Múlt hét szombaton (március 12-én) volt pontosan 6 hónapja, hogy elkezdtem karrieremet Bristolban, ezért is született ez a bejegyzés. Hol is kezdjem?! Kezdem a legelején, azaz, hogy hogyan kerültem Bristolba.
A tavalyi évemet is au-pairként töltöttem, akkor Tiptree-ben éltem, ami Londontól északkeletre van kb 1-1,5 órára vonattal, Ipswich irányába. Onnan július végén mentem haza néhány hétre, de még június végén, vagy július elején, már pontosan nem emlékszem, mikor, elkezdtem keresni másik családot, lehetőleg nagyvárosban. Azért nagyvárosban, mert Tiptree egy kb 12 ezres település volt, ahol semmi, de szószerint semmi kikapcsolódási lehetősége nem volt egy huszonéves fiatalnak... Tehát valamikor június-július fordulóján ismét regisztráltam az aupair-world-re, ahol bejelölgettem családokat, és vártam. Egy idő után visszaírt a jelenlegi családom, majd írtak emailt is. Ebben leírta az apuka, hogy mit kell tudni róluk, mit szeretnek csinálni, mivel foglalkoznak, nagyjából mit fog kitenni a munkám, stb-stb.
5 gyerek. Nem mondom, hogy elsőre túl bizalomgerjesztő volt ez a szám :D De aztán kiderült, hogy az előző au-pairjük (aki szintén magyar volt) 2,5 évig volt náluk, ami elég jó "referencia" egy családnak szerintem :D Gondoltam, csak nem lehet olyan rossz, ha 2,5 évig itt lakott velük, csak nem szereti magát szenvedtetni, ha szar a hely :D Mindent letisztáztunk, a mostani hostapám felhívta Alice-t, az előző hostanyukámat, aki excellent (kiváló) referenciát adott rólam :P, így minden oké volt. Nemsokkal ezután felvetették, hogy mi lenne, ha még most nyáron eljönnék hozzájuk, mielőtt hazautazok augusztusra, és akár egy bőröndnyi cuccot el is hoznék, amire nem lesz szükségem a nyár alatt. Éltem a lehetőséggel, mivel még fizették is az utamat Tiptreeből Bristolba.
Már első alkalommal is nagyon szimpatikusnak tűntek, bolognai spagettit csináltak a látogatásomra. Nagyon szép idő volt, kiültünk a hátsókertbe beszélgetni, ekkor találkoztam Lacival is, aki néhány bennfentes infót is megosztott velem :D Mindent lefixáltunk, a £60-os heti fizetést, amiért nagyjából 25 órát dolgozok hetente, mondták, hogy a nyelviskola felét állják, mivel támogatják az au-pairjeiket a céljaik elérésében (és tényleg!), valamint hogy a repjegyet megveszik az au-pairnek. Ilyen szempontból annyira nem vészes a £60-os heti fizu, mivel pl az előző helyemen heti £90-ot kaptam, viszont abból a repjegyet, és a teljes nyelvsulit is nekem kellett fizetnem, és akkor 40 órát dolgoztam egy héten, míg itt 25-öt kell. Illetve mondták, hogy a szomszédoknál előfordul, hogy lehet csinálni kis fusi munkákat, mint fűnyírás, kutyasétáltatás, takarítás, bébiszittelés, stb. Úgyhogy már ekkor sem bántam meg, hogy őket választottam. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy csak azért vállaltam be egy 5 gyerekes családot, mert nem angolok!!!
Aztán szeptember 12-én éjfél körül (már lehet, hogy éppen 13-a volt) megérkeztem, és elindult a bristoli kalandom. Az első hetekben még a megszokási fázisban voltunk, mondjuk szerencsére a gyerekek elég hamar elfogadtak, a lányok már kb rögtön :D, de a fiúkkal sem volt bajom. Amikor meg határozottabbnak kell lenni, azaz fel kell emelni a hangomat, akkor meg kell tenni, nincs mese. Meg kell nekik mutatni, hogy ki a főnök ;)
A szülőkkel nagyon jó a kapcsolatom, még egy hangos szavuk nem volt hozzám (nem úgy a gyerekekhez :D), ha valamit véletlenül nem jól csinálok, akkor szépen megkérnek, hogy legközelebb máshogy csináljam. Teljesen korrektek :) Ott segítenek, ahol tudnak, pl az sem volt probléma, hogy múlt hét pénteken a nyelvvizsga miatt nem tudtam sem elvinni a gyerekeket, sem hazahozni őket a suliból. Megoldották, reggel az apuka így egy kicsit később ment dolgozni, az anyuka pedig hamarabb jött haza a munkából délután. És a legjobb, hogy tényleg egyenrangú félként kezelnek, ez az, ami nagyon sok au-pairnél, sajnos, nem így van :S Mondjuk nekik tényleg szükségük van valakire, jelen esetben egy au-pairre, mert 3 napon mindkét szülő dolgozik, így akkor tényleg nem nagyon tudják elvinni, de főleg hazahozni nem a gyerekeket.
Az én kapcsolatom a gyerekekkel úgy érzem, hogy nagyon jó. A lányokkal már az elejétől kezdve nagyon jól kijövünk, mondjuk a fiúkkal is nagyjából. Többnyire hallgatnak rám, ha a szülők nincsenek itthon, én vagyok a főnök, és ezt keményen :D be is tartom :D Próbálok nagyon következetes lenni, ami az esetek többségében sikerül is. Ami még nagyon feltűnő számomra, hogy mennyire türelmes vagyok a gyerekekkel. Persze, előfordul, hogy amikor elkezdenek hisztizni mondjuk, akkor megfogom, és kiteszem őket egy másik szobába, vagy mittudomén, mert pont olyan kedvemben találtak, de amúgy nagyon jól megtanultam kezelni ezeket a szituációkat. Mostanra már jól ki is ismertem őket, így nagyon jól tudom, hogy mikor hisztiznek, és mikor van tényleg valami bibi.
A családdal való jó kapcsolat kialakításában fontos szerep jutott a közös programoknak is. Voltunk még szeptemberben, a második hétvégémen, azt hiszem, rugby-meccsen, aminek a hangulata teljesen magával ragadó volt, igaz maga a rugby, mint sport, nem nagyon fogott meg, de az egész stadion hangulata nagyon jó volt :) Aztán voltunk a család fiútagjaival, és néhány baráttal horgászni is. Nem volt jó napunk a fogást illetően, viszont én nagyon élveztem az egészet. Gyakorlatilag a tengeren hajókáztunk, Wales és Anglia között, hihetetlen jó volt! Aztán volt még bowlingozás, gyerekeknek különböző előadásaik, fiúk focimeccsei, szülinapi vacsora, stb. Szóval én jól érzem magam velük.
Rengeteg új embert, új au-pairt ismertem meg az ittlétem alatt, fel se tudnám most sorolni mindet. Ez a rengeteg ember nagyon sok nemzetiséget ölel fel, a teljesség igénye nélkül voltak köztük természetesen magyarok :) ;), nagyon sok német és francia, van osztrák, svéd, bolgár, cseh, stb-stb. Jártam nyelviskolába is, de a legtöbb au-pairt nem onnan ismerem, hanem a Facebookról, ahol a különböző csoportokon keresztül találtuk meg egymást. Nagyon hasznos "kis" weboldal :P:D Most úgy mondom, hogy szerencsére :P kevés magyar au-pair van Bristolban és környékén, mivel én angolt jöttem ki tanulni, ami az elmúlt 6 hónapban jóval többet fejlődött, mint az ezt megelőző 1 évem alatt Tiptreeben :P Úgyhogy nagyon hasznos volt, hogy egész héten (leszámítva a blogot, az msn-t és a skype-ot :P) élőben csak angolul beszéltem. Ennek az eredménye lett az, hogy most gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartom, hogy ne sikerüljön a nyelvvizsgám, amit egy hete tettem.
Ennek ellenére, vagy éppen ezért, hogy angolt jöttem ki tanulni, és eddig szinte csak angolul beszéltem, nagyon jó volt az elmúlt hétvégén lezajlott magyar au-pair-tali Birminghamben. Nagyon jó volt azokkal az emberekkel találkozni, akiknek eddig csak a blogját követtem, igaz néhányukkal már találkoztam korábban, de a nagy többséggel még nem. És nagyon jó volt csak magyarul beszélni egy egész hétvégén át :) Teljesen feltöltődtem, és készen állok a következő utazásokra :D Főleg, hogy mostmár kezd jobb idő lenni (írom ezt most, mikor esik az eső :P :D) Itt a tavasz, mindjárt a nyár is, tervek pedig vannak dögivel, már csak a megvalósítás hibádzik :P:D
Összefoglalva mindent, én nagyon szeretek Bristolban lakni, akár hosszabb távon is el tudom képzelni, hogy itt maradok, ebben a városban, és legalább júliusig ennél a családnál maradok :)
Becsüld meg a családod,hogy segítenek,amiben tudnak és nem csak cseléd vagy náluk és ha a szülők otthon vannak,akkor ők is kiveszik a részük a munkából és a gyereknevelésből.
VálaszTörlésNekem az elején szupi volt, nem is akartam elhinni,hogy ilyen család van, de anyuka hazaköltözött és most már cselédnek érzem magam...
Becsülöm is nagyon őket. Amilyen családokról hallok más au-pairektől, hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, amiért ide kerültem. A jó család, a jó légkör mindennél többet ér egy au-pair számára (is) :)
VálaszTörlésAmúgy meg cselédnek ennél a családnál nehezen tudnám érezni magam, mert itt nem kell annyira tip-top rendnek lennie, mivel 5 gyerek mellett lehetetlen, meg tényleg felesleges is lenne minden nap tisztára nyalni a házat :P Illetve tényleg nem úgy van, hogy mondjuk kedden és csütörtökön az anyuka nem megy melózni, és akkor csak mereszti itthon :P, hanem mittudomén, a szobáikat mondjuk kiporszívózza, a mosást hol ők, hol én teregetem/jük ki, szedem/jük be, szóval tényleg egyenlő félként kezelnek :)