Pick Bristol

Még hétfőn reggel mondta Az anyuka, hogy majd lehetőleg egy kicsit hamarabb jöjjek már fel a konyhába, főleg, amikor mindketten mennek dolgozni, tehát hétfőn, szerdán és pénteken, hogy ott legyek a gyerekek körül, meg ilyenek. Ugyanezt elmondta hétfőn este egyébként Az apuka is. Oké. Hogy biztosan felérjek 7.50-7.55 körülre, 7-re :P állítottam az órát, dehát így is volt vagy 7.35 mire kikeltem az ágyból :P Na, hát ismerem már magam annyira, hogy tudjam, hogy kell egy "kis" extra idő a lustálkodásra :D Volt egy olyan verzióm is (mondjuk ez eleve halva született 5let volt :D), hogyha netalántán felkelnék 7-kor, akkor még szolgálat előtt gyorsan megnyírom magam, és lezuhanyzok, meg borotválkozok. Na, hát ez a fentebb említette kicsit kései felkelés miatt elhalasztódott...

Még tegnap napközben mondtam Az anyukanak, hogy vegyen már szalámit (természetesen Pick-et :P), merthogy majd levest csinálnék holnap. Ebből az lett, hogy nem volt ideje elmenni venni, dehát mivel nekem úgyis egy csomó időm lesz napközben, gondoltam, majd elugrok. Ugyanakkor tegnap vacsora közben mondta Az apuka, hogy holnap (vagyis ma :P) várható két csomag érkezése, így nem ártana, ha itthon lennék. Mondom jó. Ott ki is gondoltam, hogy 14 óráig adok időt a futároknak :D, hogy ideérjenek, majd elugrok a Waitrose-ba bicajjal a Pick-kolbászért (H).

A napom így úgy telt, hogy miután a gyerekeket ledobtam a suliban, hazajöttem, kiteregettem a mosást, majd magamnak lenyírtam a hajamat, majd zuhi, borotva, majd egy kis döglés :P A döglés már elég jól megy nekem, ebben profi vagyok :D, mostmár el kéne kezdeni komolyabban is tanulni :P Közben megjött mindkét csomag, az egyik egy új porszívó volt, merthogy állítólag a régi már nem jó :O Ehhez képest én még simán tudtam vele porszívózni még ma is :D :P Mindegy, ő pénzük bánja. A másik csomag nem tudom mi, postás hozta. Így volt időm bőven elmenni a Waitrose-ba. Ja, leszedtem még egy újabb feladatsort a nyelvvizsgára való gyakorlás jegyében, viszont az már jó pár éves lehet, mert az én részemnél a Use of English-ben az 5-ből csak 3 hasonló feladat volt :S Mindegy, azokat gyakoroltam egy kicsit legalább. Mondjuk pont az nem volt (a mondatátalakítós), amit legjobban kéne gyakorolnom, mivel elég tréül megy :P

Nemsokkal 2 előtt rászántam magam, hogy elindulok a Waitrose-be. Ez a Waitrose egyébként Bristol Henleaze körzetében van, ami a Westbury Park mellett található, tehát olyan, mintha a városközpontba mennék, csak elkanyarodok az első körforgónál. Így ismét csak meg kellett mászni az emelkedőt, még mindig ment :P Egy fél óra alatt megjártam kb, viszont visszafelé már volt olyan "szerencsém", hogy elkezdett esni, inkább cseperegni az eső :P Miután hazaértem, még kb annyira volt időm, hogy összesepregessem a gyerekek által otthagyott sarat a laminált padlóról :P, aztán mentem is értük. Csepergett még egy nagyon picit az eső, de úgy döntöttem, hgoy nem viszek esernyőt még magamnak sem, csak a baj lenne vele, majd feltesszük a süsüt :D (alias kapuszni :D) Végülis nem esett az eső, úgyhogy sima volt az út.

Miután hazajöttünk, el is kezdtem csinálni a levest, mert Webnek 6-tól fociedzése volt, így ennie kellett fél 6-ig. Rájöttem, hogy de utálok én krumplit pucolni :S:S Nem volt túl sok, de bőven elég volt. A gyerekek "Hungarian soup"-nak nevezik ezt a kaját, mert az előző aupair, aki szintén magyar volt, is csinált ilyet párszor, én meg gondolkoztam közben valami jó kis frappáns néven, és végülis az "Alföldi finomság" mellett döntöttem :D:D:D

Mialatt a levest készítgettem, a gyerekek feltűnően jól viselkedtek, szinte nem is hallottam hangos szót, pedig ez már nagy szó!!! Na persze, azért a vacsora alatt ismét csak hozta a formáját A legidősebb fiú :S Beszélgetett, vagyis inkább "beszélgetett" A legkisebb fiúnal, azaz vitatkoztak, és már nem emlékszem, hogy mit mondott, de hogy káromkodott, az biztos, erre mondta az apja, hogy emlékszik még a Swearbox-ra ("Káromkodó doboz", tehát amibe minden káromkodás után valamennyi pénzt kellene tennie a káromkodónak), amit talán múlt héten említett vmelyik vacsinál. Erre visszakérdez, hogy miért is kéne emlékeznie?! Merthogy most káromkodtál! ÉÉÉÉNNNN?! Én nem káromkodtam! Hát az agyam eldobom ezen a fiún, egy 10-15 másodperce történt dolgot letagad, aminek mindenki a fül- és szemtanúja volt :S Aztán valahogy szóbakerültek a biciklik, és hogy ki mikor tudott már biciklizni. A legkisebb fiú mondta, hogy ő olyan 3-3,5 évesen kezdett el, míg az ő állítása szerint A legidősebb fiú csak 4 évesen. Természetesen ezt nem lehetett szó nélkül hagyni. Nem kevesebbet állított, minthogy már 2 (!!!!) évesen biciklizett. Erre még Az apuka is rátett egy lapáttal (ekkor már nagyon mosolyogtam :D), és azt mondta, hogy nem is 2, hanem 1,5 évesen már bicajozott, sőt a babakocsiból egyenesen a biciklire ült át :D:D:D:D Hát majd behaltam, alig bírtam visszatartani a röhögést, csak nem akartam már nyíltan kinevetni :D:D:D Pedig-pedig...

Azután a szokásos elpakolgatás következett, majd a szobám, ahol beültem a kényelmes székembe, és kb egy jó félórára ilyen kómás állapotba kerültem :D :P, azaz fél-, de inkább egész :D álomban voltam, majd miután magamhoz tértem :P, visszatértem a bódultság állapotából, elkezdtem írni ezt a bejegyzést.