Csak a szokásos... :S

Tegnap este megint halálán volt az internet :/, így filmet néztem, de legalább végre láttam a The Social Network-öt, elég érdekes volt, az biztos. Így nem sokkal éjfél után le is feküdtem.

De azért ejtsünk néhány szót a tegnapi napról. Reggel elkísértem a gyerekeket a suliba, vagyis csak a lányokat, mivel a fiúk mentek a maguk útján, Web rollerral, A legkisebb fiú pedig gyorsabban mint a lányok, de nem olyan gyorsan mint Web, szóval úgymond középen :P De mivel nem találtuk meg mindkét sapkát a lányoknak, így csak az egyikük fején volt, de kb ahogy kiértünk az utcánkból, a sarkon, a másikuk megfogta, levette az egyikük fejéről, megnézte, hogy kié, és az most pont az övé is volt, így ezután rajta volt a sapka -.- Természetesen fáztak mindketten a sulibamenetel alatt, de a másikuk még véletlenül sem tette volna a fejére a kapusznit... Hát akkor, fázzál :P

Ezután a napomon semmi érdekes nem történt, szenvedtem a lassú internettel, majd mielőtt mentem a srácokért a suliba, még gyorsan megcsináltam két "Use of English"-részt a vizsgára készülődés jegyében. Egy ilyen Use of English-részre a  vizsgán 1 óra van adva, na én 1 óra alatt 2 use of english-t csináltam meg, igaz, nem túl jó hatékonysággal, mivel az első még éppenhogy, 60% fölött volt, a második viszont csak 55 lett, tehát még van mit gyakorolni.
Suli. Délután már annyira jó idő volt, hogy a lányok már a kabátot sem akarták magukon hagyni, de én mondtam nekik, hogy "Én biztos nem fogom vinni, elbírjátok azt" :D így, ha nagy nehezen is, de végülis "hazacipelték" a nagy terhet. Egyébiránt meglett a sapka, valszeg a suliban maradt még kedden. Illetve még hozzátartozik a nap krónikájához, hogy a kitűnő fonetikus írását díjazandó, az egyik kislány kapott egy érmet, amit egészen hétfőig magánál tarthat, ugyanis, ahogy az egyik tanára mondta, akkor kell visszavinni, mivel gondolom akkor majd másnak adják oda. A hazaút így letudva.

Na itthon viszont előjöttek a szokásos problémák. Van ez a rozsos-csokis-kakaós süti, becsomagolva, és természetesen mind a 4 gyerek azt kért enni suli után. Mondom oké. A szélső, legnagyobb darabot A legkisebb fiú kivette, majd jött már-már szokásos, egy idő után már nagyon idegesítő dolog, hogy "Én akarom a másodikat", "Nem, én akarom a másodikat!", ezt ismételgették a lányok. És mivel csak egy második volt, mert így felszeletelve van a csomagolásban a süti, azt akkor az egyiküknek adtam, erre a másikuk elkezdett először mégcsak pityeregni, majd sírni, majd miután felvettem, hogy hátha megnyugszik, meg közben magyaráztam neki, hogy ugyanolyan jó a harmadik, sőt még nagyobb is, mint a második (:D:D), de nem segítette, így elkezdett üvölteni. Mondom oké, hát erre nem vagyunk kíváncsiak, így akkor nem kap enni, és felvittem a szobájukba, ott aztán sírhat, visíthat, ahogy kedve tartja, és rázártam az ajtót. Nem telt bele 1 perc, kb alig értem le a konyhába, és már jött lefelé, kisírt szemekkel, majd A középső fiú unszolására mondta, hogy "Sorry, Thomas", de mondom, legalább nézz rám, mikor mondod, úgy is elmondta, majd mondom ez még nem elég, ölelj meg :P, megölelt, én nem vagyok nagy haragtartó, úgyhogy mondhatni túlléptünk a dolgon. :S

A 16 és 18 óra közötti időszak balhéktól mentes volt :P. Ugye szerda lévén egyedül voltam a gyerekekkel, egészen 18.30-ig, amikor is megérkezett Az apuka, és kb akkorra a vacsorát is prezentáltam. Semmi extra nem volt most, mivel tegnap mondta az egyik kislány, hogy ő tésztát szeretne enni, mondom oké, nekem aztán hót mindegy, hogy mit csinálok. Így főztem ki egy csomag tésztát, volt még maradék krumpli tegnapról, azt megpirítottam, karfiolt pároltam, csináltam a felnőtteknek salátát, meg még volt, szintén tegnapról, ilyen tejszínes saláta, nem tudom sajnos a nevét, de imádom :P

A kaja elkészítésével semmi probléma nem volt. Bezzeg amikor magára a kajára kerül a sor... Mintha benyomták volna a "Replay"-gombot a lányoknál, csak most annyi különbséggel, hogy  az elsőnek kért mindkét lány, mintha nem jutna a másodiknak! :S:S És mivel Az apuka az egyik kislánynak szedett elsőként a tésztából, így a másik ismét csak elkezdett sírni, a földön fetrengett az asztalnál. Fel akartam tenni a székébe, de onnan kb lecsúszott -.-, így kivittem a konyhából is, és letettem a lépcsőre, hadd sírja ki ott magát, de most is elég hamar visszajött.
Vacsora közben mondta is Az apuka, hogy milyen "nagyszerű" neki állandóan veszekedésre hazajönni, meg hogy mindig mindegyik gyerek az első falatokat akarja, mintha olyan fontos lenne, mintha nem lenne elég mindenkinek -.- Érdekes, de mondhatnám azt is, hogy szörnyű. De tényleg, kb az összes étkezésnél ez megy!!! Főleg vacsoránál.

És akkor még A legkisebb fiúról nem is beszéltem (legalábbis ebben a bejegyzésben :P :D), aki vacsoránál mindíííííííg, minden körülmények között (bocsi, nem lehetett kihagyni :D:D, na meg figyelni kell a szóismétlés elkerülését is :D:D:D:D) idegesíti a lányokat, általában úgy, hogy elkezdi utánozni őket, vagy odaszólogat valamilyen módon. És kb már mindenki agyára megy. Vele még lesznek gondok, az biztos...

Egyébként még a vacsora alatti beszélgetés közben elmesélte Az apuka azt is, hogy a karácsony körüli 2 hetes időszak milyen nyugis volt (ugye A legidősebb fiú Németországban volt akkoriban), viszont most már nem érti, hogy mi értelme van a nagy sütés-főzésnek karácsonyra, mivel kb a szépen megterített asztal, a 7-8 órán át készített pulyka ellenére a vacsora ugyanolyan volt, mint bármelyik átlagos vacsora az év bármelyik napján. Nem kellett neki 1 perc, hogy leegyék, leborítsák a gyerekek az asztalterítőt, úgyhogy azt mondta, hogy kb mindegy lett volna, hogyha pirítóst rántottával szolgálnak fel, legalább nem kellett volna 7-8 óráig készíteni a többi ételt.

Amúgy megértem Az apukaot, kurva szar lehet, hogy hazaér, jobb esetben még a vacsorakészítés közben, amikor a gyerekek még tévét néznek, így akkor nagyjából nyugi van, rosszabb esetben vacsora közben, amikor, mondhatni, elszabadul a pokol. (Igaz, ők vállaltak be 5 gyereket :D) Valahogy nem tudnak kajálásnál viselkedni. Mintha élethalál-harc lenne, hogy ki kapja az első, majd a második, majd a harmadik falatot egy-egy fogásból :S Még meg is érteném, hogyha alig lenne főzve valami, és tényleg úgy kéne rárepülni a kajára, hogy éhen ne maradjon az ember, de azért könyörgöm, mikor bőven csinálunk minden nap kaját, áááhhh. Erre is volt egy válasza egyébként Az apukanak, mondta, hogy régen, még amikor ő volt gyerek, ilyen nem volt, mert a szülei lerendezték, balról-jobbról egy-egy pofon, és rögtön tudta a gyerek, hogy ki a főnök a házban... :P

Ma amúgy Az apuka sem ment dolgozni, mert van néhány dolog, amit meg kell csinálnia, így most itthon van, Az anyuka viszont nemrég ment el itthonról, így a mai napom sem lesz túl munkás..., de nem is bánom, gyakorlok legalább a vizsgára.

Na, a végére egy kis időjárás-jelentés: süt a nap, viszont -1°C van -.-