Hellraisin'

Ismét bejelentkezek, nehogy már így estére (vagy reggelre) bejegyzés nélkül maradjon a jónép :) Hogy mi történt a kora délutáni bejegyzésem óta? Akkor kezdjük a mesélést... (a mese közel sem biztos, hogy happy end-del végződik, még nem tudni :/)

Hol volt, hol nem volt, a tengeren is túl, élt egyszer egy kis család, a két szülő, és a gyermekük, A legidősebb fiú. Mindössze 2 évvel a kisgyermek születése után megérkezett a családba a legújabb gyermek, akit a A középső fiú névre kereszteltek szülei. Innentől kezdve gyökeresen megváltozott az így már 4-fős család élete. A nagyfiú nem volt képes elfogadni az új jövevényt, ösztönösen utálta a testvérét, így a szülőknek duplán kellett figyelniük a gyerekekre: nemcsak arra, hogy mindig legyen betevő falat az asztalon, hanem arra is, hogy a nagyobbik fiú ne tegyen kárt a kisebbik fiúban. Ez többé-kevésbé sikerült nekik, viszont a nagyfiú a gőgöt, a fennhéjázó viselkedést, illetve a lenéző magatartást az évekkel nemhogy nem nőtte ki, de ez idővel csak rosszabb lett.

A szülők folyamatosan próbálták alakítani a gyermeket, hogy legalább egy jó szava legyen a testvéreihez, de ezek meddő kísérleteknek bizonyultak. Körülbelül 2 évvel ezelőtt esett meg a következő eset: A legidősebb fiú PSP-je elromlott, és az édesapja azt az ajánlatot tette számára, hogy amennyiben egy héten át minden nap legalább egyszer valami dicsérőt, pozitívat (pl. Well done) mond a testvéreinek, akkor kicseréli neki, és vesz egy újat.

Az eddigi történet alapján nem nehéz kitalálni, hogy azóta sincs PSP-je A legidősebb fiúnek :P Ugye azt említettem még az előző bejegyzésben, hogy tegnap este a vacsoráról fogta magát és kiviharzott Az apuka, merthogy megint csak a kiabálás ment, és egyszerűen elege lett. Már akkor sem csodáltam. Ma már a vacsora előtt mondta a gyerekeknek, főleg a fiúknak, hogy legszívesebben megint elmenne, és külön vacsorázna, főleg ha úgy fognak viselkedni, mint tegnap. Az elején megint megvolt a szokásos összecsapás A legidősebb fiú és A legkisebb fiú között, aminek köszönhetően A legidősebb fiú az asztal végébe lett ültetve. Viszont a vacsora alatt sem bírtak magukkal, főleg A legidősebb fiú nem, megint olyan semmiség miatt kezdett el beszólogatni, hogy ne A középső fiú nem kérdezgesse az egyik kislányt. Most komolyan, ki érti ezt?! Hihetetlen. És mivel folyamatosan hajtogatta, hogy ne kérdezgesd már, ne kérdezgesd már, Az apukaban megint felment a pumpa, és jól leteremtette a gyerekeket: így nem lehet viselkedni, hogy állandóan kiabálnak egymással, nem tisztelik egymást, verekednek, meghogy nem tudja mi lesz a vakáción, amikor egész nap velük lesz, ill. legszívesebben maradna munkában, mert tudja, hogy itthon pokol vár rá (szószerint idéztem, így mondta...). Természetesen A legidősebb fiú ezt sem állta meg szó nélkül, de erre már nem reagált az apuka. Lehet, hogy jobban jártunk :P

Miután A legkisebb fiú elment úszásra, A legidősebb fiú pedig elment az asztaltól, azután kezdte el mondani az elején elmesélt történeteket, meg hogy mostantól egy hétig nem lesz Wii, sőt lehet, hogy tv-zés sem, hogyha ugyanígy folytatódnak a dolgok. Hát ha rajtam múlik, megmondom neki holnap délután/este, hogy nem viselkedtek jól, aztán csak játszanak szépen valamit, ne a tv előtt gyepálják egymást :P

(Úgyhogy el lehet képzelni, hogy nem fogok bánkódni amiatt, hogy Half term-ben nem lesznek itthon :D, viszont kíváncsi leszek mennyire kimerülten jön majd a két szülő haza.)

És akkor a címmel összhangban álljon itt egy nóta: