Hát az biztos, hogy nem ez volt a legjobb napom eddig itt :P Már tegnap este éreztem, hogy mintha megfázás lenne kialakulóban, ezért már akkor is elszopogattam egy Strepsils-t :P, de ez annyit segített, hogy ma nem annyira folyt az orrom, mint amúgy "normális" megfázás esetén szokott :D Ma egyébként semmi különleges nem volt a school run-nal kapcsolatban, csak annyi, hogy tegnap mindkét kislány kapott egy-egy új kabátot, aminek kiszedhető bélése van, tehát még tavaszra is bőven jó lesz. Az egyik kislány egy világoskéket, mondhatni égszínkéket, míg a másik pirosat kapott, így legalább a kívülállók is jobban meg tudják különböztetni őket :D
Most hazajövetel előtt bementem már a "faluba", vagyis Westbury-on-trym központjába, ahool a The co-operative-ban vettem kekszet, meg fánkot :$, illetve a lloyds pharmacyban pedig Ł2-ért 2 Head&shoulders sampont :) és egy fogkefét. A mintegy félórás kitérő után hazaérkezésemkor voltam olyan "ügyes", hogy még most sem tudom, hogyan, de úgy jöttem be a bejárati ajtón, hogy a jobb térdemmel nekicsattantam az ajtókeretnek :S Hát kb úgy kidőltem, mint a focisták, mikor sérülést szenvednek, ott fetrengtem néhány percig az előszobában :) Aztán kb a két gyengeségemnek (megfázás, térdfájás) köszönhetően egész nap csak vegetáltam :P, nem is áltattam magam, hogy ma tanulni fogok :D Napközben még jegeltem is a térdemet kb egy óráig, majd 2 körül elkezdtem készülődni a főzéshez :P
Igen, mivel végre megcsináltam a rakott krumplit! :P És mivel A középső fiúnek 17.30-ra már menetkészen kell állnia, így legkésőbb negyed 6-kor ennie kell, így és mivel kb 4 óra, mire a lányokkal hazajutok, így el kellett kezdenem hamarabb a folyamatot :) Mielőtt 3.05-kor elindultam a suliba, megpucoltam a krumplit, megfőztem, közben a tojásokat is megfőztem, illetve a kolbásznak is odapörköltem :P :D, így miután hazamentünk, már csak össze kellett állítani a kaját, aztán bedobni a sütőbe, és hagyni.
Már kb szót sem érdemel, annyira mindennapossá válik, hogy mikor hazaértünk, a fiúk természetesen veszekedtek és verekedtek (már kintről, az utcafrontról is láttam őket -.-). A legidősebb fiúbe, sajnos, tényleg nem szorult semmiféle szeretet a testvérei felé, ez állandóan kiütközik, minden megnyilvánulásában. Ahogy a tegnapi bejegyzésben írtam, hogy a szülőknek A középső fiú születése után duplán kellett vigyázniuk, hogy nehogy bántsa A legidősebb fiú A középső fiút, akkor a "bántás" szó helyett sokkal durvábbat képzeljetek el, ez nagyon szofisztikált volt ahhoz képest, mint amit Az apuka használt...
A fiúk látták, hogy már néhány hozzávaló elő van készítve, így A középső fiú és A legidősebb fiú is felajánlották, hogy segítenek. Mondom oké. Dehát természetesen ez nem ilyen egyszerű, mert ha A legidősebb fiú segítene, akkor A középső fiúnek tilos -.-, de A középső fiú nem bánná, hogyha A legidősebb fiú is ott lenne, és segítene. Ugye mindketten felajánlották, hogy segítenek, erre A legidősebb fiúnek egyből válaszolni kellett A középső fiúnek, hogy "Biztos azért akarsz segíteni, mert te akarod megcsinálni a világ legjobb kajáját." De tipikusan azzal a bunkó, lenéző, semmibevevő stílussal, ami szerint rajta kívül mindenki más szar, másnak soha, semmilyen körülmények között nem lehet igaza, és mindig annak kell történnie, amit ő akar. Hát röviden: szörnyű... És ez az eddig tapasztaltak és hallottak alapján javulni hótziher, hogy nem fog :S
Végülis valami kicsit minden gyerek segített a vacsorakészítés során :), néha, néha, mindig már-már túl sok volt a segítő kéz :D De mivel én voltam ekkor a "parancsnok", így kiosztottam, hogy először ki segít, aztán ki, majd ki, stb-stb :) És elfogadták :P Jó, mondjuk A legidősebb fiú csak a teát "készítette" el=a felmelegített vizet beleöntötte a teáskancsóba.
Az egyik kislány valahol "sikeresen" elhagyta a jelvényét, amit már egy ideje hord, hogy "5 éves leszek" v valami ilyesmi volt rajta, így miután itthon észlelte, hogy nincs meg, elkezdett pityeregni, sírni, de aztán A középső fiú ügyesen leszerelte, hogy ha abbahagyja a sírást és jön segíteni nekem főzni :), akkor lehet, hogy kap valamit pudingra (azaz desszertre, csak itt mindig pudingnak mondják, gőzöm nincs, hogy miért) vacsi után :) Úgyhogy ezután happiness volt. Én adtam enni a lányoknak, közben kiosztottam a munkát, hogy A középső fiú szeletelje a krumplikat, és tegye az edénybe, majd közben én is mentem, és mivel nincs tojásszeletelőnk, így maszek módon, manuálisan :P kezdtem el szeletelni. Még elég hagyján is lett a végeredmény :D Eközben jött oda a kislány, és kezdte el belerakosgatni a dolgokat a tálba :)
Minden okés volt, igaz, időközben kifogytunk a csokikrémből, mivel azt szoktak általában a ricecake-kel enni, így, miután befejeztük a vacsi készítését, nekiálltunk csokit csinálni. Itt mind a 4 kisebb gyerek segített valamilyen szinten, úgyhogy nem borult fel a harmónia :)
A rakott krumpliról: ez volt életem első önálló rakott krumplija, és ehhez képest k.rva jó lett :D Az apukanak is nagyon ízlett, kétszer szedett belőle :P, és még a lányok maradékát is megette, szóval pöpec (H) Vacsi után nápolyi volt a "puding", közben szóbahoztam már a síelésüket, hogy már mindjárt itt van, meg így ügyesen megkérdeztem, hogy mikor mennek :P, mert pontosan még nem tudtam. Erre az asztalnál nem kaptam választ, mert ekkor, a nápolyievés közben egyszer csak feláll mellőlem a székről az egyik kislány, és látom, hogy egy nagy tócsa van alatta. Hát a kishölgy egyszerűen odapisilt a székre a vacsoraasztalnál :P, de ha ez még nem lett volna elég, már tolta le a nadrágját, és mondta, hogy jön a kaki is :P Na, ekkor az apja gyorsan kezelésbe vette, fogta, és felszaladt vele az emeletre :P Miután végeztek, vissza lejött Az apuka, és elkezdte mondani, hogy mi lesz az útiterv a síelésre. Ezek szerint jövő héten PÉNTEKEN hajnali 3-kor legkésőbb indulniuk kell, hogy 7 előtt odaérjenek Doverbe, aztán átkompoznak Calais-ba, majd egy onnan 2,5 órára lévő településre mennek, ennek a nevére most nem emlékszem, ott töltik az éjszakát, majd másnap mennek tovább Svájcba, Davos városába. Vissza pedig majd február 28-án, hétfőn érkeznek meg valamikor!!! Szóval, ez akárhogy számolom, 11 nap lesz nélkülük itt :D
Még azt is elmesélte, hogy most mindenképpen mennek Davosban a fiúk sí- v snowboardsuliba, mert akkor legalább egy kis időre nekik nyugtuk lesz, mert tavaly rábeszélték Az apukaot (amikor csak a fiúk voltak, a lányok itthon maradtak), hogy ne menjenek sísuliba, és megígérték neki, hogy figyelnek rá, és tanulnak tőle. Dehát ez kb 1 percig sem tartott, így idén mindenképpen menniük kell sísuliba :P Hát kíváncsi leszek, milyen élményekkel térnek majd haza :) Ez lesz a lányoknak egyébként az első síelése, ha jól tudom, úgyhogy nekik biztos érdekes lesz :D
Most meg kúrálgatom magam, nem ártana hamar kikászálódni a betegségből :S
Most hazajövetel előtt bementem már a "faluba", vagyis Westbury-on-trym központjába, ahool a The co-operative-ban vettem kekszet, meg fánkot :$, illetve a lloyds pharmacyban pedig Ł2-ért 2 Head&shoulders sampont :) és egy fogkefét. A mintegy félórás kitérő után hazaérkezésemkor voltam olyan "ügyes", hogy még most sem tudom, hogyan, de úgy jöttem be a bejárati ajtón, hogy a jobb térdemmel nekicsattantam az ajtókeretnek :S Hát kb úgy kidőltem, mint a focisták, mikor sérülést szenvednek, ott fetrengtem néhány percig az előszobában :) Aztán kb a két gyengeségemnek (megfázás, térdfájás) köszönhetően egész nap csak vegetáltam :P, nem is áltattam magam, hogy ma tanulni fogok :D Napközben még jegeltem is a térdemet kb egy óráig, majd 2 körül elkezdtem készülődni a főzéshez :P
Igen, mivel végre megcsináltam a rakott krumplit! :P És mivel A középső fiúnek 17.30-ra már menetkészen kell állnia, így legkésőbb negyed 6-kor ennie kell, így és mivel kb 4 óra, mire a lányokkal hazajutok, így el kellett kezdenem hamarabb a folyamatot :) Mielőtt 3.05-kor elindultam a suliba, megpucoltam a krumplit, megfőztem, közben a tojásokat is megfőztem, illetve a kolbásznak is odapörköltem :P :D, így miután hazamentünk, már csak össze kellett állítani a kaját, aztán bedobni a sütőbe, és hagyni.
Már kb szót sem érdemel, annyira mindennapossá válik, hogy mikor hazaértünk, a fiúk természetesen veszekedtek és verekedtek (már kintről, az utcafrontról is láttam őket -.-). A legidősebb fiúbe, sajnos, tényleg nem szorult semmiféle szeretet a testvérei felé, ez állandóan kiütközik, minden megnyilvánulásában. Ahogy a tegnapi bejegyzésben írtam, hogy a szülőknek A középső fiú születése után duplán kellett vigyázniuk, hogy nehogy bántsa A legidősebb fiú A középső fiút, akkor a "bántás" szó helyett sokkal durvábbat képzeljetek el, ez nagyon szofisztikált volt ahhoz képest, mint amit Az apuka használt...
A fiúk látták, hogy már néhány hozzávaló elő van készítve, így A középső fiú és A legidősebb fiú is felajánlották, hogy segítenek. Mondom oké. Dehát természetesen ez nem ilyen egyszerű, mert ha A legidősebb fiú segítene, akkor A középső fiúnek tilos -.-, de A középső fiú nem bánná, hogyha A legidősebb fiú is ott lenne, és segítene. Ugye mindketten felajánlották, hogy segítenek, erre A legidősebb fiúnek egyből válaszolni kellett A középső fiúnek, hogy "Biztos azért akarsz segíteni, mert te akarod megcsinálni a világ legjobb kajáját." De tipikusan azzal a bunkó, lenéző, semmibevevő stílussal, ami szerint rajta kívül mindenki más szar, másnak soha, semmilyen körülmények között nem lehet igaza, és mindig annak kell történnie, amit ő akar. Hát röviden: szörnyű... És ez az eddig tapasztaltak és hallottak alapján javulni hótziher, hogy nem fog :S
Végülis valami kicsit minden gyerek segített a vacsorakészítés során :), néha, néha, mindig már-már túl sok volt a segítő kéz :D De mivel én voltam ekkor a "parancsnok", így kiosztottam, hogy először ki segít, aztán ki, majd ki, stb-stb :) És elfogadták :P Jó, mondjuk A legidősebb fiú csak a teát "készítette" el=a felmelegített vizet beleöntötte a teáskancsóba.
Az egyik kislány valahol "sikeresen" elhagyta a jelvényét, amit már egy ideje hord, hogy "5 éves leszek" v valami ilyesmi volt rajta, így miután itthon észlelte, hogy nincs meg, elkezdett pityeregni, sírni, de aztán A középső fiú ügyesen leszerelte, hogy ha abbahagyja a sírást és jön segíteni nekem főzni :), akkor lehet, hogy kap valamit pudingra (azaz desszertre, csak itt mindig pudingnak mondják, gőzöm nincs, hogy miért) vacsi után :) Úgyhogy ezután happiness volt. Én adtam enni a lányoknak, közben kiosztottam a munkát, hogy A középső fiú szeletelje a krumplikat, és tegye az edénybe, majd közben én is mentem, és mivel nincs tojásszeletelőnk, így maszek módon, manuálisan :P kezdtem el szeletelni. Még elég hagyján is lett a végeredmény :D Eközben jött oda a kislány, és kezdte el belerakosgatni a dolgokat a tálba :)
Minden okés volt, igaz, időközben kifogytunk a csokikrémből, mivel azt szoktak általában a ricecake-kel enni, így, miután befejeztük a vacsi készítését, nekiálltunk csokit csinálni. Itt mind a 4 kisebb gyerek segített valamilyen szinten, úgyhogy nem borult fel a harmónia :)
A rakott krumpliról: ez volt életem első önálló rakott krumplija, és ehhez képest k.rva jó lett :D Az apukanak is nagyon ízlett, kétszer szedett belőle :P, és még a lányok maradékát is megette, szóval pöpec (H) Vacsi után nápolyi volt a "puding", közben szóbahoztam már a síelésüket, hogy már mindjárt itt van, meg így ügyesen megkérdeztem, hogy mikor mennek :P, mert pontosan még nem tudtam. Erre az asztalnál nem kaptam választ, mert ekkor, a nápolyievés közben egyszer csak feláll mellőlem a székről az egyik kislány, és látom, hogy egy nagy tócsa van alatta. Hát a kishölgy egyszerűen odapisilt a székre a vacsoraasztalnál :P, de ha ez még nem lett volna elég, már tolta le a nadrágját, és mondta, hogy jön a kaki is :P Na, ekkor az apja gyorsan kezelésbe vette, fogta, és felszaladt vele az emeletre :P Miután végeztek, vissza lejött Az apuka, és elkezdte mondani, hogy mi lesz az útiterv a síelésre. Ezek szerint jövő héten PÉNTEKEN hajnali 3-kor legkésőbb indulniuk kell, hogy 7 előtt odaérjenek Doverbe, aztán átkompoznak Calais-ba, majd egy onnan 2,5 órára lévő településre mennek, ennek a nevére most nem emlékszem, ott töltik az éjszakát, majd másnap mennek tovább Svájcba, Davos városába. Vissza pedig majd február 28-án, hétfőn érkeznek meg valamikor!!! Szóval, ez akárhogy számolom, 11 nap lesz nélkülük itt :D
Még azt is elmesélte, hogy most mindenképpen mennek Davosban a fiúk sí- v snowboardsuliba, mert akkor legalább egy kis időre nekik nyugtuk lesz, mert tavaly rábeszélték Az apukaot (amikor csak a fiúk voltak, a lányok itthon maradtak), hogy ne menjenek sísuliba, és megígérték neki, hogy figyelnek rá, és tanulnak tőle. Dehát ez kb 1 percig sem tartott, így idén mindenképpen menniük kell sísuliba :P Hát kíváncsi leszek, milyen élményekkel térnek majd haza :) Ez lesz a lányoknak egyébként az első síelése, ha jól tudom, úgyhogy nekik biztos érdekes lesz :D
Most meg kúrálgatom magam, nem ártana hamar kikászálódni a betegségből :S
jobbulást! pontosan tudom miről beszélsz :)
VálaszTörlésKöszi :) Neked is! Hát ma estére sem javult az állapotom, az hótbiztos :S De hétvégére kikúrálom magam :P
VálaszTörlés