Elmélkedés

Milyen jó is lenne az életünk, hogyha a legidősebb testvérek valahogy nem lennének, vagy legalábbis nem úgy viselkednének, ahogy... Az elmondottak alapján nem csak az én családomban, hogyismondjam :/, nem a legkedvesebb családtag a legidősebb gyerek. És akkor még a "nem a legkedvesebb" szókapcsolattal nagyon-nagyon szofisztikáltan fejeztem ki magam -.- 

Hogy miért is írok most erről?! Mert ahogy már az előző bejegyzésben is írtam, tegnap is itthon volt a legfiatalabb fiú, és játszottunk két parti biliárdot, majd dél körül kimentünk a hátsókertbe focizni is. Mindkét játék közben olyan szépen megvoltunk. Még a biliárd előtt pont teregettem, és már kérdezgette, hogy mikor játszunk már :) Illetve tényleg, közben még egy kicsit talán "oltogattuk" is egymást, ha mondhatom így :P, de nem úgy, mint mikor a legidősebb fiúval csinálják, tehát nem úgy, hogy mindíííg, minden körülmények között én vagyok a Nr. 1. Ezt gondolja magáról a legnagyobb fiú, felőlem gondolhatja, engem nem zavar, nem figyelek rá, és kész, de hogy a fiútestvéreit állandóan le kell győznie, mindig neki kell lennie az elsőnek, ezt nem tudom megérteni. Vagyis az egész gyerek attitűdjével van a legnagyobb gond. Szóval, visszatérve a legkisebb fiúra, alapjáraton egy kedves fiú, viszont természetesen akaratos, de tegnap olyan szépen elvoltunk, hogy csak na :)

A középső fiúval már az elejétől, tehát az ideérkezésemtől fogva megtaláltuk a közös hangot. Szinte minden nap, minden reggel kérdezget, hogy tegnap este voltak-e focimeccsek, és ha igen, akkor mik az eredmények, úgyhogy ezért is naprakésznek kell lennem. Meg amúgy is, imádom a focit :P Vele nagyon jól kijövök amúgyis, ő szokott a legtöbbet segíteni a főzésnél, főleg szerdánként, hogyha kell segítség, mert mondjuk akkor eleve miatta kell hamarabb csinálnom a kaját :P :D Illetve vele tényleg bármikor lehet beszélgetni.

A két kislány is rendben van. Természetesen hisztik előfordulnak, dehát hol nem?! Ikrek, de ennél különbözőbbek már szinte nem is lehetnének :P :D Az egyikük kompromisszumkész, ő szívesen megosztja a kajáját is általában a testvéreivel, könnyebb vele, míg a másik "bossy" :), azaz főnökösködő, nagyon akaratos, úgyhogy vele néha vannak összetűzések, de már ezeket is nagyon jól megtanultam kezelni :) Ők ketten együtt nagyon jól elvannak, eljátszanak. Vagdosnak, festegetnek, ragasztgatnak, szóval a papír középpontban van az ő életükben :)

A legnagyobb fiú ezekkel szemben, sajnos, már elnézést, de a megtestesült gonosz :/ Úgy mondanám, hogyha ezzel a családdal megfogtam az Isten lábát, akkor az Ördög (azaz a fiú) lába is állandó vendég nálunk :P, de "csak" a többi gyerekbe "rúg bele" olykor (=mindig). Sajnos ő belátható időn belül nem fog változni, legalábbis jó irányba nem hiszem. Nem tudom, minek kéne történnie, hogy valamiféle pozitív változás álljon be a viselkedésében, de leginkább a testvérei felé tanúsított magatartásában. Igazából addig van nyugalom, amíg nincs itthon, vagy mi nem vagyunk itthon a többi gyerekkel, így nincs lehetőség konfrontációra. Meg az a hangnem. Véletlenül sem engedne semmit sem, ha ő kérdez, akkor mindenkinek rá kell(ene) figyelnie, de főleg annak, akit kérdez. És ha nem figyel oda az illető, akkor olyan mimikát levág, és megsértődik, hogy csak nézek (12 éves!!!, de a többi gyerek nem csinálja így...) Mondjuk én nagyon ritkán "beszélgetek" vele, akkor is legfőképpen ő beszél, én meg Yes, Sure, Really?, szavakkal :P "viszem előre" a "beszélgetést". Mondjuk legfőképpen akkor talál odajönni, amikor dolgom van (tehát pont már vacsora után, mikor rendbeszedem a konyhát, meg ilyenek :P) Könnyebb lenne sokkal az életünk, ha csak 4 gyerek lenne... :/

Igaz, június-júliusban csak 3 lesz, a két kislány és a legidősebb, mert a másik két fiú ottmarad Németországban, és abban a 1,5 hónapban ott fognak suliba járni, így legalább gyakorolják a nyelvet, és a nagyszülőkkel lesznek. Úgyhogy várhatóan abban a 1,5 hónapban itthon egy kicsit nyugalmasabb idők várnak ránk :)

Amit még nem bírok felfogni: miért akar mindig, mindegyik gyerek első lenni, de főleg elsőként kapni vacsoránál a kajából?! Mintha nem lenne elég kaja! És mivel lehetetlen egyszerre 4-5 gyereknek elsőként adni, valaki mindig elkezd sírni -.- Meg tudnék néha őrülni ettől, de már olyan jó színész vagyok, és olyan türelemre tettem szert az ittlétem alatt, hogy leplezem.