott segíteni, mikor asszem zöldbabot kell csinálni, akkor ő kavargatja). Aztán, pl reggelente is, még van hogy szól 8.20 körül, hogy ideje készülődni, mert 5 perc múlva indulni kell, stb.
A legkisebb fiú, a legkisebb fiú, is örökös "harcban" áll A legidősebb fiúlel :P, így mikor hárman vannak itthon, az külön kihívás :D Szóval A legkisebb fiú: ő egy "kicsit" szétszórt, még nagyon szüksége van "segítségre", tehát hogy valaki mondja neki, hogy mit csináljon, meg ilyenek. Mondjuk még csak 7 éves, így kell még formálódnia, de lesz még ideje.
Essen szó a két kislányról is :) Többnyire jól viselkednek, hogyha csak ketten vannak itthon velem. Az egyik a főnökösködő, mindig megmondja, hogy ki mit csináljon :), ezt már a szülők is elmondták korábban :D (na az már más kérdés, hogy megcsinálja-e az a valaki azt, amit mondott, neki vagy sem :D), illetve szerintem ő a huncutabb a két lány közül :) A másik kislányról az első, ami eszembe jut, hogy mindig megosztja, amije van. Na ez így jó hülyén hangzik, de nem tudom most hirtelen jobban, magyarosabban megfogalmazni :D Szóval ha például van egy zsemléje, még ad belőle a fiúknak is, és a masik kislánynak is. Tehát rendes kislány :)Ahogy már nagyon sokszor leírtam ezelőtt is a blogban, én szeretek itt, a UK-ben, Bristolban lakni (mivel nekem nem kell beleszakadnom a munkába, szerencsére :D). Összehasonlíthatatlanok a magyarországi és az itteni állapotok sajnos :(:S Ami külön tetszik, az az emberek mentalitása, hozzáállása az élethez, a többi emberhez, az, hogy mindig van az emberhez egy-egy kedves szavuk, illetve hogy nem komoran járnak-kelnek az utcán, hanem akár vadidegenként is rámosolyognak az emberre. Hát, tegyük a szívünkre a kezünket! Így van ez otthon, Magyarországon? :S .... A kérdés költői...
[Image]
Természetesen azért lehetne jobb is az ittlét. Nem azt mondom, hogy rossz, csak néha, főleg hétköznaponként (főként kedden és csütörtökön) eléggé unatkozom, főleg ha rossz az idő, mert akkor még ki se lehet mozdulni itthonról :S Jó lenne, csak úgy egyszer-kétszer összefutni a barátokkal, beülni vhová, inni vmit és beszélgetni. Azt nem mondom, hogy már elfelejtettem magyarul beszélni :D, mert nem, bár az agyam kb teljesen átállt mostmár az angol gondolkodásmódra, tehát hogy angolul gondolkodom, nem úgy, hogy magyarul gondolom, hogy mit kéne mondani, és még "gyorsan" lefordítom angolra, hanem egyből angolul jutnak eszembe a dolgok. Ez kb 95%-ban így van.
[Image]
Már többször átszámoltam, hogy még így is, hogy mindössze Ł60-ot kapok hetente zsebpénz gyanánt, elég jól járok, igaz félretenni elég nehéz, már ha szocializálódni akarok, és miért ne akarnék?! :) A Ł60/hét kevésnek tűnhet, bevallom, nem is túl sok, viszont nekem ebből a Ł60-ból nem kell a repjegyemre költeni, illetve a nyelviskolának is csak a felét kell(ett) fizetnem. Ahogy így osztottam, szoroztam, hetekre lebontva a repjegy (és a coach=távolsági busz) árát (ez Ł189+Ł41=Ł230), valamint a nyelviskola rájuk eső részét (kb Ł110, már nem emlékszem pontosan +-Ł5 lehet ez eltérés), kb Ł88-89/hét-re jönne ki a zsebpénz. Az előző évben, az előző családnál heti Ł90-t kaptam, viszont ott nekem kellett fizetnem a repjegyemet, és a nyelvsuli teljes költségét, tehát nagyvonalakban ugyanott vagyok, mint tavaly. Igaz, nagy negatívum, hogy nagyon drága a tömegközlekedés. Főleg egy aupair pénztárcájához. Egy napijegy Ł4-ba kerül itt Bristol 1-es és 2-es zónájában. Azért írok napijegyet, mert nekem egy return jegy Westbury-on-trym-ből a City Centre-be Ł3.8-ba kerül, így már inkább érdemes megvenni a napijegyet, főleg ha tudom, hogy többször is utazni fogok azon a napon. Mivel nekem hetente 3-szor van nyelvsuli, és ha "véletlenül" rossz az idő, tehát esik, vagy nagyon-nagy a szél, stb, akkor kénytelen vagyok buszozni. Amúgy meg bicajozok (olyan kondim lesz az itteni emelkedőktől, hogy otthon meg sem fogom érezni az alföldi bicajozást :D). Szóval, ha mindhárom nyelvsulis napon esik az eső, az már Ł12 mínusz, és még nem is csináltam semmit, leszámítva a nyelvsulit, ahova amúgy szeretek járni :) Tehát amikor csak tehetem, bicajozok a városközpontba. Eddig mindössze kétszer áztam el hazafelé a nyelvsuliból :D, de akkor is úgy, hogy délelőtt, még nagyon jó idő volt, mikor mentem a suliba, aztán délutánra borult be, és esett is egy kicsit.
Szumma szummarum: én nagyon szeretek itt élni, leszámítva a néhány negatívumot, de természetesen semmi sem lehet tökéletes. Én úgy vagyok mindennel, hogy mindenben a pozitívumot keresem, optimistán tekintek a jövőbe, mindenkire. Mindenki úgy érzi magát, amilyen ember, szerintem. Ha mindenben a negatívat látja az ember, akkor úgy éli meg az életét, hogy enyhén nem lesz boldog, sokkal inkább pesszimista és boldogtalan. Nekem nem ez a célom :D ;)
Most látom, hogy elég tömény lett ez a bejegyzés, így szúrok be néhány képet :D
Szóval egy kicsit most arról írok, hogy milyen is az ittlét, milyen a család, milyenek a gyerekek, stb.
A szülők továbbra is nagyon rendesek velem, sokszor megköszönik a munkámat, vacsorakészítés közben Az anyukaval szoktunk is beszélgetni. Pl. ma is már vacsora után, mikor pakoltunk a konyhában, Az apuka megköszönte, hogy kivasaltam az ingjeit (ma 3 volt btw), mondom nincs mit. Mondja, hogy még szinte jobban vasalok, mint néha Az anyuka :D, kérdezem, Igen?!, mert mondom, pedig utálok vasalni :D:D Igen?!, hát ja :P Mondjuk azt nem fejtettem ki, hogy az előző helyen mennyit kellett vasalnom, hát az utolsó hetekben egy életre megutáltam a másra való vasalást... :D
A gyerekekről szólva azt hiszem úgy a legegyszerűbb, hogyha "időrendben" veszem őket sorra. Tehát kezdjük a legidősebbel, A legidősebb fiúlel. Sajnos még mindig az van, hogy "I'm the legend", "I'm the best", "I'm the master" ("Legenda vagyok", "Én vagyok a legjobb", "Én vagyok a mester"), szóval ha bármi van, de tényleg bármi, egy szar számítógépes játék, vagy akármi, amivel játszik bármelyik másik fiú, és mondjuk nem tudják megcsinálni a feladatot, amit megkéne a játékban, akkor ő nemhogy nem segít, hanem a fentebb említett mondatok variációját mondogatja nekik. És a gyerekek nem veszik túl jónéven ezt, nem tudnak még tűrni annyira, így előbb-utóbb verekedés lesz a dologból... És tényleg az a legrosszabb, hogyha akár csak egy félóráig itthon van egyidőben hétköznap A legidősebb fiú és legalább egyik a másik két fiúból, akkor valami összezördülés törvényszerűen megtörténik... Még néhány hete, amikor beszélgettünk a szülőkkel egy vasárnap estén, már lehet, hogy leírtam a blogon, nem vagyok benne biztos, akkor is mondták, hogy ez az ún. "versenyszellem" mindig is megvolt A legidősebb fiú és legfőképpen A középső fiú között, hogy mindig is le akarta győzni, meg le is akarja, úgyhogy nem mostanában alakult ez ki. Bár mondjuk valahogy ezt kezelni kéne, mert nem tudom, hogy milyen vége lesz ennek. Meghát a természete sem a legjobb a fiúnak, remélhetőleg idővel csak jobb lesz... Mondjuk velem többnyire rendes..., ha éppen nem, akkor egy kicsit keményebben lépek fel, hogy lássa, ki az úr a háznál :)
A második "alany" :) A középső fiú, a középső fiú. Ahogy már említettem, mindennaposak az összetűzések a két nagyobbik fiú között. Mivel nem vagyok ott minden eseménynél, valamit csak hallok, hogy veszekednek, majd verekednek, így nem tudom, hogy éppen mikor ki kezdte, ki ütött először ,stb. Alapjában véve szerintem a fiúk közül neki van a legjobb természete, ő a legsegítőkészebb, úgy akár a konyhában a vacsorakészítésnél, mint a húgainak. Nem egyszer volt olyan, hogy segített összevagdosni valami zöldséget, vagy reszelni a sajtot, vagy akármit a konyhában (igaz, A legidősebb fiú is szokott segíteni, mikor asszem zöldbabot kell csinálni, akkor ő kavargatja). Aztán, pl reggelente is, még van hogy szól 8.20 körül, hogy ideje készülődni, mert 5 perc múlva indulni kell, stb.
A legkisebb fiú, a legkisebb fiú, is örökös "harcban" áll A legidősebb fiúlel :P, így mikor hárman vannak itthon, az külön kihívás :D Szóval A legkisebb fiú: ő egy "kicsit" szétszórt, még nagyon szüksége van "segítségre", tehát hogy valaki mondja neki, hogy mit csináljon, meg ilyenek. Mondjuk még csak 7 éves, így kell még formálódnia, de lesz még ideje.
Essen szó a két kislányról is :) Többnyire jól viselkednek, hogyha csak ketten vannak itthon velem. Az egyik a főnökösködő, mindig megmondja, hogy ki mit csináljon :), ezt már a szülők is elmondták korábban :D (na az már más kérdés, hogy megcsinálja-e az a valaki azt, amit mondott, neki vagy sem :D), illetve szerintem ő a huncutabb a két lány közül :) A másik kislányról az első, ami eszembe jut, hogy mindig megosztja, amije van. Na ez így jó hülyén hangzik, de nem tudom most hirtelen jobban, magyarosabban megfogalmazni :D Szóval ha például van egy zsemléje, még ad belőle a fiúknak is, és a masik kislánynak is. Tehát rendes kislány :)Ahogy már nagyon sokszor leírtam ezelőtt is a blogban, én szeretek itt, a UK-ben, Bristolban lakni (mivel nekem nem kell beleszakadnom a munkába, szerencsére :D). Összehasonlíthatatlanok a magyarországi és az itteni állapotok sajnos :(:S Ami külön tetszik, az az emberek mentalitása, hozzáállása az élethez, a többi emberhez, az, hogy mindig van az emberhez egy-egy kedves szavuk, illetve hogy nem komoran járnak-kelnek az utcán, hanem akár vadidegenként is rámosolyognak az emberre. Hát, tegyük a szívünkre a kezünket! Így van ez otthon, Magyarországon? :S .... A kérdés költői...
[Image]
Természetesen azért lehetne jobb is az ittlét. Nem azt mondom, hogy rossz, csak néha, főleg hétköznaponként (főként kedden és csütörtökön) eléggé unatkozom, főleg ha rossz az idő, mert akkor még ki se lehet mozdulni itthonról :S Jó lenne, csak úgy egyszer-kétszer összefutni a barátokkal, beülni vhová, inni vmit és beszélgetni. Azt nem mondom, hogy már elfelejtettem magyarul beszélni :D, mert nem, bár az agyam kb teljesen átállt mostmár az angol gondolkodásmódra, tehát hogy angolul gondolkodom, nem úgy, hogy magyarul gondolom, hogy mit kéne mondani, és még "gyorsan" lefordítom angolra, hanem egyből angolul jutnak eszembe a dolgok. Ez kb 95%-ban így van.
[Image]
Már többször átszámoltam, hogy még így is, hogy mindössze Ł60-ot kapok hetente zsebpénz gyanánt, elég jól járok, igaz félretenni elég nehéz, már ha szocializálódni akarok, és miért ne akarnék?! :) A Ł60/hét kevésnek tűnhet, bevallom, nem is túl sok, viszont nekem ebből a Ł60-ból nem kell a repjegyemre költeni, illetve a nyelviskolának is csak a felét kell(ett) fizetnem. Ahogy így osztottam, szoroztam, hetekre lebontva a repjegy (és a coach=távolsági busz) árát (ez Ł189+Ł41=Ł230), valamint a nyelviskola rájuk eső részét (kb Ł110, már nem emlékszem pontosan +-Ł5 lehet ez eltérés), kb Ł88-89/hét-re jönne ki a zsebpénz. Az előző évben, az előző családnál heti Ł90-t kaptam, viszont ott nekem kellett fizetnem a repjegyemet, és a nyelvsuli teljes költségét, tehát nagyvonalakban ugyanott vagyok, mint tavaly. Igaz, nagy negatívum, hogy nagyon drága a tömegközlekedés. Főleg egy aupair pénztárcájához. Egy napijegy Ł4-ba kerül itt Bristol 1-es és 2-es zónájában. Azért írok napijegyet, mert nekem egy return jegy Westbury-on-trym-ből a City Centre-be Ł3.8-ba kerül, így már inkább érdemes megvenni a napijegyet, főleg ha tudom, hogy többször is utazni fogok azon a napon. Mivel nekem hetente 3-szor van nyelvsuli, és ha "véletlenül" rossz az idő, tehát esik, vagy nagyon-nagy a szél, stb, akkor kénytelen vagyok buszozni. Amúgy meg bicajozok (olyan kondim lesz az itteni emelkedőktől, hogy otthon meg sem fogom érezni az alföldi bicajozást :D). Szóval, ha mindhárom nyelvsulis napon esik az eső, az már Ł12 mínusz, és még nem is csináltam semmit, leszámítva a nyelvsulit, ahova amúgy szeretek járni :) Tehát amikor csak tehetem, bicajozok a városközpontba. Eddig mindössze kétszer áztam el hazafelé a nyelvsuliból :D, de akkor is úgy, hogy délelőtt, még nagyon jó idő volt, mikor mentem a suliba, aztán délutánra borult be, és esett is egy kicsit.
Szumma szummarum: én nagyon szeretek itt élni, leszámítva a néhány negatívumot, de természetesen semmi sem lehet tökéletes. Én úgy vagyok mindennel, hogy mindenben a pozitívumot keresem, optimistán tekintek a jövőbe, mindenkire. Mindenki úgy érzi magát, amilyen ember, szerintem. Ha mindenben a negatívat látja az ember, akkor úgy éli meg az életét, hogy enyhén nem lesz boldog, sokkal inkább pesszimista és boldogtalan. Nekem nem ez a célom :D ;)
Most látom, hogy elég tömény lett ez a bejegyzés, így szúrok be néhány képet :D
Szia!
VálaszTörlésÉn most készülök Angliába au-pairkedni, így találtam rá a blogodra, ami nagyon tetszik, szuperül írsz: részletes, mégsem unalmas, sok hasznos infóval. Szóval köszönöm neked! :) Látom te már elég régóta élsz ott, ezért szeretném kérni a véleményedet.
Még nincs meg a családom. Jelenleg két családdal állok kapcsolatban, az egyik Észak-Londonban él, és négy 5 éven aluli gyerekük van (az egyik még csak 8 hónapos). Mennyi zsebpénzt illene kérnem? Az apukával beszéltem már skype-on, de nem tértünk ki az anyagiakra. Majd megkérdezem az anyukát.
A másik család Ascotban lakik, 2 gyerekkel, de a nagyobbik 15 éves, tehát azzal nem lesz sok gond, inkább a kisebbre kell vigyázni majd (7 éves). Ezért nyilván kevesebb járna, no de mennyi?
Szia Tundo,
VálaszTörlésBocsi, csak most vettem észre, hogy volt hozzászólás, de válaszolok is! ;) Köszi a visszajelzéseket, jó hallani! ;)
A négy 5 éven aluli gyereknél majdnem biztos, hogy nanny munkát kéne végezned, és bőven kinézem a családból, hogy au-pair-fizetésért, ami számokra lebontva azt jelenti körülbelül, hogy napi 10 óra legalább, mivel legalább 1 gyerek otthon lesz egész nap, heti nagyon max 100 fontért. Ami valljuk be, kegyetlen kihasználás. MOndjuk nem tudom, hogy mennyit kéne dolgoznod? Csak a gyerekekkel kéne foglalkoznod vagy takarítanod is kéne?
A másik család, húúú, hát elég kevés információt adtál meg róluk, így nem igazán tudom belőni, hogy mégis mennyit kéne kérni. Arról beszéltetek már, hogy mit kéne csinálni és heti hány órában? Mert az már adhatna egy támpontot. Illetve hátha ők hoznák fel a pénz témát, hogy ők ennyire és annyira gondoltak, amire neked első blikkre nyilván nem kell válaszolnod, csak gondolkodási időt kérsz.
Nem írtál véletlenül Annának?! Mert az első család olyan ismerős, mintha kérdezett volna egy hasonlót néhány napja... :)