Hogy repül az idő... Már csak ennyi idő van hátra április 8-áig. Pont beszéltem skypeon a családommal, és mondtam nekik, hogy már csak 40 nap, és jön Balázs és Máté, és tesóm első gondolata ez a filmcím volt. És mivel tökéletesen illik bejegyzéscímnek, íme elétek tárom :)
Holnap ilyenkor hivatalosan is befejződik a half term-öm, azaz a vakációm vagy szabadságom, kinek hogyan tetszik. Mivel 1 nap múlva már a gyerekek ágyban is lesznek, és én ismételten a szobámban leszek, így a mai estét még ki kell használnom, hogy teljesen az én birtokomban van a nappali, és így a házimozi-rendszer is. Ennél fogva most nézem a Taken-t (Elrabolvát), majd utána az Avatart terveztem be, tart ameddig tart, kit érdekel :P
Half term... azaz iskolai szünet a gyerekeknek. Ez kétfajta szcenáriót hozhat magával az au-pairekre nézve: 1, szerencsés esetben, kihasználva az iskolaszünetet, a család elutazik valahová, és így az au-pair (nagyjából) szabad lesz arra a hétre; 2, rosszabb esetben a gyerekek egész hétre, a hét minden napjára, legalábbis hétfőtől-péntekig reggeltől-estig az au-pair nyakán maradnak. Azt hiszem mindenki tudja, hogy ez mit hozhat maga után... Igazából még lehet egy harmadik kimenetel is, amikor nem utazik el a család nyaralni/telelni, így az au-pair a gyerekekkel van, viszont többé-kevésbé otthon vannak a szülők is, így nem hárul minden teher az au-pairre.
Én voltam olyan szerencsés, hogy az 1. esetbe estem, így egy teljesen nyugodt, csendes, gyerekzajtól mentes 10 napot töltöttem el. Az au-pairek pontosan tudják, hogy mit jelent ennyi idő hiszti, kiabálás, feleselés és verekedés nélkül, a gyerekek nélkül. Na most ezt nem úgy kell érteni, hogy ne szeretném a hostcsaládomat és a hostgyerekeimet, viszont, ahogy a MasterCard-os reklámokban is van, ez az élmény felbecsülhetetlen :P Azért az elmúlt néhány hétben/hónapban nem egyszer kívántam, hogy milyen jó lenne néhány nap a család nélkül, és ez most megadatott, de sajnos már el is telt :S Szóval ilyen szempontból már nagyon is kellett ez a kis pihenő, illetve a nyelvvizsga előtt is tökéletes volt ez a magány. Teljesen szokatlan, és egyben nagyon is jó volt, hogy a kb vacsora után, de még inkább vacsora közben a gyerekek által mondogatott "What"s for pudding?" idegesítő szólamot most egy hétig nem hallottam :D Persze, néhanapján lehet valami desszert vacsi után, de hogy minden vacsoránál elhangozzon ez a mondat, úgy, hogy bőven van mit enni vacsorára :S Érdekes. Bár mondjuk hetente 1, max 2-szer van valami desszertre, így ilyen szempontból sincsenek elkényeztetve a gyerekek.
Szóval holnap vissza a megszokott kerékvágásba. A legutolsó információim szerint 16-17 óra között érkezik haza a család az útról, úgyhogy addig kell még pihengetnem, élvezni a szabadságot :D Kíváncsi vagyok, hogy milyen volt ez a kis vakációjuk :) Ez volt amúgy az első alkalom nekik, hogy az egész család ment közösen síelni, tehát most volt először, hogy a lányok is mentek, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy ők hogy érezték magukat :)
Így, hogy rövidesen ismét suli, én is visszatérek - valószínűleg :D - a sűrűbb posztolgatáshoz. Addig is jó olvasgatást és jó zenehallgatást ehhez a jó kis muzsikához :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése